Ahogy tavaly az ukránok, úgy idén az oroszok akarják a másik fél gyengeségét a maguk javára fordítani és a tárgyalási pozíciójukat a csatatéren elért eredményekkel javítani. Az ukránoknak ez tavaly nem sikerült, idén az oroszok próbálkoznak. Arról már itt is sokat írtam, hogy a 2023-as ukrán ellentámadáshoz eleve késve és elégtelen számban érkezett nyugati fegyver, ráadásul az ukránok nem voltak légi fölényben a csatatér fölött. Zelenszkij elnök mindenáron vissza akarta foglalni a 2023 májusában elesett Bakhmut városát, így az eleve szűkös támadó erőt meg kellett osztani a keleti és a déli irány (Zaporizzsja) között.
Az oroszok tanultak az ukránok hibáiból, ezért már hónapok óta arra kényszerítik az ukránokat, hogy légvédelmük lehető legtöbb rakétáját felhasználják. Láttuk a kritikus ukrán infrastruktúra elleni rakéta- és dróntámadásokat, amelyek kivédésére a fronttól kellett volna légvédelmet elvonni. Kijev ezt nem tette meg, azt remélve, hogy a napi 4-6-8 órás áramszünetekkel szembesülő nagyvárosi ukrán lakosság szenvedése láttán a Nyugat több légvédelmi eszközt küld. Ez több okból sem történt meg.
Az USA sajtóhírek szerint kb. 600 Patriot rakétát tud évente gyártani, jelenleg csak Japánban zajlik még gyártás, amit nemsokára német és lengyel gyárak egészítenek ki. Mivel Szaúd-Arábia az Aramco abkaiki olajfinomítója elleni 2019-es húszi dróntámadás után rengeteg amerikai légvédelmi rakétát vásárolt, a raktárkészlet leapadt. A gázai konfliktus miatt Izrael is több rakétát vesz, ráadásul a Vaskupolába ugyanazon amerikai cégek termékei kerülnek, mint a Patriotba, így itt is megjelenik egy elszívó hatás. Az amerikai Kongresszus által megszavazott 61 milliárd dollárból elméletileg jutna légvédelemre is, ám előbb az amerikai stratégiai készleteket kell feltölteni, így Ukrajnának csak a maradék jut.
Az oroszok télen tehát jól kifárasztották az ukrán légvédelmet és a korábban már ismertetett 6-8 nyomáspont segítségével az ukrán vezérkari főnököt arra késztették, hogy ezen szimbolikus frontszakaszokra küldje a stratégiai tartalékot és a megmaradt elit egységeket. Bakhmmuttól délre; Avidijivkától nyugatra, Csasziv Járnál; A Bradley téren és a Dnyeper alsó folyásánál fekvő Krinkinél semmisül meg az az ukrán haderő, aminek a frontot kéne tartania, vagy újabb orosz támadások esetén azonnal áthelyezhető tartalékot kéne adnia.
Az előzőekben leírt 2023/2024-es orosz téli hadműveletek elérték stratégiai céljukat, így a szemük előtt bontakozik ki a 2024-es orosz tavaszi hadművelet első szakasza, a második legnagyobb ukrán város, Harkov elleni támadás. A most bevetett orosz erők alapján nem egy nagy támadást látunk, amelybe idővel több száz páncélos kapcsolódik be, hanem az eddig látott felőrlő hadviselés folytatását, amivel szemben a kivéreztetett ukránok már alig tudnak valamit bevetni. Ez nagyjából a Wehrmacht 1943 végi és 1944-es helyzetéhez hasonlít a keleti fronton, amikortól a német veszteségeket már nem tudták olyan tempóban pótolni, hogy akár a még rendelkezésre álló földrajzi védvonalak mentén megállítsák a Vörös hadsereget.
Az oroszok mintha leporolták volna a II. világháborús tankönyveket és azokat a mai kor követelményeihez igazodva használnak. A hadseregben az I. hidegháború után elterjedt brigádszintű (3-5 ezer katonából álló) egységeket ismét (kb. tízezer fős) hadosztályokká bővítik, amelyeket hadtestekbe integrálnak. A Blitzkrieg stratégiája alapján a csatatér fölötti légi fölény mellett kezdenek visszatérni az átkaroló hadműveletek, amelyek keretében nem hagynak szusszanásnyi időt sem az ellenségnek, nehogy az újabb védvonalakat tudjon kiépíteni. Pont itt rejlik az orosz támadás sikerének kulcsa, az ukránok ugyanis nem építettek ki egy olyan harmadik védvonalat Avdijivkától nyugatra, ami most feltartóztatná az oroszokat.
Miközben az oroszok egyre jobban „belejönnek” a háborúba és az orosz katonák kezdenek hinni abban, hogy a nyugati fegyverek nem jobbak a sajátjaiknál és akár le is győzhetik az ukránokat, addig az ukrán hadsereg a tavalyi kudarc után egyre több morális problémával szembesül. Az új mozgósítási törvényből kimaradt a már 2-3 éve szolgáló öregbakák leszerelése és mivel alig sikerül újoncokat találni, az egyre kisebb túlélési eséllyel kecsegtető harc értelmét egyre többen kérdőjelezik meg. Ennek két konkrét jele van: a hátországban egyre többen akarják kivonni magukat a katonai szolgálat alól, ennek következményeként kell szó szerint az utcáról összefogdosni a férfiakat. A másik felbomlási tünet a magukat megadó (főként területvédelmi egységekben szolgáló) ukránok növekvő száma, akik azt kérik az oroszoktól, hogy ne cseréljék őket orosz hadifoglyokra, mert Kijev csak visszaküldené őket a frontra.
Két év háború után Ukrajna a Krím-félsziget mellett immáron négy megyéjét veszítette el, az oroszok most egy újabban (Harkov) nyomulnak előre. A háború folytatása ukrán szempontból most minden eddiginél reménytelenebbnek tűnik, és az sem kecsegtet sok jóval, hogy a 61 milliárdos amerikai segélycsomagról Washingtonban azt mondják, hogy „ez volt az utolsó”, Kijev az elnökválasztási kampánytól függetlenül forduljon inkább az európaiakhoz. Mielőtt Európa jobban belesodródik a konfliktusba, a háború folytatása helyett mihamarabbi béketárgyalásokra lenne szükség, mint ahogyan azt a Globális dél mellett Magyarország is követeli.
Forrás: mozgasterblog.hu
Címlapkép: Illusztráció / Ukrajna, 2024. április 12.
Az orosz védelmi minisztérium sajtószolgálatának 2024. április 12-én közreadott felvételén az orosz légierõ egyik Ka-52-es helikoptere rakétákat lõ ki ukrán célpontokra egy meg nem nevezett helyszínen.
MTI/AP/Orosz védelmi minisztérium sajtószolgálata
