A Bibliothèque nationale de France felfedezett és azonosított egy Wolfgang Amadeus Mozart által írt, korábban ismeretlen kéziratot, amely 1778-as párizsi tartózkodásából származik. A 44 oldalas füzet a Marie-Louise-Philippine de Bonnières de Guînes-nek, a tehetséges hárfaművésznek és Guînes herceg lányának adott leckéket tartalmazza.
A dokumentumot 2026 februárjában fedezték fel és azonosították a Bibliotheque nationale de France Zenei Osztályán, és azért is minősül óriási értéknek, mert megmutatja, hogy is oktatott a zseni, ezért a zenetudósok szerint ez az elmúlt évtizedek egyik legfontosabb lelete. Ráadásul némileg fényt derít Mozart utolsó párizsi tartózkodására, mindennapjaira.
A 44 oldalas jegyzetfüzet Mozart 1778-ban Párizsban, Marie-Louise-Philippine de Bonnieres de Guines-nek, egy tehetséges fiatal arisztokrata hárfaművésznek adott leckéit dokumentálja. A leletet Mozart kézírása alapján azonosították.
Marie-Louise apja révén kerülhetett Mozart közelébe, a tehetős, köztiszteletben álló herceg felkérte a maestrót, alkossanak együtt és adják elő a K299-es versenyművet fuvolára és hárfára.
1778 májusa és júliusa között Mozart szinte minden nap tanította a lányt, a füzet ezeknek a dokumentumait, a közös gyakorlatokat és hét rövid darabot tartalmaz – fuvolára és hárfára. Ami különösen érdekes, ugyanazokon az oldalakon őrzi a tanár és a tanítvány munkáját. Mozart ötleteket vet fel, javít és fejleszt, míg Marie-Louise másol, kiegészít és kísérletezik.
Egyszerre láthatjuk, hogy korrigált Mozart, és milyen ötleteik voltak külön-külön.
A zeneszerző nem volt bőkezű, ami a dicséreteket illeti. Egy 1778. május 14-én kelt, apjának, Leopoldnak írt levelében panaszkodott, hogy a lánynak „nincsenek ötletei”. Egy későbbi levélben azt írja, semmi tehetsége a zeneszerzéshez. Technikailag képzettnek, de ihlet nélkülinek írja le.
A jegyzetfüzetben több gyakorlatot is találhatunk Marie-Louise kézírásával, a fuvola-hárfa darabok közül hat már elkészült, bár Mozart ötleteiből indulnak ki. A hetedik befejezetlen maradt, ezt hat üres oldal követi – talán azért, mert a lány tanulmányai véget értek, amikor még abban az évben, július 26-án férjhez ment.
A füzet alapján lehetetlen megmondani, hogy Marie-Louise mennyire volt tehetséges, de az egyértelmű, hogy tanulmányai nem korlátozódtak a hárfajátékra, komolyan foglalkozott a zeneszerzéssel is. A kézírása azért is értékes, mert kiderül belőle, milyen szerepet játszott az órákon: nyomon követhetjük, hogy végezte a gyakorlatokat, és így nem csak Mozart véleményét kapjuk a teljesítményéről.
Persze, hogy szenzációs a felfedezés, de fontos hangsúlyozni, hogy ugyanannyira a zsenié, mint Marie-Louise-é. A keze nyoma végig vonul a jegyzeteken, és így ritka betekintést nyújt az abban a korban magánjellegű, és ezért nem is igen ismert zeneoktatási metodikába, műhelymunkába.
Címlapkép: Wolfgang Amadeus Mozart – Barbara Krafft 1819-es festményének részlete – Fotó: Wikimedia Commons