Több veszélyt rejt magában az indítvány, mint amennyi előnnyel járhatna Lomnici Zoltán szerint.
A Központi Nyomozó Főügyészség bejelentés alapján, folyamatban lévő nyomozásban jelentős értékre elkövetett hűtlen kezelés és hivatali visszaélés miatt gyanúsítottként hallgatta ki az Integritás Hatóság (IH) elnökét, Biró Ferencet.
A magát rendre kiegyensúlyozott döntőbíróként feltüntető Transparency International (TI) magyarországi részlege persze az elejétől fogva arra használja fel az ügyet, hogy koncepciós eljárást sejtessen.
De egyéb lehetőséget is megláttak az esetben: legutóbb Ligeti Miklós, a magyarországi TI jogi igazgatója azt nyilatkozta a 444-nek, hogy „a korrupció leküzdéséhez arra lenne szükség, hogy a korrupcióellenes szerv párhuzamos hatásköröket építhessen fel, és maga cselekedhessen a szándékosan mulasztó állami szervek helyett. Nyomozhasson és vádat emelhessen a rendőrség, az adóhatóság és az ügyészség mellett vagy helyett”.
Ligeti saját bevallása szerint is ez egy „nagyon veszélyes modell”, de azzal érvelt, hogy „mégis ezt kellene csinálni. Már nincs mit veszítenünk, a korrupció elleni küzdelem minősége állami szinten nem tud a mainál rosszabb lenni.”
Tehát Ligeti a saját korrupciós indexükből kiindulva erőltetne rá Magyarországra egy szerinte is nagyon veszélyes modellt.
Lomnici Zoltán alkotmányjogász, a Századvég Közéleti Tudásközpontjának tudományos igazgatója kifejtette:
„Megvizsgálva, hogy az Európai Unió tagállamainak korrupcióellenes hatóságai milyen hatáskörökkel vannak felruházva, valamint hogy hatásköreikhez milyen típusú szankciók társulnak, elmondható, hogy
a Transparency International Magyarország jogi igazgatója által felvetett nyomozási jellegű jogkörök szinte ismeretlenek az uniós tagállamok korrupcióellenes hatóságaival összefüggésben.
Hasonló jogkörökkel mindössze a görög (National Transparency Authority – NTA) és a lett (Korupcijasnovēršanas un apkarošanas birojs – KNAB) korrupcióellenes hatóság rendelkezik.”
Lomnici szerint, ami az előnyöket illeti, leginkább a hatékonyság növelésének lehetőségét lehet kiemelni a hagyományos nyomozó hatóságokra, illetve az ügyészségekre nehezedő ügyteher csökkentése révén, hiszen az említett szerveknek számos más típusú ügyben is el kell járniuk a mindennapok során.
Az alkotmányjogász, a CÖF–CÖKA szóvivője, illetve az EuCET főtitkára szerint azonban a veszélyeket tartalmazó lista jóval bővebb.
„Egyrészt, a nyomozási és vádemelési jellegű jogkörrel eljáró autonóm államigazgatási szerv, valamint a hagyományos igazságszolgáltatási struktúrát (rendőrség, ügyészség, bíróság) érintő összeütközések, hatásköri konfliktusok könnyen
valódi jogállamisági aggályokat eredményezhetnének.
Másrészt, ha egy ilyen jogkörrel rendelkező hatóság élére különböző okoknál (például a kiválasztási folyamat elégtelensége) fogva nem a megfelelő személyek kerülnek, vagy a szervezet fokozatosan túlzott hatalmat kap, akkor
a függetlenség és pártatlanság sérelmével párhuzamosan az önkényes döntések, tisztességtelen eljárások, valamint a politikai jellegű visszaélések kockázata is jelentősen megnőhet”
– fogalmazott Lomnici.
Az alkotmányjogász azt is leszögezte, megfelelő biztosítékok és fékek nélkül egy instabil és politikailag befolyásolható szervezet jöhet létre, amely az említett jogkörök birtokában – a jogállamisági aggályok mellett – beláthatatlan veszélyekkel járhat együtt.”
