A magyar kormány ukrajnai háborúval kapcsolatos véleménye a konfliktus kitörése óta következetes: a harcok folytatása helyett fegyverszünetre és béketárgyalásokra van szükség, ami megállítaná az öldöklést és a pusztítást.
Honest broker – az angol kifejezés egy részrehajlás nélküli közvetítőt jelent, aki két fél között hoz létre egyességeket. Az EU soros elnökségét adó Magyarország miniszterelnöke elsőként Zelenszkij ukrán elnökhöz utazott, hogy a béketárgyalások lehetőségéről beszéljen vele. Ezt az utat továbbiak követik, Európának és a világnak ugyanis békére van szüksége.
A magyar kormány ukrajnai háborúval kapcsolatos véleménye a konfliktus kitörése óta következetes: A harcok folytatása helyett fegyverszünetre és béketárgyalásokra van szükség, ami megállítaná az öldöklést és a pusztítást. A háború kezdetén már voltak ilyen tárgyalások Törökországban, ahol Moszkva elfogadta volna Ukrajna EU-tagságát, ám megtiltotta volna annak NATO-tagságát és az Antant által Versailles-ban Németországra oktrojált feltételekhez hasonlóan, egy minimális ukrán haderőt engedélyezett volna. Akkor „még” csak a Krím-félszigetet és két két további ukrán megyét (Luhanszk és Donyeck) vittek volna az oroszok, ma már négyet (az előbbi kettőt és Herszont, valamint Zaporizzsját). Kijev akkor hajlott volna a megállapodásra, ám az akkori brit miniszterelnök, Boris Johnson, Kijevbe rohant és meggyőzte Zelenszkijt arról, hogy ne tárgyaljon, hanem harcoljon, amihez a Nyugat „minden szükséges segítséget megad”.
A törökországi orosz-ukrán béketárgyalások akkor zátonyra futottak, és az angolszász globalisták azóta sok mindent tettek annak érdekében, hogy a két fél egyhamar ne tudjon ismét tárgyalóasztalhoz ülni. Az egyik fő akadály Zelenszkij tízpontos béketervének azon kitétele, hogy a béketárgyalások előfeltétele az orosz csapatok kivonulása egész Ukrajna területéről, beleértve a Krím-félszigetet. Ez a javaslat de jure a nemzetközi jog talaján áll, ám de facto kivitelezhetetlen. Ahogy az angolszász globalisták 1941 augusztusában az Atlanti Chartában a tengelyhatalmak „feltétel nélküli kapitulációjával” akartak egy újabb Hitler-Sztálin paktumot (különbékét) megakadályozni, úgy most az orosz elnök ellen kiadatott nemzetközi elfogatóparancs segítségével akarják azt megakadályozni, hogy egy háborús bűnökkel vádolt államfővel bárki tárgyaljon. Putyin ellen érdekes módon egy olyan vádat (gyermekek elrablása) találtak, amit az angolszász globalistákra nem lehet alkalmazni, pedig az ő bűnlajstromuk is elég hosszú.
Miután a globalisták megakasztották az orosz-ukrán béketárgyalásokat és Putyinnak persona non grata státuszt adtak, 2023-ban a csatatéren akarták a „nagy tavaszi” ukrán ellentámadással tárgyalási pozíciójukat javítani, ami akkor nem sikerült. A „nagy tavaszi” ukrán ellentámadásra következett az orosz ellen-ellentámadás, amely nemcsak visszafoglalta az ukránok által visszavett területeket, hanem Avdijivkánál és Harkov megyében újabb területeket foglalt el. Az ukránok közben kifogytak az emberből, a fegyverből és a lőszerből. A fronton az oroszoké a stratégiai kezdeményezés, most éppen azt várják, hogy az ukránok az átadott F-16 vadászgépek támogatásával — a brit és francia választások után, de még a washingtoni NATO-csúcs előtt — indítanak-e új támadást, és ha igen, hol? Az oroszok már várják az ukránokat, és az ukrán támadás eredményességének függvényében indítják el saját nyári offenzívájukat.
Az angolszász globalisták eközben hátradőlhetnek, ugyanis 2024 első félévében elérték, hogy az ukrajnai háború az USA európai szövetségeseinek háborújává alakuljon. Miért mondhatjuk ezt? A Donald Trump újbóli elnökségével való riogatásnak az volt a valódi célja, hogy az EU és a NATO a nevére vegye a háborút, ami sikerült is. Az EU és nemsokára a NATO is öt évre (!!!) előre vállalja a háború finanszírozását, előbbi 50 + 20 milliárd euróval, utóbbi minimum száz, maximum kétszáz milliárd euróval. Innentől már teljesen mindegy, hogy ki költözik 2025. január 25-én a Fehér Házba, az EU és a NATO már öt évre „vállalta” a hadikölcsönöket. Az USA Képviselőháza pedig vagy megszavazza a rá eső részt, vagy, mint azt 2023 második félévében láttuk, inkább nem. Magyarország ebből a konstruktív tartózkodás miatt kimarad.
Az ukrajnai háború finanszírozása tehát a következő öt évre nyugati részről biztosított és hogy a pénzt legyen mire költeni, eddig csak olyan „béketárgyalásokat” folytattak, amelyekre nem hívták meg a másik hadviselő felet, Oroszországot. Arról már írtam, hogy az ICC nemzetközi elfogató parancsa számos országban eleve kizárja az orosz elnök jelenlétét és ezzel egy Zelenszkij-Putyin találkozó és békemegállapodás létrejöttét. Ezek a globalista „békekonferenciák”, mint legutóbb Svájcban, egyébként sem a béke elérését szolgálják, hanem a globalista álláspont és szankciós politika mögé akarnak minél több országot felsorakoztatni, ami csak az USA kb. 35-40 szoros szövetségesénél sikerül, a Globális Dél országai ugyanis csak a nemzetközi jog által kijelölt vonalig támogatják ezt a kezdeményezést és nem asszisztálnak az angolszász globalisták érdekeinek érvényesítéséhez.
Ebben a környezetben érdemes Orbán Viktor békekezdeményezését nézni. Ahogy a magyar kormány a józan ész és a magyar emberek elsöprő többségének támogatásával korábban a migrációt és az elhibázott brüsszeli szankciókat is elsőként és egyedüliként kritizálta, úgy most a Nyugat háborús politikájával szemben áll ki elsőként és egyedüliként. A 2022-es országgyűlési választás eredménye és a Századvég Európa Projekt több felmérése is mutatja, a miniszterelnök a békepárti álláspontnál is számíthat a magyarok elsöprő többségének támogatására, így a nyugati katonák Ukrajnába küldését a magyarok 91 százaléka ellenzi, de az európaiak 67 százaléka is. Magyarországon tehát egyértelmű és széles a békevágy.
Orbán Viktor az uniós soros magyar elnökségének kezdetét arra használta fel, hogy a háborús felek közötti tárgyalási csatornát megnyissa és közvetlen tárgyalásokon puhatolja ki azt, hogy mekkora esély kínálkozik a fegyverszünetre és a béketárgyalások megkezdésére? A kijevi út azt is hivatott volt demonstrálni, hogy az elnökséget fél évig betöltő Magyarország őszinte közvetítőként és objektív módon fogja az ukrán uniós csatlakozás ügyét kezelni. A kétoldalú kapcsolatokat eddig jellemző konfliktusos szakasz nem folytatható, innentől a konszenzus keresésére törekszenek, amire a két vezető találkozója jó alapot biztosít. A kárpátaljai magyarok jogainak biztosítása ugyanolyan fontos, mint a határátkelés gyorsítása, az autópályák és vasútvonalak fejlesztése, az ukrán háborús menekültek ellátása és oktatása, vagy az ukrán agrártermékek tranzitja.
A magyar miniszterelnök folytatja a békét szolgáló utakat, amivel a nyugati tömbön és különösen az EU-n belül demonstrálja azt, hogy igenis van alternatíva a háborúpárti politikával szemben és igenis lehet a háborúba sodródásul szemben érdemi lépéseket tenni. Ahogy a tömeges illegális migráció és az elhibázott szankciós politika kritikájánál, úgy a béke kérdésénél is érvényes az, hogy a „magyaroknak nem igaza van, hanem igaza lesz”!
Kiemelt kép: Facebook
