„Nem látunk mást, mint az évtizedekig megszokott jólétből hamarabb kieső rétegek lázadását a fősodorral és annak még meglévő haszonélvezőivel szemben.”
A mondás szerint a “pestis és a kolera között választhatnak” a németek az előrehozott parlamenti választáson, ami rányomja bélyegét a kampányra. A fő témákban (migráció, közbiztonság, rezsiköltségek, egészségügy, szankciók) az AfD és a baloldal diktálja az ütemet, amit a CDU és az SPD próbál követni. Február 23-án nemcsak az új választási szabályok főpróbája lesz, de a Trump-korszak Európára gyakorolt hatásáé is – írja Kiszelly Zoltán, a Századvég politikai elemzési igazgatója elemzésében a Mozgástér Blogon.
Németország válaszút előtt áll: Minden párt, különösen a most felbomlott jelzőlámpa-koalíció három pártja, fogadkozik, hogy “Semmi sem mehet úgy tovább, mint eddig!”, miközben mindenki tudja, hogy minden pontosan úgyanúgy fog folytatódni, mint eddig, csak közben a gazdasági teljesítmény és az átlagember életszínvonala tovább romlik.
Európa legnagyobb nemzetgazdasága most fizeti meg a Merkel-évek politikai és gazdasági számláját:
A “Bundesmutti” ezoterikus beszédmódjával elkendőzte a problémákat és tetteivel erkölcsi magasságokba emelte a II. világháború emlékétől szabadulni vágyó németeket. Az atomerőművek lekapcsolása, a sorkötelezettség kivezetése, a homoszexuálisok házasságkötésének engedélyezése, a migránsok százezreinek befogadása és az európai békeprojekt egyben tartása mind olyan politikai döntés volt, aminek elhúzódó anyagi és társadalmi költségét a német társadalomra tolták.
A magasan képzett városi réteg tapsikolt, mert erkölcsi fölényben tetszeleghetett a kevéssé iskolázott és a lecsúszástól félő alsóbb rétegekkel, majd Trump első elnöksége idején a liberális mainstreammel szembeszálló amerikai és európai jobboldallal szemben. Ez a réteg nem érezte a politikai projektek költségét, szemben a globalizációnak, tömeges migrációnak és a szankciós inflációnak jobban kitett alsó és középső rétegekkel. Az USA-ban és Európában
nem látunk mást, mint az évtizedekig megszokott jólétből hamarabb kieső rétegek lázadását a fősodorral és annak még meglévő haszonélvezőivel szemben.
Nincsen ez Németországban sem másképp.
A német társadalom gerincét adó kis- és közepes vállalkozások, családi cégek és a széles középosztály érzik ugyan a gazdasági teljesítmény csökkenését és az állami szolgáltatások színvonalának romlását, ám eddig ahol lehetett, találtak menekülő utat. Az “állami” egészségügy hosszú várólistáit és bezáró vidéki kórházait a magánbiztosítókkal szerződött szolgáltatókon át lehet kikerülni, ám ezek járuléka rohamosan emelkedik, sokan esnek ki ebből a rendszerből, így szerencse, hogy a köztisztviselők járulékát az adófizetők állják. Ez vonatkozik a nyugdíjra is, ahol a köztisztviselők nem fizetnek a felosztó-kirovó rendszerbe, igaz, nem is a 2024-ben 1,054 eurós havi átlagnyugdíjat kapják, hanem legalább 1,866 eurót. A középosztály felkapott városrészeiben csak kevés migráns tud lakást bérelni és a gyereket is lehet olyan egyházi vagy magániskolába járatni, ahol minimális a genderideológia és kevés a németül alig beszélő bevándorló gyerek.
A kampány fő témája a migráció, ami az újkori népvándorlás 2015-ös tetőzése óta egy német probléma, amit a német politikai elit tudatosan nem kezelt. Ameddig ugyanis a szomszédos kontinensek lakosságfölöslegének így-úgy a vén kontinensre jutott része a frontországokból a tranzit országokon keresztül eljut Németországba, addig több határt lép át. A migráció ezáltal “európai” problémává válik, amire berlini és brüsszeli olvasatban “európai” megoldást, értsd kötelező betelepítési kvótát, kell találni. A német politikai elit ezt — Magyarország és Szlovákia, valamint Lengyelország — ellenállása miatt nem tudta lendületből keresztülvinni és mára ezt már csak “fentről”, Brüsszelből erőltetik, “lentről”, az európai emberek részéről ennek már nincsen támogatottsága.
A német mainstream pártok ezért — mint minden választás előtt — verbálisan keménykednek.
Ahogy a szeptemberi keletnémet tartományi választások előtt 28 afgánt hazaküldtek és utána nem történt semmi, úgy most is hasonló várható. Most éppen abban licitálnak egymásra a pártok, hogy miként csökkentsék a menedékkérők ellátását — holland és dán minta alapján — egy ágyra, tisztálkodási lehetőségre, napi háromszori étkezésre és kössenek minden mást nyelvtanfolyam és OKJ-s képzés elvégzéséhez.
A németek már megtanulták, hogy a választás után minden visszatér a régi kerékvágásba.
A migrációval a bűnözés új hulláma is megérkezett, mint a Nyugat-Európában addig ismeretlen késeléses támadások, mint tavaly Mannheimban és Solingenben, vagy a tömegbe hajtás, mint tavaly karácsonykor Magdeburgban, vagy korábban Berlinben. A nők és női tanárok, rendőrök és más közfeladatot ellátó dolgozók elleni támadások száma ugyanúgy emelkedett, mint az egyes migránscsoportok (például törökök és kurdok) közötti erőszakos közterületi csetepatéké.
Az állami szolgáltatások romló minősége is erősen aggasztja a németeket,
ami a vasút, a hidak és az autópályák satnya állapotában; a vidéki kórházak bezárásában, a betöltetlen háziorvosi körzetek növekvő számában és a tanárhiányban is tetten érhető. Itt már nem is ígérnek jobbulást a pártok, a problémára ragasztottak ugyan egy 600 milliárd eurós árcédulát, ám nagyjából ugyanennyi pénz kéne a hadsereg fejlesztésére, vagy a digitális infrastruktúra rendbetételére is.
A pénz kérdése is kampánytéma. Ma már senki sem beszél a “hideg progresszió” felszámolásáról, ami azt jelenti, hogy évek óta nem indexálták az SZJA-sávokat, így az átlagnál kicsit jobban kereső németek rögvest a legmagasabb adósávban találhatják magukat.
Merkel kancellár kiszívta a pénzt Németországból és azt az EU, valamint az euró egybetartására költötte.
Ez a pénz hiányzik most a szövetségi költségvetésből és két módon teremthető elő: Megszorításokkal, vagyis más területekről való elvonással, ezért vetik fel a szociális segély havi 563 eurós összegének csökkentését. A másik út az adósságfelvétel, amiről a mesekönyvíró Robert Habeck zöldpárti gazdasági miniszter azt tartja, hogy az “Nem hitel, hanem befektetés a jövőbe!”.
A német választási kampány tempóját a migráció terén az AfD diktálja:
A “remigráció” általuk felvetett ötlete ellen 2023 decemberében még tízezrek mentek az utcára, amióta Donald Trump az illegális migránsok “millióinak” deportálását szorgalmazza, a német politika is keresi az utat a bűnelkövető és jogcím nélküli szírek és afgánok tömeges kitoloncolására. Eddig ugyanis jellemzően csak a Nyugat-Balkánra tudnak kitoloncolni, ahonnan a migránsok postafordultával indulnak is vissza álmaik földjére, Germany-ba.
A migráció terén Sarah Wagenknecht új pártja (BSW) is szigorú szabályokat követel, ám baloldali pártként ők az óránkénti minimálbért is gyorsabb tempóban emelnék, mint a szocdemek. A 2023-as óránkénti 12,42 euró idén 12,84 euróra “ugrott”, holott 15 euró alatt alig lehet megélni és gyakran szociális segéllyel kell kipótolni a keresetet a létminimum eléréséhez. Az SPD persze fogadkozik, hogy ők tempósabban emelnének, ám kormányon valahogy mindig vékonyabban fog a ceruzájuk.
A kampányhajrát a fentieken túl meghatározó két vitatéma közül az első az ukrajnai háború kérdése: A fő esélyes CDU elnöke, Friedrich Merz, őszinte, és “előre szól”, hogy ő bizony küldene Taurus cirkáló rakétákat Ukrajnába, amihez persze német kezelőszemélyzet is kell. Az SPD ezt továbbra is ellenzi. A másik fő téma a Zöldekkel való együttműködés, amit a CDU elnöke nem zár ki, viszont Markus Söder bajor miniszterelnök és CSU-elnök nem látna szívesen.
A népszerűtlen Zöldek részvétele a következő szövetségi kormányban a CDU-tól más pártok, főként az FDP és az AfD felé tereli a kormányváltó szavazókat,
amit Merz az AfD listavezetőjével, Alice Weidel-lal, vívott kétszereplős tv-vitával akar megakadályozni, amelyben reménye szerint érzékeltetheti a két párt által kínált alternatíva közötti különbséget. Ahogy Elon Musk már beszélgetett Weidel-lal az X platformon, úgy az eddig politikai karanténban lévő politikus január 29-én a Springer-csoport 16. gazdasági fórumán is felszólalhat.
A német választásra az osztrák kormányalakítás is közvetlen hatással lesz.
A két németnyelvű ország nyilvánossága élénken követi az Alpok másik oldalán zajló történéseket. Ha még a német választások előtt megalakul Ausztria történelmének első FPÖ-ÖVP kormánya, azzal az AfD köré vont német politikai tűzfal is gyengülne. Ettől még az AfD Berlinben nem lesz koalícióképes, ám a német politikában több gondolatkísérlet születik a középtől jobbra erősödő szavazói csoportok és programpontok eddiginél hatékonyabb integrálására.
Forrás: Mozgástérblog
Címlapkép: Hír tv
