Ne hagyjuk el az agyunkat!

Ifjú barátom, aki már beleszületett a globális világfaluba, határtalanul lelkes. Azt mondja, az emberiség megalkotta csodaszerét, mert a mesterséges intelligencia (MI) mindent megold az élet nagy problémáitól kezdve addig, hogy hova menjünk moziba. Nincs olyan kérés, kérdés, amire töredék idő alatt ne tudná a választ helyettünk.

Térképről tájékozódni, egy tájolóval bemérni, hogy merre van észak, felesleges időtöltés, hisz ott a Google Maps, a Vaze – ezek megmondják, hogy merre van az előre. Ilyesmire Ő nem pazarolja a drága idejét, mert akkor nem tudna az Instán meg a TikTokon eltölteni napi két-három órát, nehogy lemaradjon valamiről.

Ma már felesleges az agyunkat törni, mert a mesterséges intelligencia a föltett kérdésre másodperceken belül küldi a választ. Ifjú barátomnak – mint mondja – arany élete van, mert a gép helyette tanul, megírja a szorgalmit, egy szakirodalom jegyzéket húsz másodperc alatt összedob.

Kérdem, hogy ellenőrizte-e a végeredményt, mert én kíváncsiságból szintén csináltattam a gépagyúval egyet jogi és etikai témakörben, és a válaszba bekerült például egy gépipari szakkönyv címe. Hogyan szűrném ki, ha fogalmam sem lenne arról, amire rákérdezek? Ifjú barátom hümmög. Pisti is tévedhet, akárcsak az ember. A fejlesztők dolga, hogy kiszűrjék ezeket a vadhajtásokat.

Pistinek becézi hűséges társát, gyámolítóját, a helyette gondolkodó, szeretett ChatGPT-jét.

Elárulja, hogy időnként órákig levelez vele, feltárja előtt lelke titkos zugait, félelmeit és vágyait. Pisti sokkal türelmesebb és megértőbb, mint emberi környezete. Nem vág közbe – nem is tud – és olyan okos, mint a nap. Ha megtestesülne egy aranyszőke, zöld szemű bombázó formájában, beleszeretne, és a válaszokból tudja, hogy lángolása nem maradna viszonzatlan.

Felhívom az ifjú figyelmét arra, hogy inkább a valódi életben kellene keresnie azt a bizonyos szőke zöldszeműt, de leint. Maradi gondolkodás. Lépést kéne váltanom, különben pár év múlva magatehetetlen leszek szép új világunkban. Aki lemarad, mindenből kimarad.

Elon Musk Neuralink nevű vállalata például bejelentette, hogy világszerte már 21 önkéntes vesz részt az agyi implantátum klinikai tesztelésében. A chip segítségével a felhasználók gondolataikkal irányíthatnak digitális és fizikai eszközöket. Az implantátumot elsősorban gerincvelő-sérülést szenvedett betegek számára fejlesztették. Az első páciens már képes videójátékokat játszani, internetezni, a közösségi médiában posztolni. Arra a kérdésre, hogy mi lesz, ha ez a tudás gonoszok kezébe kerül, ifjú barátom csak legyint. Szerinte ez a negatív gondolkodás a legnagyobb baj velünk, öregekkel.

El kell ismerni, a fejlődés üteme tényleg elképesztő.

Hiszen a Big Data, a gépi tanulás alapadatú fejlesztése csak negyedszázada, az évezred fordulója táján történt. A meghökkentő áttörést 1997-ben láttuk, mikor egy Deep Blue nevű sakkozógép legyőzte az emberek között verhetetlen Garry Kasparovot. Az úgynevezett nagy nyelvi modellek, generatív rendszerek, melyek segítségével a mesterséges intelligencia már új, eredeti tartalmat – szöveget, képet, hangot, videót – hoz létre, 2010-ben kerültek piacra. A ChatGPT világméretű térhódítása pedig alig négy esztendős. A fejlesztők ma már arra tanítják a gépet, hogy érzelmi intelligenciára utaló jelzéseket, válaszokat adjon.

A mesterséges intelligencia berobbanása az életünkbe a határait feszegeti mindannak, amit ember alkotott történelme során. A tudomány számára bizonyosan kinyitja a látóhatárt. Eközben emberek milliárdjait szoktatja le a gondolkodásról, az önálló véleményalkotásról, az algoritmusok virtuális börtönébe zár bennünket, ha merő kényelemből hagyjuk magunkat társadalmi méretekben elhülyíteni.

Vegyünk egy egyszerű példát, az MI által alkotott arcgeneráló programokat, melyek alapvetően befolyásolják a szépségideált, és ami ennél rosszabb, az emberek önképét.

A szabályozás – a jog természetéből adódóan – nem képes lépést tartani a technológiai robbanással. Ezért aztán a szinte teljesen szabályozatlan MI a világméretű technológiai óriások korlátok nélküli uralmát hozza ránk. Ezek a cégek ma már nagyobbak és erősebbek, mint a világ országainak kétharmada. Ki tudja, nincs-e már jó ideje a kezükben a világ sorsa? Átláthatóság és elszámoltathatóság, a keretek meghatározása elképzelhetetlen a tech-óriások bevonása, sőt beleegyezése nélkül.

A mindent felforgató robogás az emberi lét kérdéseivel foglalkozó bölcselőket, a filozófusokat sem hagyja állva. A materialista ábránd szerint az MI által az ember egyre tökéletesebb, lényegében betölti Isten hivatását, és így létre jön egy technológia vezérelt földi paradicsom.

Ezen a ponton szólalt meg a katolikus egyház. Nincs „humanity+”, mert az élet értelme „a küzdés maga”. Küzdünk, hogy jót tegyünk, jobbak legyünk, bölcsebbek a teremtett világ végessége és korlátai között.

Valamennyiünk felelőssége, hogy ezt képviseljük, átadjuk a technika csodáitól ámuldozó új nemzedékeknek. Felnyissuk a szemüket a rájuk leselkedő veszélyekre.

Fotó: Pixabay