Azt tartja a latin eredetű közmondás, hogy nomen est omen, azaz a név minősít.
Nos, ha ez sok esetben így is van, Frank Engel (magyarítva: „Angyal” Frank), a luxemburgi Keresztényszocialista Néppárt (CSV) korrupciós botrány miatt napokban lemondott elnöke esetében biztosan nem ez a helyzet. Nála bizony a nomen nem ómen. Ellenkezőleg, legfeljebb „álnév” – de hisz egy korrupt ember igyekszik mindig „angyalinak” mutatkozni a nagyérdemű előtt.
„Angyal” urat nem mások, mint saját párttársai jelentették fel korrupció és fiktív munkavállalás gyanújával, mely szerint hét hónapon keresztül 42 ezer eurót vett fel egy nonprofit (!) szervezettől, valóságos munkavégzés nélkül.
Angyal úrnak nem volt más választása, mint hogy távozzon. Szégyent hozott keresztény elveket valló pártjára, a párt frakcióvezetője, Martine Hansen szerint lehetetlen helyzetbe hozta a pártját. Hansennek ebben persze igaza van, de talán még fontosabb, hogy Engel önmagát tette erkölcsi nullává, s eddigi politikai pályafutásának hitelessége is megkérdőjeleződik, sőt, annulálódik.
De mit is érdekelne bennünket egy luxemburgi politikus züllöttsége és erkölcstelensége, ha nem tudnánk jól, hogy ő is azoknak az uniós politikusoknak a hosszú sorához tartozik, akik úgymond „szakmányban” támadják az Orbán-kormányt, a szokásos jelzők – antidemokratikus, rasszista, autokrata stb. – mellett éppen a korrupció vádjával is…
És itt nem szakad le az ég.
A rabló tolvajt kiált – Angyal úr csak egy kicsit korrupt (Forrás: Facebook)
Vegyük észre: a nagyon nem angyali Engel úr (úr?) állatorvosi lova azoknak az uniós „fősodratú” – értsd: balliberális és Soros-párti – politikusoknak, képviselőknek, akik már hosszú évek óta alaptalanul és gyűlölködve támadták/támadják Magyarországot egy jól átgondolt, tudatos forgatókönyv szerint. Soroljam a neveket? Korábbiak és maiak: Lui Tavares, Judit Sargentini, Ulrike Lunacek, Frans Timmermanns, Margarethe Vestager, Katarina Barley, Didier Reynders, Ylva Johansson, Helena Dalli, Lopez Aquilar, Guy Verhofstadt, Vera Jourova és így tovább napestig.
Ezeknek az embereknek az egyik részét vak ideológiai gyűlölet vezeti Magyarországgal (és Lengyelországgal) szemben, egy másik részük viszont egyszerűen jól megfizetett, irányított politikai szereplő, a globalista-sorosista hálózat tagja. Gondoljunk bele: minő véletlen, de Engel párttársa, az isiászos Jean-Claude Juncker Luxemburg pénzügyminisztereként és miniszterelnökeként országából a Kajmán-szigetekhez hasonló adóparadicsomot csinált a globális gigacégek és bankok számára, hálából utóbbiak elérték Merkel kancellárnál, hogy – érdemeit méltánylandó – 2014-től öt évig ő legyen az Európai Bizottság elnöke. Megfelelő embert a megfelelő helyre.
És itt van Vera Jourova, aki most éppen Magyarországot tönkre akarja tenni és be akar avatkozni a jövő évi választásokba: őt évekkel ezelőtt a prágai repülőtéren tartóztatták le szintén korrupció gyanújával. A gyanú gyanú maradt, viszont a mi jó Veránk nem sokkal később már a filantróp és emberbarát Soros papa oldalán fotózkodott. Érdekes…
Egyébként Engel úr „angyali” – és főleg keresztény – természete és „hitelessége” másban is megmutatkozott.
Egyszer egy európai parlamenti plenáris ülésen azt vágta Orbán Viktor fejéhez, hogy a kormány konzervatív politikát folytat, minden a vallásról, a nemzetről, a családról szól. Mondta ezt keresztényszociális politikusként. Döbbenetes. Igaz, pártja a Néppárthoz tartozik, mely pártszövetség már minden, csak nem konzervatív és keresztény…
Máskor, egy LIBE-Bizottsági ülésen azt mondta, hogy „ha elég erőteljesen fejbe kólintjuk őket (mármint a magyarokat – F. T.), akkor majd azt teszik, amit mi akarunk. Így megy ez.” (Hozzátehetné: nálunk, az unióban…)
Mondjuk már ki: amit itt Engel mondott, az gengszter-stílus. Balliberális, globalista gengszter-stílus.
Kérdezem tehát költőien, milyen szövetségben vagyunk mi benne??
Ja, és közben rájöttem: mégiscsak igaz a nomen est omen Frank Engel esetében is.
Nem Engel, hanem a Frank miatt. Főleg, ha az svájci.
Szerző: Fricz Tamás politológus
