A jólét helyett a szegénységet választotta, a háború idején fegyvertelenül kereste a párbeszédet, élete végén pedig a halált is testvérének nevezte. Assisi Szent Ferenc 1226. október 3-án halt meg. Nyolcszáz évvel később is sokkal többen ismerik a nevét, mint ahányan tudják, milyen fordulatok vezettek az utolsó napjaihoz.
Assisi Szent Ferenc 1181 vagy 1182 körül született az itáliai Assisiben. Apja tehetős posztókereskedő volt, a fiatal Ferenc pedig eleinte élvezte a jómódú család kínálta életet. Lovagi dicsőségre vágyott, és amikor Assisi háborúba keveredett a szomszédos Perugiával, ő is harcba indult. Fogságba esett, majd betegségen és hosszú lábadozáson ment keresztül. Hazatérése után lassan megváltozott az, amit fontosnak tartott.
Assisi Szent Ferenc mindenéről lemondott az apja előtt
Fordulatának egyik legfontosabb része a leprásokkal való találkozása volt. Közeledni kezdett azokhoz az emberekhez, akiket sokan elkerültek, és ápolta őket. A ferences hagyomány szerint az assisi San Damiano-kápolnában olyan hívást is kapott, hogy állítsa helyre Isten omladozó házát. Ferenc először magát a kis templomot kezdte javítani, később azonban küldetését ennél jóval tágabban értette.
Döntése szembefordította az apjával. A püspök előtt még a ruháit is levette és visszaadta, így jelezve, hogy lemond a családi vagyonról. Ettől kezdve egyszerű életet élt, a szegénységet pedig nem puszta nélkülözésnek, hanem a hitéhez vezető útnak tekintette.
Hamarosan társak csatlakoztak hozzá. A kisebb testvérek közössége a mai ferences rend alapja lett; életmódjukat III. Ince pápa 1209-ben hagyta jóvá. Ferenc példája Assisi Klárát is megérintette, akinek közösségéből később a klarissza rend született.
A szultánhoz is elment
Ferenc életének egyik legkülönösebb útja a keresztes háborúk idején Egyiptomba vezetett. 1219-ben találkozott a muszlim szultánnal. A beszélgetés részleteiről a korabeli beszámolók eltérnek, maga a találkozás azonban fontos része az életének:
Ferenc fegyver nélkül lépte át a háború választóvonalát.
Nevéhez kötődik az 1223-as grecciói karácsonyi jelenet is, amely a betlehemezés történetének egyik legismertebb előzménye. 1223 karácsonyán Ferenc az itáliai Greccióban azt szerette volna, hogy az emberek ne csak halljanak Jézus születéséről, hanem elképzelhessék, milyen egyszerű körülmények között történt. Egy barátja segítségével szénával megtöltött jászolt készíttetett elő egy barlangban, és egy ökröt meg egy szamarat is odavezettek. A környékről érkezők és a szerzetesek fáklyákkal gyűltek össze; a jászolnál misét tartottak.
Ferenc számára a jelenet középpontjában a szegénység állt. Azt akarta megmutatni, hogy a keresztény hit szerint Jézus nem pompában, hanem kiszolgáltatott gyermekként jött a világra. A grecciói ünneplésből nőtt ki a későbbi betlehemezés egyik legismertebb hagyománya.
Élete utolsó éveiben a Naphimnuszt írta meg. Ebben a napot, a holdat és a természet más részeit testvérként szólította meg. Az állatokhoz és a teremtett világhoz fűződő viszonya máig meghatározza, hogyan emlékeznek rá.
Így teltek Assisi Szent Ferenc utolsó napjai
Ferenc egészsége idővel súlyosan megromlott, látása is egyre rosszabb lett. A katolikus hagyomány szerint 1224-ben, a La Verna-hegyen megjelentek testén Krisztus sebeinek jelei, a stigmák.
Amikor 1226 őszén érezte, hogy közeledik a halála, vissza akart térni a Porciunkulához, ahhoz az Assisi közelében álló kis kápolnához, amely közössége számára különösen fontos volt. A ferences hagyomány szerint azt kérte, hogy a puszta földre fektessék. Társait megáldotta, majd 1226. október 3-án este meghalt.
Két évvel később IX. Gergely pápa szentté avatta. Ünnepnapja október 4-e, halálának 800. évfordulója azonban október 3-ra esik. Az évforduló alkalmából a ferences közösség és a Vatikán is külön megemlékezik róla.
Ferenc történetének ereje nem csupán abban áll, hogy egy gazdag kereskedő fia lemondott a vagyonról. Abban is, hogy élete végéig kitartott a döntése mellett: a legnehezebb éveiben is ugyanazt a békét és egyszerűséget kereste, amelyről másoknak beszélt.
Bemutatják Assisi Szent Ferenc földi maradványait a nevét viselõ székesegyház altemplomában, a perugiai Assisiben 2026. február 21-én – Fotó: MTI/EPA/ANSA/Gianluigi Basilietti