Mi, falusiak, tényleg el vagyunk maradva az új időktől. Szomorú, de így van. Csak lézengünk, bámulunk bele a világba, és mivel el vagyunk maradva, nem nagyon értjük, mi zajlik körülöttünk, mik a mai haladó szellem szupermérföldkövei. Ez van.

Okos emberek világosan megmondták, hogy mi is velünk a baj. Először is, mi egyszerű, tudatlan emberek vagyunk, magyarán vidéki hülyék. Faluhelyen megállt az élet a középkorban, ide nem jutnak el a hírek, még internet sincsen. Tévé ugyan van, de nem tanultuk meg, hogy melyik csatornára kell kapcsolnunk, hogy megismerjük az „igazság hangját”.

Igen, így van. Nálunk is csak 152 digitális és 52 analóg adás nézhető, nem több. Hiába, a falu elmaradott lakossága ilyen szerény kínálatból nem tudhat helyesen csatornát választani. Meg aztán az internet. Nálunk sem volt, az utóbbi két évben egy alkalommal fél órára kimaradt a szélessávú szolgáltatás. Sorsfordító fél óra lehetett, mert biztosan olyan dolgokról maradtunk le, amelyek utat nyitottak a fejlődés irányába. Akkor maradhattunk le gondolkodásunkban a szép új világról és a lemaradásunkat azóta sem tudjuk behozni.

Itt, kérem, olyan ósdi szokások dívnak, hogy az emberek köszönnek egymásnak az utcán. Képzeljék, milyen felháborító: az idegenek is! Bezzeg a nagyvárosokban, ott a korszellem mélyen befészkelte már magát, ott igazán tudják, hogy még a szomszédnak sem szabad köszönni. Mert mi van, ha nem veszi jónéven? Mi itt köszöngetéssel sértjük a magánszférát, ott viszont haladó módon tekintettel vannak rá.

Az is igaz, hogy pálinkával kezdjük a napot és reggel 10-re már mindenki dülöngél. Biztosan igaz, mert a nálunk sokkal világosabb gondolkodók megállapították. Én ugyan az elmúlt öt évben összesen egy dülöngélő embert láttam, de amikor felsegítettem, kiderült, hogy budapesti. Viszont nem pálinkát ivott, hanem whiskyt.

Aztán képzeljék, a mi falunkban (bocsánat, nagyközség) rendszeresek a közösségi programok. Ha tudnák, milyen idegesítő, hogy falunapot tartanak! Fel-alá vonulgatnak mindenféle hagyományőrzők, hangosan zenélnek, énekelnek, miközben biztosan van, aki aludni szeretne. Szörnyű!

Sőt, mondok még rosszabbat is. Karácsonykor például az általános iskolások pásztorjátékot mutatnak be! Énekelnek és táncolnak! Eközben fájóan hiányoljuk a modern kor új áramlatait, azaz egyetlen drag queen vagy transznemű sem illegeti magát a gyerekek előtt, egyetlen szakállas néni sem riszálhatja magát szűk, elől kidudorodó bugyiban! Hát haladás ez? Nagyon le vagyunk maradva, igen. Ami pedig a legrosszabb, hogy ha ez a haladás behaladna a faluba, futva kellene kihaladjon a másik végén, nyomában botokkal felszerelt falusiakkal. Hát mi ez, ha nem a legsötétebb elmaradottság?

Itt, kérem, megállt az idő. Ha harangoznak, vagy ha a templom előtt (míly borzalom, három is van, egy katolikus, egy református és egy baptista) elmegyünk, még ma is sokan keresztet vetünk! Pedig azt hallottuk (mert ha ritkán is, de az ilyen hírek eljutnak néha ide), hogy a nagyon haladó Nyugaton az ilyeneket már bezárják, vagy más célokra hasznosítják. Na az már valami! Valami olyasmi, amit mi, falusiak, végtelen elmaradottságunkban nem szeretnénk.

Tudom, hogy arra sem vagyunk képesek, hogy megfejtsünk egy keresztrejtvényt. Én például biztosan nem, mert az összes rejtvényt a feleségem akarja megfejteni, így aztán én valóban nem tudom megtenni.

Arról már ne is beszéljünk, hogy itt képtelenség egy nagyszerű lakótelepet találni. Nagyon unalmas, mert csak kertes családi házak épültek és épülnek ma is, hát modern dolog ez? Vagy az, hogy van, ahol lovat tartanak! Ami még hagyján a baromfiakhoz képest, mert ahol tyúk van, ott van kakas is, amelyik – ez hallatlan – képes hangosan kukorékolni! Hát nem idegesítő? Bár engem nem zavar, de az elv a fontos! Le a kukorékolókkal!

Hát ez van. A mi falunk tele van fehér, keresztény, heteroszexuális rémisztő képződménnyel, férfiakkal és nőkkel. Borzasztó! Engem is beleértve, mert a sorból nem jó kilógni. Meg nem is akarok. Nálunk, ha van is, de nem ünnepelt dolog, ha két férfi vagy két nő alkotja a családot. Mondjuk nagy elmaradottságomban ezt én sem ünnepelném, mert magánügy. Azt viszont mint sötétben tartott (bár trágyával nem etetnek) gomba fel nem foghatom, hogyan szülhetne egy férfi, ha nem nő? Vagy hogyan hordhatná ki azt a gyermeket? Ahogy a Brian élete című filmben hallhattuk (mert egyszer-egyszer azért filmet is látunk nagy elmaradottságunkban a tévében vagy a nem létező interneten), talán szatyorban? De biztosan ezt is csak azért nem értem, mert nagy sötétségemben csak egy diplomát szereztem, azt sem a CEU-n.

Így sötétlünk mi, falusiak, elzárva a haladás vívmányaitól. Mit tehetnénk nagy elmaradottságunkban? Kimegyünk a kertbe, zöldséget, gyümölcsöt termesztünk, virágot ültetünk, mert valamivel csak el kell ütnünk az időt. Bezzeg egy városi politikus, annak ezer dolga van, nem ér rá olyan hiábavalóságokkal foglalkozni, mint az állattenyésztés és a földművelés. Mire vannak az üzletek, ha nem arra, hogy ott lehessen megvenni az élelmiszert? Miért lenne kérges a tenyerük, ők nem erre születtek. Hanem arra, hogy mindig éreztessék velünk, falusiakkal, mennyivel különbek nálunk.

Igazuk is van! De azért valahogy jobban szeretek elmaradott falusi lenni és ott élni, ahol még az idegenek is köszönnek egymásnak.

Szerző: Ifj. Tóth György

Címlapkép: Pixabay