A napokban szavazott az Európai Parlament egy új jogszabályról, amelynek értelmében a tényfeltáró újságírók, jogvédő civil szervezetek, NGO-k, aktivisták minden jogi felelősségre vonástól mentesülhetnek, ha arra hivatkoznak a bíróság előtt, hogy sérül a közéleti részvételük.

Van egy bevett alapelv, a törvény előtti egyenlőség. Van egy baloldali alapelv, miszerint: egyenlőség mindenek felett. Ha nem vagy hajlandó férfinevén szólítani a magát nőnek képzelő férfit, megsérted ezt a mindenek felett álló egyenlőséget. Ha kiemelkedsz teljesítményeddel, vagyonoddal, akkor is megsérted.

A progresszió alapelve és mániája a formális egyenlőségen túl a „valódi” egyenlőség, minél több területen.

Angolul ezt nem „equalitynek” nevezik (az a formális egyenlőség), hanem „equitynek”. Eme valódi egyenlőség nevében üldözik a szólásszabadságot és a vallásszabadságot, azok ugyanis csak a diszkriminatív gyakorlatok elfedésére szolgálnak, sőt mi több, platformot biztosítanak azoknak – szól a progresszív érvelés.

Szerintük a világ tele van igazolhatatlan privilégiumokkal, privilegizáltak a fehérek, a heterók, a férfiak, a keresztények (?), a kapitalisták, és így tovább. Ha hierarchiája van a privilégiumoknak, akkor az elnyomásnak is van, elnyomottak a nem fehérek (kivéve az ázsiaiakat), a nem heterók, a nők, a muszlimok, de leginkább a fekete muszlim transznők. Ezt hívják interszekcionalitásnak: amikor egymásra vetítik az állítólag privilégiumokat, amiket élvezel vagy épp állítólagos hátrányokat, amiket elszenvedsz. Mindennek a kissé kocka megközelítésnek a célja, hogy a privilégiumokat elvegye, a hátrányokat pedig megszüntesse.

Erre jön az Európai Parlament, és hoz egy törvényjavaslatot, amelynek értelmében

a tényfeltáró újságírók, jogvédő civil szervezetek, NGO-k, aktivisták minden jogi felelősségre vonástól mentesülhetnek, ha arra hivatkoznak a bíróság előtt, hogy sérül a közéleti részvételük.

Akárhogy is, az Európai Parlament ebből az ötletből kiindulva kitalálta, hogy gyakorlatilag önbemondásos alapon fel akarja menteni az aktivistákat, NGO-kat, újságírókat a perelhetőség alól. A szélsőbalos EP ezzel több mindent szolgálna: a törvény fölé helyezné saját propagandaseregét és politikai hátországát, valamint tenne egy nagy lépést az európai szuperállam felé, és gyengítené a tagállamokat.

Kétségünk ugyanis ne legyen, ezután a Soros-féle és más NGO-k és mások is

szabadabban igyekezhetnének feltörni a „zárt társadalmakat”, és még perbe sem lehetne fogni őket.

Úgy látszik, a túltolt egyenlőség azt jelenti, amit George Orwell is írt az Állatfarmban: mindenki egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Eme egyenlőbbek, mivel az egyenlősítésért és felszabadításért dolgoznak, privilégiumokkal ruháztatnak fel, hogy szabadabban végezzék munkájukat – és persze jutalomként is. Ők a felvilágosult értelmiségiek, ők a forradalmi élcsapat, fáradságos munkájukért jár annyi, hogy ne legyenek perelhetőek. Az EP, úgy tűnik, az emberek helyett tényleg a kommunizmus új változatát képviseli.

A fogalom nem új, és a koncepció nem európai.

A nyolcvanas években az Egyesült Államokban merült fel először ez a megközelítés, csakhogy teljesen más tartalommal. Szó sem volt arról, hogy az NGO-k jogon kívüliségét kell megteremteni, inkább azt az esetet akarták körülírni, amikor valaki visszaél a perindítás lehetőségével és rosszindulatból perek garmadát akasztja valakinek a nyakába. Az európai baloldal képviselői kiforgatták ezt a fogalmat, így lett a civil szervezetekkel, aktivistákkal szemben indított per egy külön kategória, ahol

gyakorlatilag azt mondják ki, hogy az NGO-k közéleti részvételhez való joga erősebb, mint a társadalom bármely tagjának ahhoz fűződő joga, hogy beperelje őket.

Ez a jogállamiság durva megsértése, hiszen alapelv, hogy a jog előtt mindenki egyenlő – nyilatkozta Schaller-Baross Ernő, a Fidesz EP-képviselője a Mandinernek.

Forrás: Mandiner

Fotó: Pixabay