Magas lóról, a választók arcába röhögve a vesztesek ismét összefogtak, hogy a győztes ne nyerhessen. A lengyeleknél is hasonló történt, mint most Franciaországban. Francesca Rivafinoli írása.
„Vive la France” –
áradozik most Mérő Verától Nagy Ervin kebelbarátaiig a messiásista értelmiség,
amiért egy szélsőbaloldali csoportosulás a maga 25,3 százalékos eredményével győzedelmeskedve a harmadik helyre szorította a 37 százalékkal hasító Le Penéket. Juhú, a 2022-höz képest jelentősen megerősödött Le Penék csupán 143 helyet kapnak, míg a visszaesést elkönyvelő és így mindössze 24,7 százalékot szerző Macronék 168-at! Vive la démocratie!
Ilyen az, amikor valahol nem a csúti csinálja a választási rendszert! Ilyen az, amikor senkit nem érdekel, kinek van harmincnál több százaléka!
És hát voilà, az önvédelmi ösztön! Avignonban is olyan példásan működött, hogy a második fordulóban 55:45 arányú többséggel sikerült képviselőnek választani a Raphaël Arnault nevű 29 éves antifasisztát, egy olykor zsidó kamaszt is verő gárda alapítóját, a rendőrség által már háromszorosan is nemzetbiztonsági kockázatot jelentő személyként nyilvántartott szélsőbalost –
jól megvédve a hazát egy 62 éves ügyvédnőtől,
aki parlamenti képviselőként eddig olyan szélsőséges előterjesztésekkel rontott rá nemzetére, mint például hogy a fogva tartott, többszörösen visszaeső közveszélyes bűnözőknek nem kellene engedni, hogy egész okostelefon-kollekciót tarthassanak maguknál, és így a drogbandák koordinálása mellett a májusihoz hasonló fegyveres akciókat szervezhessenek, amelynek során
Mohamed Amra sikeresen megszökött, két börtönőr életét vesztette, három pedig életveszélyesen megsebesült.
(Az egyik elhunyt után két gyerek maradt árván, a másiknak épp az ötödik hónapban volt a felesége.)
De a Nemzeti Tömörülés színeiben politizáló ügyvédnő emellett még olyan törvényjavaslatokat sem átallott aláírni, amelyek célja a mezőgazdasági területek külföldi befektetők általi felvásárlásának megfékezése, a szociális lakónegyedekben élők bűncselekményekkel szembeni jobb védelme, a hátrányos helyzetű zseni gyerekek segítése, illetve a feketemunka elleni fellépés. Igaz, ott volt a politikusnő neve egy olyan törvényjavaslat előterjesztői között is, amely
betiltotta volna a kiskorúak körében a „nemváltási” célú hormonkezeléseket és műtéteket;
szinte indokolt volt tehát a páni félelem.
Jöjjön inkább Raphaël, akivel szemben a rendőrség – egy csoportosan elkövetett erőszak mellett – már a terrorizmus dicsőítésének gyanúja miatt is eljárt, a 2023. október 7-i eseményekkel kapcsolatos meglátásai nyomán.
Jöjjenek inkább Mélenchonék, akikről a jobboldali elfogultsággal nehezen vádolható Orbán-kritikus, Bernard-Henri Lévy határozottan állítja: egy demokrata számára immár ők a fő ellenség, mert
miközben a Nemzeti Tömörülés „eldugja” (értsd: kivonja a forgalomból) az antiszemitáit, Mélenchonék egyenesen a kirakatba teszik őket.
„Vive la France” – köszöntik nálunk a jól öltözött, eltartott kisujjú entellektüelek mégis az Engedetlen Franciaország vezette tömörülés trükkös győzelmét, amely tömörülés kormányra kerülve szociális vészhelyzetet hirdetne ki, és egyfajta rendeleti kormányzással vinné keresztül első számú programpontjait, úgymint
árstop, rezsistop, extraprofitadó. A későbbiekben bevezetné a heti négy testnevelésórát is
– igaz, emellett egy monstre szoci osztogatás keretében nem habozna államilag finanszírozottá tenni a transzneműek mesterséges megtermékenyítését és lazítani az illegális migránsokra vonatkozó szabályokon, tehát máris durranhat a champagne győzelmük örömére.
Durva is lett volna, ha az a Nemzeti Tömörülés végez mandátumszám tekintetében is legelöl, a maga programjával, amely szerint a 30 év alattiaknak nem kellene szja-t, illetve társasági adót fizetniük (azzal a kimondott céllal, hogy Franciaországban kezdjenek karriert és alapítsanak családot); ráadásul a párt (horribile dictu) nagyvonalú adókedvezménnyel ösztönözné minden egyes gyermek megszületését, egyidejűleg megteremtve a csok kistestvérét.
Sőt: felgyorsítanák a bűncselekményeket elkövető illegális migránsok kitoloncolását, bevezetnék a tényleges életfogytiglant,
csökkentenék az energia és az üzemagyag áfáját és enyhítenének a vállalkozások adóterhein.
Rémisztő programpontok ezek egy valamirevaló Magyar Péter-szavazó számára, úgy tűnik.
Nagy megkönnyebbülés, hogy sikerült balról meghekkelni.
Ellenben érthetetlen, hogy mi ez a nagy csend a „vive la France” óta, és miért kerülte el a lelkes demokráciaféltők figyelmét az újabb örömhír: az Európai Parlamentben helyet foglaló szociáldemokraták és zöldek, jelesül Katarina Barley az ő 13,9 százalékos pártjával és Terry Reintke a 11,9 százalékos német Zöldektől résen van, és már ki is hirdették: az EP-választásokon 45 százalékkal első Fidesz-KDNP, 26 százalékkal első cseh ANO és 25 százalékkal első osztrák FPÖ által alapított Patrióták frakciójának,
az EP harmadik legnagyobb képviselőcsoportjának tagjai számára semmilyen hivatalos tisztség nem adható:
érvényesülnie kell egy informális megállapodásnak, amely szerint soha, semmiben nincs mód a velük való együttműködésre. „Elszigetelten kell ott állniuk” – jelenti ki az „Egyesülve a sokféleségben” mottóval működő Európai Parlament felsőbbrendű szocdem képviselője, amihez Terry Reintke magyarázólag hozzátette: ezeknek „egyetlen célja a társadalmak polarizálása, valamint a demokrácia, a jogállamiság és a sajtószabadság leépítése”.
Hevenyészett számításaim szerint ez 18 364 872 európai szavazópolgár hangjának elhallgattatását jelentené,
ami azért még a franciaországi eredményeknél is komolyabb hőstettnek tűnik.
Elő hát a pezsgővel, fődemokraták!
Kiemelt kép: MTI/EPA/Ronald Wittek
