A magyar haza fölött ismét viharfelhők gyülekeznek. A Tisza-kormánynak a rendszerváltás óta nem tapasztalt, példa nélküli módon autokratikus jogalkotási tervei, amelyek a 17. Alaptörvény-módosításban öltenek testet, nem a nemzet javát, hanem a hatalom megtartását és kiterjesztését szolgálják.

Ez a módosítás a végrehajtó hatalom kezébe adja az alkotmányos rend alapvető átalakításának lehetőségét, leépítve a fékeket és ellensúlyokat, amelyek eddig biztosították a hatalom megosztását és a kormányzat elszámoltathatóságát, és elszakítva azt a népszuverenitástól. Az ilyen lépések nem egyszerűen technikai jellegűek, hanem alapvetően változtatják meg azt a viszonyt, amelyben az állam a polgáraihoz viszonyul, és amelyben a hatalom korlátozása a szabadság egyik legfontosabb garanciája.

Nem a jog uralmát, hanem a hatalom uralmát kívánják megteremteni. Nem a magyar alkotmányos hagyományt erősítik, hanem azt a szent örökséget sértik meg, amelyet őseink a Szent Korona tanításában, a nemzeti függetlenségért vívott évszázados harcokban és a szabadság eszméjében ránk hagytak. Ez az örökség nem pusztán történelmi emlék, hanem élő hagyomány, amely generációkon át formálta a magyar politikai gondolkodást: a hatalom nem lehet korlátlan, az uralkodó vagy a kormányzat nem állhat a törvények fölött, mert a nemzet nem válhat alattvalóvá.

A 17. Alaptörvény-módosítás éppen ezt a hagyományt kérdőjelezi meg, amikor a végrehajtó hatalom számára olyan eszközöket biztosít, amelyekkel lényegében saját maga írhatja át az alkotmányos kereteket.

A népszuverenitás elvét, a hatalommegosztást és az Alaptörvényben rögzített értékeket ilyen módon feláldozni nem más, mint az önkényuralom útjára lépni. Amikor a fékek és ellensúlyok leépülnek, amikor a törvényhozás és a végrehajtás közötti egyensúly felborul, amikor az alkotmányos rend alapvető kérdéseiben a nép helyett néhány ember akarata dönt, akkor a szabadság fokozatosan kiüresedik. Ez a folyamat nem egyik napról a másikra zajlik, hanem lépésről lépésre, csendes jogalkotási aktusokkal, amelyek látszólag apró módosításoknak tűnnek, valójában azonban a hatalom koncentrációját szolgálják. A történelem számtalan példát mutat arra, hogy az ilyen átalakulások végül a polgárok jogainak csorbulásához, a közélet elszegényedéséhez és a nemzeti függetlenség meggyengüléséhez vezetnek.

A Civil Összefogás Fórum – hűen a magyar hazafiság és a nemzeti szuverenitás védelmének eszméjéhez – határozottan elítéli és elutasítja ezeket a törekvéseket.

Ezért csatlakozunk a felhíváshoz, amely a 17. Alaptörvény-módosítás visszavonását és a hatalommegosztás, valamint a népszuverenitás helyreállítását követeli.

• Csatlakozunk, mert hisszük, hogy a magyar nemzet ereje nem a központosított hatalomban, hanem az alkotmányos rend stabilitásában és a polgárok szabadságában rejlik.
• Csatlakozunk, mert a rendszerváltás óta eltelt évtizedek azt bizonyították, hogy a jogállam és a hatalom korlátozása nélkülözhetetlen a békés fejlődéshez és a nemzeti összetartáshoz.
• Csatlakozunk, mert a történelem tanulsága szerint minden olyan kísérlet, amely a nép helyett néhány ember kezébe adja az alkotmányos rend alakításának jogát, előbb-utóbb a szabadság elvesztéséhez vezet.
• Csatlakozunk, mert felelősséggel tartozunk azoknak a nemzedékeknek, amelyek előttünk éltek és harcoltak a függetlenségért, valamint azoknak, amelyek utánunk jönnek, és joguk van egy olyan hazához, ahol a hatalom nem önkény, hanem a közösség szolgálata.
• Csatlakozunk, mert a magyarok – legyenek bárhol az országban – megérdemlik, hogy ne kelljen attól tartaniuk, hogy jogaikat és szabadságukat csendben, jogi köntösbe bújtatva elveszik tőlük.

Nem engedhetjük, hogy a magyar nemzet önrendelkezése és szabadsága ismét néhány ember hatalomvágyának áldozatává váljon. Hazánk nem hagyja, hogy elvegyék tőle azt az örökséget, amelyet őseink vérrel és áldozattal szereztek meg, és amelyet nekünk kötelességünk továbbadni.

A CÖF-CÖKA vezetősége