A Szent József ünnepén elkezdődött családok éve különleges lehetőséget kínál számunkra. „A végső összecsapás a sátán és Isten között a családok területén fog zajlani” – emlékeztetett Bocsa József piarista atya.
A pap tanár egyértelműen rámutat az imádság és az engesztelés kiemelt szerepére a liberális, mindent relativizáló áramlatokkal szemben. A katolikus atya ugyanabban a közösségben szerezte első, meghatározó istenélményeit, mint Németh Sándor, a Hit Gyülekezetének vezető lelkésze. Bocsa József azonban úgy látja:
a Jézus Krisztus által alapított katolikus egyházon kívül a többi felekezet sok mindent feladott Jézus tanításából.
Szerinte az Eucharisztia és Jézus anyja, Mária tisztelete tarthatja meg az egyházat abban a szellemi küzdelemben, amely leképezve a piarista iskolákban is tetten érhető.
Azt mondják, minden ember életében létezik az a pillanat, amikor Isten mellett dönt. Az önében ez mikor történt?
Falusi, parasztcsaládból származom. Családom mélyen vallásos volt. Apai ágról két unokabátyám is pap volt. Templomba jártam egészen kicsi koromtól kezdve, ministráltam is. Egy alkalommal, amikor gyóntam, a káplán atya kérdezte meg tőlem, hogy nem akarok-e pap lenni. Igent mondtam rá gyerek fejjel. Később ugyan kicsit elbizonytalanodtam, de gimnáziumban már azzal a céllal mentem, hogy pap leszek, és tudatosan választottam a latin nyelvet, és tanultam különleges alapossággal. A gimnáziumban picit meginogtam az elhatározásomban. Végül arra jutottam: ha nem pap leszek, akkor tanár. Az Új Ember hetilap hirdetéséből értesültem: van olyan is, hogy paptanár. 1968-ban érettségiztem, és azonnal beléptem a piarista rendbe. Egyetemi tanulmányaim alatt sokat beszélgettem a hit kérdéseiről is csoporttársaimmal. Egyiküknek nem nagyon voltak hitbéli ismeretei. Úgy éreztem, sokat tudok adni neki ezen a téren. Azután ő egy közösségbe került, és mintha megfordult volna a helyzet, mintha neki lett volna olyasmije, ami nekem nem volt. Feltette nekem a kérdést, hogy „megtértem-e már”. Értetlenül néztem rá. Azt feleltem neki, hogy pap vagyok, hogyan kérdezhet ilyet.
Jogos volt a kérdése?
Teljesen jogos. Ellátogattam én is a csoporttársam közösségébe. Ennek a karizmatikus közösségnek egy protestáns lelkész, Bereczky Sándor volt a vezetője. A megtérésem abban mutatkozott meg számomra, hogy személyesebben kezdtem olvasni a Szentírást, annak az Igéi megszólaltak bennem. A gyóntatási praxisomat is ott, a protestáns lelkésznél kezdtem el. Fontos lett számomra az a mozzanat, hogy a megtérő átadja az életét Istennek. Számomra a megtérés akkor azt jelentette, hogy minden új fényben kezdett ragyogni előttem. Egy alkalommal ott, abban a közösségben került felolvasásra Ezekiel prófétának a látomása a templom küszöbe alatt felfakadó forrásról, amely folyóvá dagadt, mindkét partján teli gyümölcsfákkal, amelyek egész évben gyümölcsöt hoznak. Azt éreztem, hogy ez rám vonatkozik. És valóban, 71 éves koromban visszatekintve életemre, tényleg jellemző volt mindvégig, hogy nekem csak ki kellett nyújtanom a kezemet, és leszakítanom az ízletesnél ízletesebb és tápláló gyümölcsöket. Én is jól laktam, és nyújthattam ezeket tovább másoknak is.
A teljes interjú a vasarnap.hu portálon olvasható.
Címlapkép: Gável András
