Az ördög mindig is csinos volt, de soha nem volt annyira csinos, mint most – mondta Eperjes Károly az Origónak, aki szerint a jelenlegi szellemi-ideológiai folyamatok elkerülhetetlenül kataklizmába torkollnak.
A Kossuth-díjas színész első filmrendezését, a Magyar passiót a közeljövőben mutatják be, a film a kommunizmus több mint tízezer áldozatot követelő keresztényüldözésének állít emléket. Egy, a legfontosabb jelenetek összefűzésével elkészült, hétpercesre vágott, angol feliratos összeállítást eljuttattak az alkotók Ferenc pápának is.
A Magyar passió forgatókönyvének alapját régi barátjának, Várnai Péter atyának a színműve, illetve az abból készült rádiójáték jelentette.
A rendező szerint a történelmünk egyik legnagyobb tragédiájáról van szó. Az ötvenes évek keresztényüldözése során a magyar értelmiség szakrális krémjét lényegében megfelezték: több mint tízezer áldozata volt a terrornak, sokakat meggyilkoltak, bebörtönöztek vagy ellehetetlenítettek, elüldöztek. Egy hangjátékban vagy egy színpadi műben nem lehet mind vertikálisan, mind horizontálisan kiteljesíteni úgy egy témát, mint egy filmben, amelynek sokkal tágabb a technikai eszköztára a vágással, a sminkeléssel, a helyszínek váltásával. Azaz, mozgóképen sokkal látványosabban lehet bemutatni ezt a nehéz időszakot. Nem lehet pusztán verbálisan elmesélni, mert a mai fiatalság jobban ért a képekből, mint a tényleges tartalomból.
Eperjes Károly: „A mai fiatalság jobban ért a képekből, mint a tényleges tartalomból”FOTÓ: POLYÁK ATTILA – ORIGO
Kétfajta létezés van Eperjes szerint: az Isten törvénye és az öntörvény. Az Isten törvénye az egyetemes értékrend. Az öntörvény pedig az egoizmus, ami mindig valamilyen egyéb izmusba torkollik. Legyen szó hedonizmusról, minimalizmusról, nacionalizmusról, globalizmusról, nihilizmusról. Most a relativizmus a legerősebb; a legutóbbi pápák mind azt mondták, hogy az emberiség legnagyobb fájdalma, hogy a relativizmus kísértésében szenved.
Ez egy folytonos harc, ha a Bibliát lapozzuk, kiolvashatjuk az Ószövetségben és az Újszövetségben egyaránt. De most úgy érzem, a végkifejlet felé haladunk. Ahogy Pilinszky János írta: „Magam talán középre állok. Talán este van. Talán alkonyat. Egy bizonyos: későre jár.” Az a feladatunk tehát, hogy igyekezzünk az egyetemes origóhoz tartozni, ahol a vertikális és a horizontális lét szíve pulzál.
Az embereknek szükségük van a hitre, de nem jó helyen keressük. Mi, keresztények vagyunk a felelősek azért, mert nem megfelelő minőségben mutatjuk fel a hit igazi erejét. Ahogyan XVI. Benedek pápa fogalmazott, a huszonegyedik század vagy eucharisztikus lesz, vagy nem lesz. Erős mondat, de azt gondolom, igaz.
Egyébként is rengeteg restanciánk van a történelmi filmek területén, a magyarság számos sorsfordító pillanatát nem dolgoztuk fel korábban. Fontos lenne egy jó film például Szent Istvánról és IV. Béláról is, az ő történetüket szeretném feldolgozni a jövőben. És ezért is örülök mások mellett a Nemzeti Filmintézet támogatásával készülő Hunyadi Jánosról szóló televíziós sorozatnak. Nagyon fontos, hogy helyreálljon a nemzeti identitásunk, ne csak a jelenben élvezzük az életet, hanem táplálkozzunk a múltból a jó jövő érdekében.
Forrás és teljes cokk: origo.hu
Kiemelt kép: Facebook/Magyar passió
