Jelenleg napi 500–1000 fő az ukrán hadsereg embervesztesége napi szinten. Ezenfelül pedig van további 600 ezer külföldön élő ukrán férfi, akiket ha hazaküldenek a befogadó országok, ők is csupán másfél–két évig tartó emberállományhoz segítenék hozzá a hadsereget – mutatott rá a szakértő.
Kiszelly Zoltán azonban arra is felhívta a figyelmet, hogy Volodmir Zelenszkij ukrán elnök jövőre támadást tervez a harcmezőn, a támadó félnek viszont mindig jóval nagyobbak a veszteségei, mint a védekezőnek. Ha az amerikaiak védekezésre szólítják fel az ukránokat, akkor a bevethető emberállományuk legfeljebb két és fél évre elegendő. Amennyiben mégis támadásba lendülnek, ez az időtartam legfeljebb két évre rövidül – tette hozzá.
NATO vagy a Nyugat?
A nyugati szövetségesek közül először Emmanuel Macron elnök tett olyan kijelentéseket idén február végén, hogy nem zárható ki francia katonák küldése Ukrajnába. Hozzá csatlakoztak a lengyelek, majd a balti államok is. Arról, hogy egy ilyen lépés mit jelentene a NATO szempontjából, Kiszelly elmondta:
„Látható, hogy Ukrajna az elmúlt időkben kétoldalú, bilaterális védelmi megállapodásokat kötött például Franciaországgal és Spanyolországgal is. Ezzel a háborúpárti országok fognak belépni az ukrajnai háborúba, és ez az az eszköz, amivel a NATO-t és Amerikát kint tudják tartani.”
A politológus szerint egy ilyen ukrajnai proxyháború lehet a főpróbája egy későbbi, akár Irán vagy Kína elleni háborúnak is. Ennek a lényege, hogy úgy háborúznak egymással az atomhatalmak, hogy közben nem kockáztatják a nukleáris összecsapást.
Mit adhat a Nyugat?
Az ukrán erőforrásokhoz visszatérve a Századvég politikai elemzési igazgatója kiemelte: a háborúpárti nyugati országokból legfeljebb további 300 ezer katona mozgósítható. Ez plusz egy évig biztosítaná az ukrán hadsereg harcképességét.
Ha nagyjából három évre elegendő embermennyisége lesz az ukrán hadseregnek a saját katonái és a Nyugatról érkező harcosokkal együtt, akkor kijelenthető, hogy elhúzódó háborúval számolnak – fogalmazott Kiszelly Zoltán. Az elemző azonban hangsúlyozta, hogy „ezt követően ugyanúgy szükség lesz a katonákra, tehát ezért beszélnek a kötelező európai sorkatonaság bevezetéséről”.
Mint mondta, ezt készíti elő a sorkötelezettség visszaállítása, amihez viszont szintén szükség lesz olyan katonai infrastruktúrák kiépítésére is, mint a kaszárnyák, kiképzőközpontok, valamint kiképzőtisztek rendbe állítása. Ezekre pedig jelenleg nincs pénz Európában, tehát hitelből fogják megvalósítani.
Kiszelly Zoltán arra is rámutatott, hogy az európai politikusok most azért beszélnek ennyire nyíltan a háború folytatása mellett, valamint a kötelező európai sorkatonaság visszaállításáról, hogy kommunikációs szinten tisztázott legyen: ők előre szóltak. A katonai megvalósítás szempontjából azonban azt is látni kell, hogy a harcképes katonák kiképzése éveket vesz igénybe.
A második világháború előtt Németországban a katonai kiképzés két év volt. Nyilvánvaló, hogy nem lehet ennyi időre kivonni a fiatalokat a munkaerőpiacról – mutatott rá.
A béke nem opció
Európában elhúzódó háborúra számítanak az elemző szerint. Kiszelly Zoltán hangsúlyozta:
A nyugatiak nem a béketárgyaláshoz keresnek megoldást, hanem a háborúhoz katonákat.
Arra a kérdésre vonatkozóan, hogy a nyílt háborúpárti üzenetek ellenére hogyan lehet mégis Európa legnépszerűbb pártja az Európai Néppárt (EPP), az elemző rámutatott: a néppártnak erős bázisa van például Görögországban, ahol a kormánypártot adják, valamint Németországban, ahol a rendkívül népszerűtlen kormánypártokkal szemben éppen ellenzékben van a néppárti CDU/CSU.
Másfelől pedig a nyugat-európai emberek úgy vannak vele, hogy először a kelet-európaiakat fogják elvinni – tette hozzá.
Mint mondta, a sorkötelezettség visszaállítása már trendként jelentkezik Európában. Svédországban, Horvátországban és Litvániában is visszaállították a kötelező sorkatonaságot.
A magyar kormány viszont a kadétképzésen keresztül biztosítja a hadsereg utánpótlását. Ha évente 7500 fiatal tanul ezekben az iskolákban, és csak a feléből lesz katona, az nekünk már elég. Ráadásul ők önként választják ezt a hivatást, tehát nincs szükségünk a kötelező besorozásra – hangsúlyozta.
Háborús unió épül
A háborúpárti politika túlsúlyba kerülésével veszélyeztet azonban az Európai Unió intézményrendszere is. Kiszelly Zoltán emlékeztetett, hogy az uniós döntések legfőbb szintjén, az állam- és kormányfőket, valamint minisztereket tömörítő Európai Tanácsban át akarnak térni a többségi döntéshozatalra az egyhangúság helyett. Mint mondta, ez minden kérdésre vonatkozna. Ennek érvényre juttatásához pedig már megtalálták a vonatkozó cikkelyt a lisszaboni szerződésben.
„A szerződés értelmében egyetlen egyhangú szavazással elérhető, hogy áttérjenek a többségi szavazásra. És ez minden területre vonatkozna” – figyelmeztetett.
A politológus szerint Magyarország békepárti álláspontját egy olyan „opt out” (kimaradás) záradék biztosíthatná, amelyet Dánia is kiharcolt magának 1992-ben. Akkor a dánok népszavazás során utasították el a maastrichti szerződést. Kimaradásunk elfogadtatása szempontjából azonban hátrányt jelenthet számunkra, hogy amennyiben hazánk megkapná a konstruktív tartózkodás lehetőségét, azzal precedenst teremtene azon uniós tagállamok számára, amelyek nem százszázalékosan elkötelezettek a háborús politika mellett.
Mindezek mellett Brüsszel háborúpárti elköteleződését jelzi az a tény is, hogy a júniusi választások után felálló új Európai Bizottságban már védelmi biztos titulusban hadügyminisztere is lesz a testületnek, aki az olyan folyamatok koordinációjáért felel majd, mint például az ukrán katonák kiképzése Ukrajnában.
Címlapkép: Illusztráció / MTI/EPA/Bundeswehr
