Négysoros, helyesírási hibával terhelt címmel írt cikket Szily László, a 444 fenegyereke, a gonzó újságírás jeles hazai képviselője arról, hogy a Facebookon a miniszterelnök egy olyan tábláról posztolt, amelyre a tavaly augusztus 20-án elhangzott beszédéből származó idézeteket vésték.
„Orbán Viktor arról posztolt, hogy a munkahelyén felszereltek a falra egy fémtáblát, amire tőle származó idézeteket véstek” – hirdeti a cím, amely már önmagában is külön elemzést érne, ám még ennél is érdekesebb a szerző azon következtetése, hogy a
„FB-bejegyzés arra utal, hogy a miniszterelnök kvázi hivatalosan is törvénynek tekinti a saját gondolatait”.
Hogy ez a vaslogika a soros-blog szerzőjének eredendő zsenialitásából fakad-e, vagy a tudatmódosítók még mindig rakétaként lövik át Szilyt a hétköznapok szürkeségből a színek birodalmába, esetleg varázsszemüvegével olvas a miniszterelnök gondolataiban, nehéz eldönteni, mindenesetre egy józan embernek aligha jutna eszébe, hogy Orbán Viktor hivatalosan is törvénynek tekinti saját gondolatait. Ez a mentalitás jóval inkább a neoliberalizmus sajátja, s ha valakinek, a 444 frontemberének – mint érintettnek – ezt igazán illene tudnia, ahogy újságíróként a képes beszéd fogalmát is ismerhetné.
Így hangzott egyébként a megidézett szöveg idevágó része:
„Miként a természetnek és a csillagok járásának, úgy a megmaradásnak és a túlélésnek is törvényei vannak. S miután megértettük, fel kell véssük őket Magyarország tartóoszlopaira oly’ élesen, hogy többé egyetlen nemzedék se tudja levenni róla a szemét.”
Aztán pedig következett a felsorolás, amely Szily olvasatában egy „nacionalista bon mot-gyűjtemény”. Ezt se sikerült helyesen leírni, de spongyát rá.
- Haza csak addig van, amíg van, aki szeresse!
- Minden magyar gyermek újabb őrhely!
- Az igazság erő nélkül keveset ér!
- Csak az a miénk, amit meg tudunk védeni!
- Minden mérkőzés addig tart, amíg meg nem nyerjük!
- Határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs!
- Egyetlen magyar sincs egyedül!
A bonmot egyébként francia eredetű irodalmi kifejezés, amely legszűkebb értelmében rövid, mindössze egy-két szóból álló, egy helyzetet humorosan, találóan jellemző tréfás mondás.
Szóval itt az ideje, hogy röhögni kezdjünk, hasunkat fogva fetrengjünk, mert a haza – mint olyan – idejétmúlt fogalom, kiröhögésre érdemes, szánni való marhaság. Aztán jönnek mindjárt a magyar gyerekek, hát egy rossz vicc az egész, mindből újabb méretes ökológia lábnyomot taposó semmirekellő lesz, egyébként is minek szülni, amikor a csillogó szemű arab és afrikai utánpótlás korlátlan? Amúgy meg mit képzel magáról ez a Kövér, komolyan inkubátornak nézi a nőket?
Na és mit jelent az, hogy az igazság erő nélkül keveset ér? Tiszta röhej! Egyáltalán, milyen igazságról beszél egy diktátor? A bölcsek kövét a liberálisok birtokolják, az erő emlegetése meg kifejezetten fasiszta szólamokat penget, egyébként is megérthetnénk már végre mi, mucsai parasztok, hogy minden relatív, így nincs olyan, hogy abszolút igazság vagy erő. És ez a beteges vágy a birtoklásra meg a védekezésre, amellett, hogy nevetséges, szembe megy az egyetemes emberi jogokkal, pláne a nyílt társadalom egyedüliként üdvözítő elveivel. Pfuj!
De azt is ideje volna felfognunk, hogy a nyertes és a vesztes fogalma szintén lejárt lemez, s a szép új világban majd mindenki nyertes lesz – minden liberális –, nem lesznek harcok, mert ez a harc lesz a végső, ez, amit épp most betépve és röhögve vívnak ellenünk a Szily-féle hozzáértők. S ha jól kiröhögtük magunkat, akkor még röhöghetünk egy kicsit azon, hogy magyarok vagyunk és nemzetben gondolkodunk.
Ugye, milyen viccesek ezek a 444-es srácok?
Azonban akad itt egy aprócska, icipici probléma, jelesül az, hogy kisebbségbe szorultak. Ilyenformán pedig kimondhatjuk jó hangosan, egy nagyvonalú, szánakozó félmosoly kíséretében, hogy
„a kutya ugat, a karaván halad”.
Címlapkép: Orbán Viktor Facebook oldala
