A fenti címmel jelent meg egy írás a Felvidek.ma honlapon, annak apropóján, hogy Potápi Árpád János a Magyar Nemzetben fejezte ki felháborodását az egykor szebb napokat is látott, mára azonban a Gyurcsány-párt lábtörlőjévé süllyedt Jobbik politizálásával kapcsolatban.
A Magyar Gárdától a szemlőhegyi villafoglalók szövetségeséig magát leküzdő Jobbikot ugyanis láthatóan egyáltalán nem zavarja, hogy újdonsült partnereik
nem bírnak betelni a határon túli magyarok ellen szított gyűlölettel. A nemzetpolitikáért felelős államtitkár, Potápi Árpád János szerint (is) szégyenteljes és megdöbbentő, hogy a Jobbikot nem zavarja, hogy a Gyurcsány-féle DK a régi jó hagyományaihoz híven a határon túli magyarok ellen uszít.
Ez utóbbira példákat is említ. Vadai Ágnes egy online sajtótájékoztatón dobta be, a „román munkavállalós” történetet, épp csak most a kárpátaljai éhenkórászokra mutatva, mondván, hogy „Jönnek! Felvenni a nyugdíjat, vásárolni, és a hírek szerint oltakozni is.”
Nem adnak mást, csak mi lényegük. 2004 decembere óta.
1918 ősze óta – teszi hozzá a cikk írója. Potápi Árpád János úgy fogalmazta ezt meg: „szégyenteljes és megdöbbentő, hogy ezekben a vészterhes időkben, amikor a kormány minden erejével a járvány ellen küzd, a DK-nak arra van ideje és energiája, hogy magyart magyar ellen uszítson, a Jobbik pedig ezt szó nélkül tűri. A 2011-ben elfogadott új alaptörvény világosan kimondja, hogy Magyarország felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért, a külhoni magyarokkal való törődés tehát alaptörvényben rögzített kötelességünk”.
A nagy igazság pedig ez: „akinek nem fontos az egyik magyar, annak előbb-utóbb a másik sem lesz az”. Már ha fontos volt valaha nekik egyetlen magyar is…
A teljes cikk itt olvasható.
