Rendszerváltásról szónokolni felelőtlenség, mert az nemcsak elhatározás kérdése. Közelmúltunk 1990-től igazolta, hogy a néptöbbség támogatása mellett is embert próbáló feladat.

A regnáló kormánynak pedig tetten érhető felelőssége vitathatatlan e folyamatban.

A nemzet jövőbeni sorsával nem lehet játszadozni.

A Fidesz-KDNP 2010-ben kétharmados többséggel megkezdte a valódi rendszerváltást. További három választási cikluson keresztül felelősséget vállalva, lépésről lépésre haladt, építette gazdasági, geopolitikai szempontok szerint a demokráciát és a jogállamiság követelményrendszerét. Őrizte az erkölcsi hagyományokat és kultúránkat. Az EU-hoz tartozó hűségét igazolva bátran hangoztatta a megújulás elkerülhetetlen szükségességét. Megfontolásra ajánlotta Magyarország kül- és belpolitikájának látható eredményességét. Egyenrangú szereplőként, a szövetség szuverenitása mellett tört lándzsát. Figyelmeztetett a versenyképesség növelésére, a lakossági érdekek szempontjából Amerikához és Ázsiához viszonyítva a felzárkóztatásra.

Az egyre inkább elefántcsonttoronyba zárkózó EU-vezetők ezt rossz néven véve hazánk kioktatásába kezdtek, politikai és pénzügyi szankciókkal sújtották jóhiszeműségünket.

Láthatjuk, hogy jelenleg az EP, az EB és az ET párt- és személyes érdekeltség alapján távol került választópolgárainak többségi akaratától, képviseletétől. Fordított piramisrendszert építettek fel. A csatlakozott nemzeteket provinciáknak tekintik. A népek szolgálatát egyre jobban felváltja az önkényes uralom rendszere. A parlamenti szereplők döntő többsége frakcióérdekeket képvisel, hátat fordítva választópolgárai akaratának. Így például az Európai Bizottság vezetője, Ursula von der Leyen úgy viselkedik, mintha minden szövetséges nemzet kikiáltott kedves vezére lenne. Az Unió államfői között eluralkodott a helyben rájuk várható felelősségre vonástól rettegő félelem.

Az illegálisan honfoglaló migránsok rászabadítása Európára, a meggondolatlan csatlakozás az orosz-ukrán háborúhoz már önmagában is felveti az esetleges büntetőjogi elszámoltatás lehetőségét.

Az európai zsidó-keresztény kultúra védtelenné válása, a többségi közerkölcs lábbal tiprása, a kettős mérce alkalmazása a szuverenitásuk megtartására törekvő nemzetek ellen kézzelfogható. Európa gazdasági tönkretétele szintén a megkerülhetetlen elszámoltatás része.

Hazai tájakra evezve és körülöttünk a világ történéseit értékelve egy rendszerváltás szükségszerűségével kimondhatjuk, hogy ezzel Lengyelország és Magyarország már-már eljutott a megvalósításig. A befejezést azonban a brüsszeli bürokratizmus maffiaszerű pénzügyi manőverekkel, valamint a legutóbbi uniós választások eredményét puccsszerűen maga javára fordítva derékba törte.

Az egyenrangú nemzetek szövetségének erős Európát jelenthető összefogását sutba dobottnak tekinthetjük. Ennek következményeként a „futottak még” helyzetébe kerültünk. Az USA és Kína vezette Amerika és Ázsia több tízéves előnye, bármennyire is szomorú, de tény.

Ha a patrióta szellem nem szabadul ki az elnyomatás palackjából, kontinensünk végleg gyarmati sorba süllyedhet. Az EU düledező falai nagytatarozásra szorulnak. Az intézményi vezetés szédült eszmeiségét minél előbb meg kell szüntetni. A fertőző gondolati és cselekvési vírusok terjesztését meg kell állítani.

A lengyel és magyar emberekre ráküldött pusztító uniós beavatkozás kártétele magáért beszél. A két gócpont jelenlegi vezetésének magatartását és cselekvéseit helytartók vették kézbe.

Kontra a rendszerváltásra!

Hazánkban az 1990-től elindult rendszerváltási folyamat véghezvitelére a regnáló kormányok 2010-ig képtelenek voltak. Ezután négyszer kétharmados többséget szerzett Fidesz-KDNP kormány megkezdte társadalmunk egésze javára a célirányos munkát. 2026-ig, több mint harmincéves időszak után, célegyenesbe jutottunk. Ekkor történt meg a gyorsan épülő brüsszeli birodalom beavatkozása, eredményeként ismét kettétört az áhított folyamat. Valljuk be, hogy hozzájárult az „eredményhez” a rendszerváltás végére hagyott belső ellenőrzés realizálása.

Egy jól pulzáló országban a rendszerváltás első lépésként RENDET teremt. Ehhez szükséges a nyugodt társadalmi viszonyok háttere. Kialakult a lakossági többség érdekeit szem előtt tartó politikai és gazdasági RENDSZER.

Gazdaságunk érdekei primátust kaptak, politikánk független semlegességet realizált. Magyar tulajdonú cégek állami támogatása a „primus inter pares” elv alapján a versenyképességet nemzetközivé tette. Ennek eredményeképpen a kormányzás jelentősen csökkentette a hazánkban működő multinacionális vállalatok tőkekivonó erejét. REND uralkodott és Európa legbiztonságosabb helyévé váltunk.

Következésképpen így jutottunk el a rendszerváltás középső eleméhez, a RENDSZER optimálishoz közelinek tekinthető kialakításához, megvalósításához. Az említett célegyenesben a fő feladat lett volna a RENDSZERESSÉG nap nap után történő biztosítása, aminek lényege a belső ellenőrzés kiemelt prioritása.

A kapitalista rendszer természetes velejárója a gazdagodó oligarchia, melynek nem kis feladata a szegénység társadalmi szűkítése. Az úgynevezett „nagy testvér” a nyugati világban szemet huny a társadalmat átitató korrupcióval szemben, amihez cinkosságot is párosít. Egyszer csak igazzá vált a mondás, miszerint „bagoly mondja verébnek, hogy nagyfejű”.

Be kell ismerni, hogy néhányan közülünk sem ártatlanok, hiszen a világban mindenhol vannak olyan szereplők, akik a harácsolást választva a büntetőjog területére lépnek. Ettől nem mentesek többen az Európai Unió intézményrendszerének vezetői közül sem, elég, ha az uniós ügyészség vezetőinek leváltására gondolunk. Természetes, hogy a jogszolgáltatáson keresztül az igazság kimondásáig csakis az arra jogosított szervek a felhatalmazottak.

Magyarországon kapitalista alapú gazdasági rendszer működik. A szabad verseny elmélete szerint ez nem létezik erős, versenyképes magántulajdonú cégek nélkül. Mindenkinek szembe kell nézni azzal, hogy a luxizás erkölcsi határait a választópolgárok vizsgálhatják és politikai következményeit is levonhatják.

Összességében, a rendszerszerűen működő társadalom lényegi elemét képezi a hazáját szerető polgárok ellenőrző szerepe. Úgy tűnik, hogy a magyarországi rendszerváltás még az igaz patriótákra vár.

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke (első sor, b4) a Patrióták európai párt EU-csúcs előtt tartott vezetői találkozóján. Mellette Marine Le Pen, a francia ellenzéki Nemzeti Tömörülés (RN) frakcióvezetője (b2), Andrej Babis cseh miniszterelnök, az Elégedetlen Polgárok Akciója (ANO) mozgalom elnöke (b3) és Gál Kinga, a Fidesz-KDNP európai parlamenti delegációjának elnöke, a Patrióták Európáért frakció első alelnöke (b5), mögötte Geert Wilders, a holland jobboldali Szabadságpárt (PVV) vezetője (j4) és Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság egészségügyért és állatjólétért felelős tagja (j5) – Fotó: MTI/Miniszterelnöki Kommunikációs Főosztály/Fischer Zoltán