Óbuda polgármestere, dr. Kiss László az ellenzéki pártok támogatásával nyerte el megbízatását, melyet már „nagyon hasznos” döntésekkel meg is hálált. hisz nem támogatta a szociális és óvodai dolgozók béremelését, leszavazta a helyi rendelők felújítását.

Miközben Kiss 50 millióval növelte a helyi, saját újságjának költségvetését, természetesen éppen úgy jajong a kormány „önkormányzatokat kivéreztető” politikája ellen, mint szinte valamennyi ellenzéki vezetésű önkormányzat. Futja jutalmazásokra is, abból a pénzből, ami, ugye, nincs. És futja arra is, hogy Esterházy Péter születésnapjára – április 14., egyben a magyar próza napja is – 40 vitrint állítsanak ki az író fényképeivel, tőle származó idézetekkel.

Nem vitás, hogy Esterházy jó író volt, de az sem, hogy nem magyarságára büszke honfitársunkról van szó. Erre hívta fel figyelmünket egy III. kerületi olvasónk:

„Az új Polgármesterünk, aki a kommunizmus bűneit hordozó, vagy élvező személyi állomány tagja lett önként, ezen a hétvégén tele rakatta a kerületet üvegszekrényekkel, miközben „nincs pénz semmire”. A szekrény tartalma Esterházy Pétert ábrázoló kép és egy liberális értelmiségi neve, aki a kedvenc idézetét íratja ide Esterházy Pétertől. Minden szekrény más és más idézetet tartalmaz. Megtalálható a Rómain, Békásmegyeren, hévmegállóknál stb.

Nem véletlenül vették ki a kötelező tantervből az írót, ha már idézünk, írjuk le, hogy miért is kapta az internacionalistáktól a Kossuth díját 1996-ban.
Nem kétséges, hogy jó író, de az írói szándéka a nemzet felé szégyenletes megfogalmazásokat produkál.

Esterházy Péter: Így gondozd a magyarodat!

„A csokorba kötött magyart szétbontjuk, és késsel ferdén visszavágjuk. Kivétel a fásszárúak, mert azokat törjük vagy kalapáccsal zúzzuk. Nehogy megrohadjon a magyar. Az összement magyart a savó leöntése után túrónak használhatjuk…
A magyar emlős. Egy magyar nem csinál nyarat. A magyar a sötét, ahová Európa ugrik. Ki tartson magyart? Kezdő magyarbarát inkább kanmagyart tartson, ne szukát! Tanácsosabb fajtiszta magyart beszerezni, mint valami bizonytalan származású magyart.
Öreg magyart ne vegyünk! A magyart következetesen dicsérjük vagy dorgáljuk! Lágy, barátságos hang: jól van, jó magyar, illetve keményen, határozottan: pfuj, magyar helyedre! A magyar a tartós fogyasztási cikkek kategóriájába tartozik.
Olcsó magyarnak híg a leve!
A magyartartás csak akkor gazdaságos, ha a törzsállományuktól szaporulatot nyerünk, és azt fölneveljük. Az erogén zónákat piros-fehér-zölddel jeleztük…
Hogyan öltöztessük a magyarokat? Ami a pelenkázást illeti, legjobb a magyart minden étkezés előtt tisztába tenni. Szoptatás 3 óránként. Levegőt minden magyar igényel, de nem huzat formájában. A Kárpát-medence huzatos… (magyarul: húzzon el innen minden magyar) A rágalmaktól magyarod minősége alig változik, az esetleges vizeletfoltokkal ne törődj, b@meg.”

Az idézetek az 1991-ben született Hangjátékból származnak, ennek írásos változata – nem kis botrányt kavarva – 1994-ben jelent meg.

Természetesen nem az a baj, hogy Óbuda tisztelettel emlékezik egy ismert – bár vitatható munkásságú – polgáráról, sokkal inkább az, hogy ha már nem futja az óvodai dolgozók fizetésemelésére, honnan keríthettek fedezetet a bizonyára nem olcsó vitrinezésre? Avagy a jövő generációja nem annyira fontos, mint az irodalmi magyarellenesség?

(Vezető kép: Óbudai Anziksz)