Gondolták volna, hogy egy olyan számítógép, amelynek memóriája milliószor kisebb a mai okostelefonjainknál, még mindig képes adatokat küldeni a csillagközi térből?
A NASA legendás űrszondája, a Voyager–1 több mint 24 milliárd kilométerre a Földtől újabb technológiai csodát hajtott végre. Bár az elmúlt hónapokban a mérnökök már a legrosszabbra készültek, az emberiség legtávolabbi eszköze újra érthető jeleket küldött a bázisra, bebizonyítva, hogy a hetvenes évek technológiája elpusztíthatatlan.
A Voyager–1 már rég elhagyta a Naprendszerünk védelmező burkát, a helioszférát, és jelenleg is a rideg kozmikus sötétségben száguld az ismeretlen felé.
Az utazás azonban drámai fordulatot vett, amikor a szonda kommunikációja váratlanul összeomlott. Bár a jeladója továbbra is működött, a Földre érkező adatok teljesen értelmezhetetlenné váltak, és csupán egy ismétlődő, zagyva bináris kódot mutattak.
A NASA sugárhajtómű-laboratóriumának szakemberei hónapokig nyomoztak a hiba után, miközben minden egyes lépésnél meg kellett küzdeniük a hatalmas távolság okozta időkéséssel.
A rádiójeleknek ugyanis 22,5 órára van szükségük ahhoz, hogy elérjenek a szondáig, és ugyanennyi időbe telik, mire a válasz megérkezik, így egyetlen parancs kiküldése és visszaigazolása majdnem két teljes napot vett igénybe.
Újra él a Voyager–1
A mérnökök végül rájöttek, hogy a Voyager–1 repülési adatrendszeréért felelős számítógépében egyetlen apró memóriachip ment tönkre, amely a rendszer szoftverkódjának egy részét tárolta. Mivel a csillagközi térben nincs lehetőség fizikai javításra, a NASA programozói egy zseniális trükkhöz folyamodtak. A sérült kódrészletet óvatosan feldarabolták, majd szétosztották a memória más, még épségben lévő területein.
A rendkívül kockázatos távvezérelt műműtét végül teljes sikerrel járt, és a szonda nemrégiben újra tiszta mérési adatokat, valamint megnyugtató állapotjelentést küldött az otthoniaknak.
Sokan elfelejtik, hogy ez a küldetés azért is rendkívül különleges, mert a Voyager–1 olyan környezetből gyűjt egyedülálló információkat, ahová emberi eszköz még soha nem jutott el, ráadásul a fedélzetén hordozza az ikonikus Aranylemezt is, amely az emberi civilizáció üzeneteit őrzi az esetleges földönkívüli intelligenciák számára.
Bár az 1977-ben indított szonda nukleáris plutónium-generátora folyamatosan gyengül, és az évtized végére valószínűleg végleg elnémul, a Voyager–1 és testvérszondája addig is nap mint nap bizonyítja az emberi leleményesség határtalanságát, és mindörökre fajunk legmerészebb vállalkozásának szimbóluma marad.
Hogy ezt a felfoghatatlan távolságot perspektívába helyezzük, a NASA hivatalos adatai szerint az űrszonda már több mint 170 Csillagászati Egységre (AU) jár tőlünk. Mivel 1 Csillagászati Egység a Föld és a Nap átlagos távolsága (kb. 150 millió kilométer), a Voyager–1 több mint 170-szer messzebb van a Földtől, mint a Nap.
Fotó: Wikipédia/ NASA/JPL – http://solarsystem.nasa.gov