Egykor több ezer hektáron termesztettek komlót Romániában, az erdélyi falvakban pedig egész családok számára jelentett biztos szezonális munkát a növény betakarítása. Mára azonban szinte teljesen visszaszorult az ágazat: az országban mindössze négy termelő foglalkozik komlótermesztéssel, összesen mintegy 150 hektáron.

A visszaesés különösen látványos Szeben megyében, ahol a rendszerváltás előtt még 800–1000 hektárnyi területen nevelték a sörgyártás egyik legfontosabb alapanyagát. A termesztés központjai közé tartozott Erzsébetváros, Szelindek és Nagycsűr környéke is. Napjainkra a megye teljes komlótermő területe húsz hektár körülire zsugorodott. A korábban működő gazdaságok jelentős része megszűnt, a hozzájuk tartozó szárítókat, feldolgozóberendezéseket és tartószerkezeteket pedig sok helyen elbontották – írja a Krónika.

A komlótermesztés nemcsak a mezőgazdaságban játszott fontos szerepet, hanem a vidéki közösségek megélhetésében is. A nyár végi és kora őszi szüret idején a környező településekről érkező napszámosok százai dolgoztak az ültetvényeken. A korabeli beszámolók szerint sok család számára az augusztusi és szeptemberi betakarításból származó bevétel az éves jövedelem jelentős részét biztosította.

Az egykori ágazat egyik utolsó képviselője Ioan Onea agrármérnök, aki Erzsébetvárosban közel négy évtizede foglalkozik komlótermesztéssel. A szakember a rendszerváltás után sem akarta veszni hagyni az ültetvényeket. Amikor az állami mezőgazdasági vállalat felszámolása fenyegette a gazdaságot, személyesen próbált segítséget szerezni a bukaresti mezőgazdasági minisztériumtól. Végül bérbe vette, majd 2002-ben hitelből megvásárolta az üzemet. A kölcsönt öt év alatt fizette vissza.

A gazdaság fennmaradásában kulcsszerepet játszott egy suceavai sörgyárral kialakított hosszú távú együttműködés. Ez a vállalat jelenleg is a termés mintegy 80 százalékát vásárolja fel, a fennmaradó mennyiség pedig kisebb kézműves sörfőzdékhez kerül. Más nagyobb gyártókhoz azonban nehéz bekerülni, mivel azok már évekre előre kialakították külföldi beszállítói kapcsolataikat.

A romániai söripar komlóigényének jelentős részét továbbra is importból fedezik. A Világbank adatai szerint Románia 2024-ben körülbelül 317 tonna feldolgozott komlót vásárolt külföldről, több mint 3,3 millió dollár értékben. A behozatal meghatározó része Németországból érkezett, amely az import közel 90 százalékát biztosította.

Mindez annak ellenére történik, hogy a Romániában elfogyasztott sör több mint 95 százaléka belföldön készül. A sörgyártók által említett 80 százalékos hazai alapanyagarány ugyanakkor elsősorban az árpára vonatkozik, nem pedig a komlóra.

A megmaradt gazdák helyzetét a magas termelési költségek és az állami támogatási rendszer hiányosságai is nehezítik. Egy hektár komlóültetvény éves fenntartása akár 70–90 ezer lejbe is kerülhet. Ráadásul a növényfajták hivatalos elismerésével, a minőségvizsgálatokkal és az értékesítéssel kapcsolatban is rendszeresen akadnak problémák. A megfelelő laboratóriumi vizsgálatok hiánya miatt például az egyik gazdaságnak Németországba kell küldenie a terménymintáit, hogy megszerezze a sörgyárak által elvárt minőségi tanúsítványokat.

Az erdélyi komlótermesztés egykori jelentőségét jól mutatja, hogy Segesváron 2013-ban még külön fesztivált is rendeztek a növény tiszteletére. A Transylvania Hop Fest a helyi mezőgazdasági hagyományokat, a gasztronómiát és a kézművességet kapcsolta össze, miközben a szervezők az ültetvények megőrzésének fontosságára is felhívták a figyelmet.

Az egykor több ezer hektáron működő ágazat jövője azonban ma már bizonytalan. Miközben a romániai sörgyártás továbbra is jelentős, a helyi komlótermelők egyre nehezebben találnak biztos piacot. Ha nem sikerül megoldást találni az értékesítési, finanszírozási és támogatási problémákra, könnyen eltűnhet az erdélyi mezőgazdaság egyik több évszázados hagyománya.

Borítókép: Pixabay