- Ez az esemény elmúlt.
Alvó szegek… – Zsuráfszky Zoltán alkotói estje
Alvó szegek… címmel látható Zsuráfszky Zoltán koreográfus legújabb premierje a Magyar Nemzeti Táncegyüttes előadásában november 12-én, szerdán a Nemzeti Táncszínházban. Az est a magyar költészet és a táncművészet találkozását állítja középpontba.
Az Alvó szegek… a mozdulat és a vers dialógusa: a koreográfus a magyar líra mélyrétegeit fordítja le mozdulatnyelvre. Az esten a néptánc hagyományai a kortárs színpadi kifejezésformákkal találkoznak, a mozdulatokban a magyar költészet örök érvényű gondolatai öltenek testet – olvasható a táncegyüttesnek az MTI-hez pénteken eljuttatott közleményében.
Mint írták, a műsorban Nagy László, Vörösmarty Mihály, Arany János, Radnóti Miklós és Pilinszky János költészete szólal meg Kiss Ferenc és Szarka Tamás zenéjével összefonódva.
A közleményben idézik Zsuráfszky Zoltán táncművész-koreográfust, aki elmondta: Pilinszky versében elsősorban a költői képek indították meg, a „folyosó„, a „jéghideg homok„, az „alvó szegek„, a „plakátmagány” – ezek mind a háború és az elmagányosodás fájdalmát jelenítik meg.
„Emellett olyan verseket választottam a darabba, amelyek kivétel nélkül a magyarságot érintő megrázó történelmi pillanatokat jelenítik meg„
– mondta.
Kiemelte: Arany János Híd-avatás című balladája a forradalmat követő káoszban született. „Radnóti notesza ihlette koreográfiám a holokauszt szörnyűségeit idézi meg, míg Nagy László Vendégek jövetele az ‘56-os forradalom vérbe fojtásának emlékezetét tárja elénk” – mondta, hozzátéve, hogy az utóbbi vers különösen fontos számára, hiszen a költőt személyesen is ismerhette.
„Megszoktuk, hogy a kortárs táncokban a szereplők érzelmeket jelenítenek meg. Nincs ez másként a néptánc esetében sem, amely általában az örömöt hivatott kifejezni” – mutatott rá a művész, aki szerint a versekre készített koreográfia azonban alkalmazott kortárs néptánc, amelyben a táncosok legfőbb feladata, hogy gondolatokat közvetítsenek a testükkel.
„Hiszek a mozdulat erejében, a figurában, a motívumban: a táncművész a karja emelésével, törzse hajlításával, dőlésével – egyszóval minden mozdulatával, egész lényével – juttatja kifejezésre a költő gondolatiságát” – hangsúlyozta.
Mint megjegyezte, a koreográfus együtt gondolkodik a költővel: megkeresi és lefordítja az üzenetet, miközben arra törekszik, hogy világosan értelmezhetővé váljon az eredeti gondolat.
A koreográfiák – köztük A vén cigány, a Híd-avatás, a Vendégek jövetele és a Radnóti notesza – időtlen kérdéseket vetnek fel a közösségi sorsról, a személyes felelősségről, a hitről és a reményről – írják.
„Az előadás emlékezés és újrateremtés egyszerre: klasszikussá vált koreográfiák mellett új művek szőnek hidat múlt és jelen között” – fogalmaznak a közleményben, kiemelve, hogy az előadást a társulat Kiss Ferenc (1954-2024) zeneszerző, barát és alkotótárs emlékének ajánlja.
MTI