Egy csaknem két évezreddel ezelőtt élt férfi arcvonásait sikerült rekonstruálniuk a kutatóknak Skóciában. A római kori maradványok nemcsak azt tették lehetővé, hogy a szakemberek digitálisan megalkossák az egykori ember arcát, hanem életének több részletére, sérüléseire és származására is fényt derítettek. A férfi történetét egy Edinburgh-ban hamarosan megnyíló kiállításon is bemutatják.

A különleges leletre még 2010-ben bukkantak a régészek a skóciai Musselburgh közelében, az egykori invereski római erőd térségében, egy építkezést megelőző feltárás során. A helyszínen több férfi csontvázát találták meg, amelyek közül négy esetében arra utaló nyomokat fedeztek fel, hogy az elhunytakat a haláluk után lefejezték. A szokatlan temetkezési szokás eredetére máig nincs egyértelmű magyarázat. A kutatók szerint elképzelhető, hogy büntetésként alkalmazták, de vallási rítusokhoz vagy a halottakkal kapcsolatos természetfeletti hiedelmekhez is köze lehetett.

A most rekonstruált férfi a vizsgálatok alapján az időszámításunk szerinti 140 és 165 közötti időszakban halhatott meg, feltehetően ötvenes évei elején. Bár végül Skócia területén temették el, gyermekkorát valószínűleg Dél-Britanniában töltötte, ahonnan több száz kilométert utazhatott északra. Származását izotópos elemzésekkel vizsgálták, a külsejére vonatkozó következtetésekhez pedig ősi DNS-mintákat is felhasználtak.

Az arcrekonstrukció elkészítésén Chris Rynn igazságügyi arcrekonstrukciós szakértő dolgozott a National Museums Scotland kutatóival együttműködve. A szakemberek az eredeti koponya formájából, a csontozat sajátosságaiból, valamint a genetikai eredményekből indultak ki. A vizsgálatok szerint a férfinak barna szeme és sötét, idővel őszülő haja lehetett. Arcán az életkorából fakadó ráncokat is megjelenítették. A hajviselet és az arcszőrzet pontos formája ugyanakkor nem állapítható meg teljes bizonyossággal, ezért a rekonstrukció több lehetséges változatot is figyelembe vett.

A csontváz további érdekességeket is elárult. A férfi életében eltört az orra, és az egyik bordája is megsérült, mindkét sérülés azonban még a halála előtt begyógyult. Jobb könyökénél jelentős csontkinövést találtak, amelyet feltehetően egy súlyos, fertőzéses ízületi gyulladás okozott. Emiatt a karját csak korlátozottan használhatta. A fogain megfigyelhető erős kopás arra utal, hogy bizonyos tárgyakat a szájával is tarthatott, így próbálva ellensúlyozni a jobb karja csökkent mozgásképességét.

Állapota alapján a kutatók valószínűtlennek tartják, hogy a férfi a halálakor harcoló katonaként szolgált volna. Elképzelhető, hogy a római katonai jelenléthez kapcsolódó valamely háttérfeladatot látott el, de a foglalkozását nem sikerült meghatározni.

A férfi maradványait és digitális arcrekonstrukcióját a skóciai Nemzeti Múzeum november 14-én nyíló, Roman Scotland: Life on the Edge of Empire című kiállításán mutatják be. A 2027. április 18-ig látogatható tárlat a Római Birodalom északi határvidékének életét, a katonák mindennapjait, valamint a helyi lakosság és a hódítók kapcsolatát állítja középpontba.

A kutatók szerint az ilyen rekonstrukciók jelentősége túlmutat azon, hogy látványos képet adnak a múltról. A csontok, a genetikai vizsgálatok és a régészeti leletek segítségével olyan emberek történetei is megismerhetővé válnak, akiknek a nevét és személyes emlékeit már régen elfelejtette az utókor.

Borítóképünk illusztráció – Fotó: Pexels