Miért támadják a németek Magyarországot?

Észak-Rajna-Vesztfáliában az FDP parlamenti frakciójának volt vezetője, a Német-Magyar Társaság elnöke első alkalommal vett részt az EUCET kongresszusán. Gerhard Papke előadását az alábbiakban közöljük.

„Hölgyeim és uraim! Még használhatjuk Németországban ezt a megszólítási formát. Aligha van még egy ország Európában, amelynek mi, németek annyira adósai vagyunk, mint Magyarországnak. Ugyanakkor alig van más ország Európában, amellyel Németország ennyire igazságtalanul bánik.

Hölgyeim és uraim, amikor a jó barátainkkal rosszul bánnak, azt nem lehet csak úgy elfogadni, hanem fel kell emelni a szavunkat ellene! Szeretnék Önöknek erről néhány gondolatot mondani a rendelkezésre álló rövid idő alatt. Három kérdést járnék körbe, Először is, mit köszönhetünk Magyarországnak? Másodszor, hogyan kezelik Magyarországot és a magyar politikát Németországban? És harmadszor, miért van ez így? Mi ennek az oka?

(Most) ünnepeljük a német egység napját, amely mindannyiunk emlékezetében elsősorban 1989. november 9-ével, a berlini fal leomlásával kapcsolatos. És biztos vagyok benne, hogy mindannyian örülünk, hogy ezt a napot, hazánk újraegyesítésének napját ünnepelhetjük. De – és ezt ma szeretném megtenni! – nemcsak 1989. november 9-ére kellene emlékeznünk, hanem például 1989. augusztus 19-ére is, amikor a magyar-osztrák határnál fekvő Sopronban, nem messze Bécstől, az úgynevezett Páneurópai Piknikre került sor. Úgy hangzik, mintha néhány ember egy kellemes nyári délutánon találkozott volna valahol vidéken egy kávéra és süteményre. Valóban történelmi esemény zajlott azon a napon?

Igen, az volt, mert Magyarország 1989. augusztus 19-én megnyitotta a nyugati határát, először csak ideiglenesen, hogy 700 NDK-állampolgár, 700 honfitársunk megtalálhassa az utat a szabadságba. Ezt tényleg nem szabad elfelejteni, mert Magyarországon akkor még a kommunisták voltak hatalmon. És ha ez a 700 fiatal NDK-állampolgár ugyanazon a napon Berlinben megpróbált volna átmenekülni a belső német határon, sokan közülük nem élték volna túl. A magyarok vállalták a kockázatot, hogy egy másik nép tagjai megtalálják az utat a szabadság felé.

Ilyenek a magyarok, hölgyeim és uraim!

Harmadszor pedig egy másik történelmi dátumra szeretném felhívni a figyelmüket, ami egy kicsit messzebbre nyúlik vissza. Október 23-a Magyarországon munkaszüneti nap, és a magyarok évről évre megemlékeznek 1956. október 23-áról. Ezen a napon tört ki a magyar nemzeti felkelés a kommunista elnyomás ellen. Tényleg kitört. Ezen a napon százezrek vonultak Budapest utcáira, hogy tüntessenek és harcoljanak hazájuk szabadságáért. És bár ezt a forradalmat két hét után az orosz tankok szétzúzták, a felkelés mégsem volt hiábavaló A magyar felkelés az európai szabadság történetében is mérföldkő. Mert az volt, egész Európa tudatában. Életben tartotta azt a meggyőződést, hogy Európa kommunista elnyomása és Európa megosztottsága nem tarthat örökké.

Hölgyeim és uraim, ezt is a magyaroknak köszönhetjük!

A magyaroknak államként való fennállásuk több mint 1000 éve alatt folyamatosan meg kellett küzdeniük a puszta túlélésért. Megtapasztalták a brutális megszállás szakaszait. Magában 150 év török uralom alatt ! És soha nem hagyták magukat legyőzni. Higgyék el, hölgyeim és uraim, a szabadság szeretete a magyar emberek DNS-ében szilárdan van rögzítve. A magyaroknak nincs szükségük arra, hogy Nyugat-Európa arrogáns leckéket adjon a liberális demokrácia működéséről. És egyébként Németországból sincs szükségük ilyen leckékre. Németországból tényleg nem.

Térjünk át a második pontra Az idén megtapasztaltuk a magyar politika elleni kampány szomorú, eddigi legszomorúbb csúcspontját Németországban és Nyugat-Európa más országaiban is. De maradjunk annál, amit Németországban tapasztaltunk! Mindannyian emlékeztek a labdarúgó Európa-bajnokságra, a német válogatott Magyarország elleni müncheni mérkőzésére. Amikor a német pártok és a német média nagy többsége úgy gondolta, hogy ez a megfelelő alkalom arra, hogy világszerte látható jelét adják a magyarok „gonosz homofób” politikája elleni tiltakozásuknak, és szivárványszínekben világítsák meg a müncheni Allianz Arénát. Minden csatornán – mintha ez lenne természetes – követhették a híreket, hogy Magyarországon homofób politika, azaz melegek elleni homofóbia uralkodik. Ez magától értetődően, mint valami természeti törvényt terjesztették, hiszen a Magyar Országgyűlés alkotott erről törvényt. Holott a törvény célja az volt és ma is az, hogy korlátozza a gyermekek korai szexualizálását az iskolai órákon.

Hölgyeim és uraim, ez volt a lényeg! Csak mellékesen megjegyzem, van egy olyan érzésem, hogy ha a német szülők megismernék a német iskolákban használt tananyagot ebben a témában, sokan közülük támogatnák, hogy hasonló törvény szülessen Németországban.

Mindenesetre egy dolog világos. A felnőtt homoszexuálisok jogait ez a törvény Magyarországon egyáltalán nem érintette. Senki nem akarta tudomásul venni Németországban, hogy Magyarországon évek óta létezik a bejegyzett élettársi kapcsolat jogintézménye, ami nagyrészt megegyezik a német szabályozással. És hogy Magyarországon a homoszexuálisok védetten, jól és biztonságban élhetnek. Igen, ez a valóság. Ezt Németországban teljesen figyelmen kívül hagyták. És ez bántó, igen rágalmazó volt magyar barátainkkal szemben.

Hölgyeim és uraim, ilyesmi nem illik! A legnagyobb arcátlanság pedig az volt, hogy valakik ilyen módon visszaéltek a házigazda szerepével. Aki házigazdaként így bánik a vendégeivel, ne csodálkozzon, ha hamarosan nem maradnak barátai. Egyébként, amikor a magyar csapat Németországba jön, akkor mindenki erősnek érzi magát. Aztán mindenkinek nagy az arca. Jövő év végén Katarban lesz a világbajnokság. Óh, igen, ott a homoszexualitást börtönnel büntetik. Ön szerint a DFB szivárványos zászlókat fog osztogatni a katari stadionok előtt? Ezt gondolja? Ön szerint Markus Söder akkor majd a lelátón fog ülni? Vagy mások, a szivárványos maszkkal az arcukon? Ez a farizeizmus, hölgyeim és uraim, amely sajnos Németországban normává vált. Szerintem ez végzetes.

Térjünk át egy második pontra. Ez is egy olyan vád, amelyet folyamatosan terjesztenek, a sajtószabadság és a média sokszínűségének állítólagos felszámolása. Néhány héttel ezelőtt lehetőségem volt ezt megvitatni Barley EP képviselő asszonnyal a Phoenixen. Nem, én élveztem. Élveztem a vitát. Azt mondtam neki: “Igen, Barley asszony, dolgozzuk ki ezt, menjünk végig rajta. Hagyatkozzunk a tényekre. Magyarországon az RTL rendelkezik a legnagyobb eléréssel. A legnagyobb példányszámú magyar napilap, a Népszava, hagyományos szociáldemokrata, kritikus a kormánnyal szemben, a legnagyobb példányszámú hetilap, a HVG pedig olyan brutálisan bírálja a magyar kormányt, hogy azt Németországban aligha merné bármelyik újság. Nézzük meg az internetet. A nyolc legnagyobb elérésű online portál közül. amelyek magyar nyelven sugároznak Magyarországon, hét egyértelműen az ellenzék oldalán áll. Ezek a tények. Ezért tartom mindig is figyelemre méltónak, hogy diplomatikusan fogalmazzak, amikor éppen az ARD és a ZDF mindig a média sokszínűségének állítólagos hiányát emlegeti Magyarországon. Ez jelent valamit.

Egyébként nem csak az az érdekes, amiről beszámolnak, hanem az is, amiről nem számolnak be. Amikor a magyarok 2010-ben leszavazták az utolsó baloldali kormányt, szó szerint elkergették, Magyarországnak gazdaságilag és társadalmilag teljesen befellegzett. Mindig emlékszünk a 2010-es görögországi válságra. A magyarországi is hasonló dimenzióval rendelkezett. Az ország tényleg a végsőkig ki volt merülve. Aztán egy új kormány piacgazdasági reformprogramot hajtott végre. Olyan következetességgel és radikalizmussal, amit el sem tudunk képzelni. Például a jövedelem 15 százalékos átalányadójával.

Erről csak nagyon merész szakértők beszélnek. A többiek nem is merik megtenni. Szinte valamennyi adómentesség eltörlésével ez valóban radikális adóreform lenne. Magyarországon van az egész Európai Unióban a legalacsonyabb, kilenc százalékos társasági adókulcs, és ez a szabadpiaci reformpolitika óriási növekedési dinamikát szabadított fel. Ennek ismerete nélkül nem érthető a magyar emberek óriási lelkesedése a kormányuk iránt. De a németországi tudósítások ezt is teljesen figyelmen kívül hagyják. Konkrétan kifejezve: 2010-ben Magyarországon 1,8 millió adófizető volt a mintegy 10 milliós lakosságból. Tíz évvel később, 2020-ban ez a szám 4,5 millióra emelkedett. A jövedelemadó drasztikusan csökkent e tíz év alatt, a munkavállalók száma 1,8-4,5 millióra emelkedett, a munkanélküliség Magyarországon 12,5 százalékról 3,3 százalékra csökkent. Az Eurostat adatai szerint ráadásul ebben az időszakban a relatív szegénységben élők aránya 27 százalékról 8,7 százalékra csökkent. Bizonyára hasznos lenne, ha Németországban időnként rámutatnának az ilyen tényekre, hölgyeim és uraim. Ez nem történik meg, és ezért feltesszük a kérdést, hogy miért nem? És megmondom őszintén, ezt a kérdést sok magyar teszi fel nekem, amikor Budapesten vagyok, mert tudni kell, hogy a magyarok szeretik Németországot. Akinek volt már alkalma egy kicsit hosszabb időt Magyarországon tölteni, észrevehette, hogy a magyarok általában milyen tisztelettel és szimpátiával bánnak velünk, németekkel.

Soha nem hisznek nekem, amikor elmondom nekik, milyen Berlin. Nem, nem, tényleg. Az lehetetlen. El sem tudták képzelni. Mert Magyarországon nincsenek égő barikádok. Nincsenek a másként gondolkodók által felgyújtott autók. Egyáltalán nincs politikai erőszak, az nem létezik. Ezt egyáltalán nem tudják. És amikor elmondod nekik, hogyan alakulnak itt a dolgok, néha azt hiszik, hogy Kolumbiából tudósítasz, de sajnos ilyen Berlin. Miért, miért bánnak így Magyarországgal Németországban? Mindig igyekszem elmagyarázni magyar beszélgetőpartnereimnek és barátaimnak, hogy ez nem maga Magyarország ellen irányul, hanem ennek a rágalomhadjáratnak és dezinformációs kampánynak az oka, amelyben sajnos a német politika és a média nagy része is részt vesz. Mivel az ok egyszerűen van. A legtöbb német pártnak és a német médiának nem tetszik a magyar politika egész iránya, az egész irány nem tetszik nekik.

2015-ben Németország megnyitotta Európa határait, és az egész Európai Unióra rákényszerítette migrációs politikáját. A magyarok következetesen ellenezték. És azóta van ez az alapvető konfliktus a német kormány és az Európát megvédeni akaró magyarok között. És ahogy az imént mondtuk, a magyarok meg akarják védeni Európa kulturális identitását. A magyarok önképe egy nyugati keresztény önkép. Azért is ellenzik az Európába irányuló tömeges migrációt, mert nem akarják feláldozni keresztény-nyugati önképüket a tömeges migrációnak. Hölgyeim és uraim! Ez a magyarok szilárd meggyőződése. És felismerhető ellentétben áll a politikai baloldal kulturális önkényével, messze Németországon túl is.

Ez hatalmas kontraszt és ez a harmadik pont. Ez megmagyarázza a Magyarország elleni kampányt. Ez természetesen olyan kérdés, amely az Európai Unió statikájához kapcsolódik. Ha megnézzük az Európai Unió brüsszeli intézményeit, legyen szó akár a Parlamentről, akár a Bizottságról, akár az Európai Bíróságról, egy dologban mind egyetértenek: több hatalmat akarnak. Egyre nagyobb befolyást akarnak átruházni Brüsszelre, pártokon és intézményeken keresztül. Ez az a pont, ami mindenkit összehoz, és ami a legnagyobb akadálya ennek a politikának, amely végül is, ha nem ellenőrzik, egy európai szuperállamhoz vezetne. Ennek a politikának a legnagyobb akadálya Magyarország.

Hölgyeim és uraim! Mert a magyarok Európa-pártiak, lelkes Európa-pártiak. De ők nem brüsszeli centralizmust akarnak, hanem a nemzetek Európáját, szabad Európát akarnak. És jól teszik. Ezért kell őket ebben támogatni. És tényleg megfigyelem, sok mindent tapasztaltam már a politikában, de részben elborzadva tapasztalom, hogy most Brüsszelben hogyan fokozzák a Magyarország elleni kampányt. Emlékeznek még a holland kormányfő, Mark Rutte néhány héttel ezelőtti mondatára, amikor az Európai Tanács brüsszeli ülése után azt mondta a televíziós kamerákba: “Térdre akarjuk kényszeríteni Magyarországot. Térdre akarjuk kényszeríteni Magyarországot.” Elképzelhetetlen aberráció az egymással való bánásmódunkban. Ha ez az új hangnem, hölgyeim és uraim, akkor hogyan akarjuk Európát egyben tartani?

A Kínával, Oroszországgal, de amerikai barátainkkal is fennálló konfliktusokban hogyan akarunk egyáltalán beleszólni? Az iszlamista fenyegetésről nem is beszélve. Most éltük át az afganisztáni katasztrófát. Az európai szabadságról alkotott felfogásunkat csak közösen tudjuk majd megvédeni, ha egyáltalán meg tudjuk védeni. Ehhez nekünk, európaiaknak össze kell fognunk. És mondhatom Önöknek, hogy örülhetünk, hogy olyan barátok állnak mellettünk az iszlamizmus elleni harcban, mint Magyarország. Végre valami megnyugtató. A magyarokat nem fogják olyen könnyen térdre kényszeríteni. Ha a kívülről jövő nyomás fokozódik, a magyarok még szorosabban fognak összefogni, ezt tették mindig is hosszú történelmük során. De. Szerintem ez fontos. Ezt magyar barátaink is belátják. Hogy nincsenek egyedül ebben a vitában. Hogy sok állampolgár, sok ember van Németországban, akik osztják a magyarok meggyőződését, és mindent megtesznek, hogy megvédjék őket ezekkel az alaptalan vádakkal szemben, hölgyeim és uraim. És végül, de nem utolsósorban, ez az én kérésem mindannyiukhoz. Bármilyen formában is, vigyék a magyarok céljait, terjesszek a magyarok meggyőződését. Nemcsak a szívükben, hanem a beszélgetéseikben is, azokban a pozíciókban, ahol aktívak. A magyarok szabadságszeretetéből, hölgyeim és uraim, Európa és Németország mindig is profitált. És ez a magyarok szabadságszeretete olyan értékes, hogy segítenünk kell megvédeni.”

Gerhard Papke felszólalása német nyelven az ungarnreal.de oldalon elolvasható, vagy az alábbi videón meg is nézhető.

(Címkép forrás: YouTube)