A Momentum előszeretettel hangoztat bizonyos dolgokat olyan hanghordozással, mintha azok mindenki számára egyértelmű módon Magyarország európai mennybemenetelének elsődleges feltételei lennének. – írja Varga Gergő Zoltán a vasárnap portálon, amelyből néhány gondolatot emelünk ki.

Fekete-Győr nem győzi hangsúlyozni, hogy hát az mégsem járja, hogy Nyugaton ugyanannyi bért kapnak a munkavállalók heti 32 óra munkáért, mint itthon 40-ért. Bevallom őszintén, akárhányszor futok neki ennek a mondatnak, a tartalmával sehogy sem jutok dűlőre. GDP-arányos bérkalkulációról, de még egy laza átlagkereseti összevetésről sincs szó; olybá tűnik, hogy a Momentum a legolcsóbb kampányígéretek szintjén még arra sem vette a fáradtságot, hogy egy olyan programponttal hozakodjon elő, ami legalább ne egy erősen kísérleti státuszban leledző, tompa kezdeményezés lenne akár Németországban, akár Spanyolországban, akár Új-Zélandon. 

Persze azt sem teszik hozzá, hogy Németországban 2020-ban csupán annak kapcsán beszéltek a négynapos munkahétről, hogy a legnagyobb koronavírus-járvány alatt ne kelljen feltétlen elbocsátani a munkavállalókat a különböző gyárakban.

Aztán itt van a „fél millió LMBTQ-ember országa vagyunk” típusú felvetés is.

Az LMBTQ-jogok nem alapvető emberi jogok. Ahogy például a vérfertőzés sem az.

És ahogy a társadalom a történelem folyamán egyiket is kivetette magából, mondván, erre hosszú távon nem lehet társadalmat építeni, úgy hála istennek, a világ nagyobbik részén a mai napig nem tartják sokra az „LMBTQ-jogok” problémalufiját.

Másrészről egyszerűen kamu Fekete-Győr András azon állítása, miszerint itthon 500 ezer LMBTQ-ember él.

Magyarországon az LMBTQ-kutatást kitöltő néhány ezer embernek a 2 százaléka vallotta magát valamilyen nem hetero típusú személynek, egy százalék pedig tartózkodott. Akárhonnan nézem, még ha ennek a tízszeresével számolunk, akkor sem közelítjük meg azt a félmilliós embertömeget, akiknek a hajójára – ladikjára, tutajára, kinek mi – a Momentum kitűzte zászlaját.

Az örökbefogadással példálózni egyszerre tragikus és nevetséges.

Magyarországon évek óta állandóan családok (keresztény értelemben vett családok) ezrei sorakoznak az örökbefogadási várólistán. Miért gondolja a Momentum, hogy ha ehhez a tömeghez hozzácsapnak még pár LMBTQ-s embert, akkor a probléma megoldódik?

Valahol megható, hogy a Momentum szerint egy maroknyi ember házassága, és az ő általuk örökbe fogadott gyermekekkel eltöltött, heti három nappá bővített hétvégi idill lehetne a kulcs Magyarország „mégeurópaibbá” tételéhez.

Varga Gergő Zoltán teljes írását itt olvashatják el.