Hatvanórás munkahét, kényszermunka, kiutazási tilalom, mélyszegénység, korrupció és erőszak – Ukrajna egy olyan egérfogóvá vált, amelyből nincs menekvés.
Már megszokhattuk, hogy a nyugati médiában a jelenlegi ukrajnai konfliktust gyakran a nyugati típusú „szabadság és demokrácia” és az orosz típusú „autoritarizmus és diktatúra” közötti háborúként mutatják be, ahol természetesen a „szabadságot és demokráciát” Kijev képviseli. Most kilépnénk ebből a narratívából, és bemutatjuk, hogy egy Bejrútban alapított arab hírcsatorna ukrajnai tudósítója, Dmitrij Kovalevics miképp is árnyalja a képet.
A cikk elején az Al Mayadeen hírportál leszögezi, hogy Ukrajna egy olyan rendszer, amely minden 18 és 60 év közötti férfinak, valamint bizonyos szakmákban dolgozó nőknek megtiltotta az ország elhagyását. A kiutazási tilalom alól kivételt képeznek a katonai szolgálatra alkalmatlanok, a három vagy több kiskorú (16 éven aluli) gyermeket nevelő apák, valamint a fogyatékkal élőket gondozók.
Aztán megemlítik, hogy a 2014 februárjában erőszakos puccsal hatalomra került rezsim már régen betiltotta az ország összes ellenzéki politikai pártját, tavaly óta pedig az utcai tiltakozásokat és sztrájkokat sem engedélyezi. Szintén tavaly fogadta el a szakszervezetek jogait erősen korlátozó törvényt.
Az már csak mellékszál, hogy északkeleti szomszédunknál ősszel törvényhozási választást kellett volna tartani, de ezt elhalasztották. Érthető, hiszen egy
Ukrajnában szeptemberben közzétett közvélemény-kutatás kimutatta, az ukránok 78 százaléka úgy véli, Zelenszkij személyesen felelős a kormányban és a helyi közigazgatásban tapasztalható korrupcióért.
Márpedig nem nagyon szűnnek meg a korrupciós botrányok. A jelentések szerint a humanitárius segélyszállítmányok nagy részét ellopták. Gyakori, hogy a kenőpénzt fizetnek a kötelező katonai szolgálat elkerülése vagy a külföldre menekülés érdekében. A katonaság gyakran a piaci áraknál sokkal drágábban vásárol élelmiszert és egyéb készleteket, és a sor folytatható.
Javaslat a kényszermunkára
Ezek után a belengetett javaslatokat veszik számba. Augusztus elején az ukrán elnök Nép Szolgája pártjának képviselői a nemzeti törvényhozásban (rada) benyújtottak egy törvényjavaslatot, amely előírja mindazok kényszermunkára való behívását, akiket nem vetettek be a fegyveres szolgálatra.
Mindezek mellett komoly hiány tapasztalható a képzett munkaerőből. A gazdaságban dolgozók százezrei kerültek katonai szolgálatra, sokan közülük meghaltak vagy súlyosan megsebesültek az értelmetlen harcban. Ráadásul az elmúlt másfél évben mintegy nyolcmillió ember hagyta el az országot. A legtöbben nem is tervezik a visszatérést a közeljövőben.
A határőrök minden nap több tucat „sorköteles menekültet” fognak el, amihez a Nyugat által nagylelkűen biztosított nyomkövető drónokat használnak.
Az elkapottak pedig gyorsan a több száz kilométeres frontvonal lövészárkaiban találják magukat.
Aki munkát is vállalna, az sem jelentkezik szívesen. Az év eleje óta a cégvezetők csak a helyi katonai sorozóhivatal hivatalos jóváhagyása után vehetik fel az új alkalmazottakat. Könnyen előfordul, hogy egy férfi, aki jelentkezett sofőrnek, szintén a lövészárokban találhatja magát.
Másik jellemző az ottani munkaerőpiacra az akár 50 százalékos bércsökkentés. A tanárok fizetéscsökkentéssel néznek szembe, mivel a közoktatás 2023-as költségvetését a kezdeti 154 milliárd hrivnyáról 131 milliárdra (3,5 milliárd dollár) mérsékelték. Ez kevesebb mint a 2022-es kiadás. Ráadásul a legtöbb tankerület az önkormányzatok kiegészítő finanszírozásra támaszkodik, de ezek is forrásszűkében vannak. A fővárosban, Kijevben a hírek szerint csak a pótlékokat szüntették meg, de sok városban és faluban
a tanárok csak „túlélési fizetéseket” kapnak, a bevételük 15 százaléktól egészen a 50 százalékig csökkent, a helyi költségvetések állapotától függően.
Az önkormányzatok a Kijevi Gazdasági Iskola tanulmánya szerint az orosz megszállás óta feleannyi bevételhez jutottak, mint előtte. A harci övezeten kívüli közösségek további kétharmada is bevételcsökkenésről számolt be.
A fránya infláció
Az éves infláció 30 százalék körül mozog, Dmitrij Kovalevics szerint az ukrán bérek ma alig fedezik az alapvető élelmiszerek árát. Azok pedig már most is magasabbak, mint Oroszországban és az EU-államokban, ahonnan az élelmiszer-ellátás nagy része származik. Emiatt is sok munkavállaló dönt úgy, hogy illegálisan dolgozik, sokan, ha lehetséges, több munkahelyen is.
Tavaly a hatóságok az emberhiányt úgy próbálták megoldani, hogy megcsapolták a munkanélküliek nagy tömegét. A hivatalosan nyilvántartásba vett állástalanokat katonai övezetekbe küldték romeltakarításra, fák kivágására, óvóhelyek építésére stb. Ezt a kezdeményezést Újjáépítési Hadseregnek titulálták. Erre sokan úgy reagáltak, hogy nem regisztráltak munkanélküliként, hiszen a segélyt is csökkentették. Ma az átlagos juttatás havi 27 dollár körül mozog, a maximális juttatás mértéke pedig havi 180, de ezt csak három hónapig folyósítják.
A rabszolgamunka új rendszere?
Valami ilyesminek hívják azt, amikor az embereknek a munkájuk után csak az alapvető élelmiszer-szükségleteik kielégítésére jut.
Dmitrij Kovalevics idézi a törvény kidolgozóinak a szavait, akik szerint a munkavállalók mozgósításáról szóló új törvényjavaslat a nemzetgazdaság hadiállapotú működését hivatott biztosítani. Még augusztus elején kezdtek arról beszélni, hogy a katonai hadkötelezettség és a hadiállapot esetleges megszűnését követően további három évre megtiltják a sorköteleseknek az ország elhagyását. Persze érthető, hiszen kell majd a munkáskéz az újjáépítéshez. Az is biztosra vehető, hogy férfiak milliói külföldre rohannának, ha megnyílnának a határok. Sokuk felesége és gyermeke már másfél éve elköltözött a hazájából.
Sokan távoznának jobb fizetésért, és azért, hogy kiszabaduljanak abból az egérfogóból, amivé Ukrajna vált. Még akkor is, ha ez nem igazán európai megoldás.
Sokan arra gondolnak, hogy az az elképzelés, miszerint az ukrán állampolgároknak a háború befejezése után is megtiltják az ország elhagyását, részben abból fakad, hogy Ukrajna jelenleg súlyosan eladósodott a nyugati kormányok és pénzintézetek felé. A kamatos törlesztés pedig csak a lakosság kíméletlen kizsákmányolásával garantálható. Ennek eléréséhez meg kell tagadni az emberektől azt a lehetőséget, hogy elmeneküljenek ez elől, erre pedig joggal tekinthetünk úgy, mint valami rabszolgaságra vagy középkori jobbágyságra.
Az idén júliusban az Ukrán Nemzeti Bank devizatartaléka 6,9 százalékkal, 41,7 milliárd dollárra nőtt, ami 1991 óta a legmagasabb havi bővülés. Ennek a legnagyobb részét azonban nem a gazdasági növekedés és a megemelkedett exportbevételek, hanem a 4,7 milliárd dolláros nemzetközi támogatás tette ki. Ennek nagy része az Európai Unió, az Egyesült Államok, Japán, az IMF és a Világbank által nyújtott, a jövőben visszafizetendő kölcsönök formájában érkezett.
A Bloomberg július 24-én arról számolt be, hogy Ukrajnának 2,8 millió női állampolgárát kell külföldről hazahoznia ahhoz, hogy a háború befejezése után esélye legyen a gazdasági fellendülésre. Az egyik megszólaltatott szakértő szerint ha csak a felük térne vissza, az 2032-re az ország GDP-jének a 10 százalékába, azaz évi 20 milliárd dollárba kerülne. Ezek a veszteségek messze meghaladják az EU által Ukrajnának javasolt négyéves, évi 14 milliárd dolláros segélycsomagot.
A gazdasági minisztérium legutóbbi becslése szerint a következő tíz évben további 4,5 millió munkavállalót kell a munkaerőpiacra bevonzani, ám a jelenlegi bérszínvonal mellett az emberek inkább elhagyják az országot, mint hogy maradjanak és dolgozzanak.
Dmitrij Kovalevics idézi Diana Pancsenko ukrán újságírónőt, aki a hónap elején azt írta a blogján: „A háború végén még mindig rengeteg ember fog elmenni. Az ukránok szétszóródnak majd a világban, mint például a romák”. Az újságírónő a kormányt bíráló írásai miatt elhagyni kényszerült Ukrajnát. Blogbejegyzésében azt is megjegyezte, hogy az ENSZ statisztikái szerint a legtöbb ukrán, aki elhagyta az országot, Oroszországban telepedett le.
„Kijevben nem szokás erről beszélni, és ennek az oka teljesen egyértelmű”.
Pancsenko szerint is nyilvánvaló, hogy ez nem segít a népességnövekedés fellendítésében. A háború végéről pedig azt mondta:
„Ukrajna már vesztett – nincs gazdaságunk, és ami még rosszabb, nincs szuverenitásunk. Ma egyszerűen attól függünk, hogy mit mond a Nyugat. Elvesztettük az identitásunkat”.
Hatvanórás munkahét
Július végén értesülhettek az ukránok arról a megdöbbentő javaslatról is, amely szerint
a munkahét 60 órára növelhető, ami hatnapi tízórás vagy ötnapi 12 órás munkanapból áll.
Legalábbis ezt az elképzelést tette közzé az Ukrán Állami Munkaügyi Szolgálat keleti interregionális irodája. Vagyis csak a vasárnap maradna pihenőnapként. Ezt az elképzelést először a kritikus infrastruktúrában vagy a „védelemben” dolgozó vállalatoknál próbálnák ki.
A jelenlegi gyakorlat szerint a munkaadók gyakran kihasználják a munkavállalókat a törvény által megállapított normákon túl. Nemrég szintén az Ukrán Állami Munkaügyi Szolgálatot kereste meg egy dolgozó, akinek a munkáltatója az előző hónapban a pihenőidőt háromhetente egy napban, a műszak időtartamát pedig 12 órában határozta meg. A munkáltató azt állítja, hogy ez a beosztás az év végéig érvényben marad, mivel
a hadiállapot idején a túlórázáshoz szükséges munkaórák száma korlátlan lehet.
Így az átlagos ukrán számára a szabadság és a demokrácia nyugati értékei egy példátlan neoliberális kísérletté válnak, amely minden munkajogot eltöröl, és valami rabszolgasághoz hasonlót vezet be. Az ukránok „harcolj vagy dolgozz” kényszerítő intézkedéseit a sokat emlegetett európai értékek diadalaként mutatják be.
Kovalevics beszámol a lakosság számáról is az Ukrán Jövő Intézete publikációja alapján. E szerint a háború 18 hónappal ezelőtti elkezdése óta mintegy 8,6 millióan hagyták el az országot. Az országban maradó 29 millió állampolgár közül legfeljebb 9,5 millió dolgozik. Az államilag finanszírozott állásokat leszámítva mintegy hat-hét millió munkavállaló keres. Ukrajna 1991-ben 52 millió lakossal kezdte meg útját a posztszovjet „függetlenség” felé. A népesség száma azóta is folyamatosan csökken a tömeges kivándorlás miatt.
Ezzel párhuzamosan az ország termékenységi rátája is vészesen csökkent. Az intézet szerint az átlagos termékenységi ráta 0,7 gyermek páronként.
(Hogy a lakosságszám megmaradjon, ahhoz a termékenységi rátának 2-nél nagyobbnak kell lennie.) Az előrejelzések szerint Ukrajnában a nyugdíjasok száma a következő években kétszerese lesz a munkaképes korú állampolgárokénak.
Kiemelt kép: Dimitar Dilkoff / AFP
