A túrócszentmártoni nemzeti sírkert mellett egy újabb, fővárosi temetőt is szeretnének nemzeti sírkertté nyilvánítani. Ezt a koalíciós parlamenti képviselők (16 képviselő a Sme rodina és az OĽaNO pártokból – köztük Grendel Gábor is) a kulturális minisztérium hatáskörébe tartozó támogatásokról és a fővárosról szóló törvény módosításával szeretnék elérni.

A legfontosabb érv emellett, hogy a Túrócszentmártonban lévő nemzeti sírkert megtelt, így a pozsonyi annak folytatása lehetne. Ezt azonban a túrócszentmártoniak vitatják, és állítják, újabb parcellák, 90 ezer négyzetméternyi terület áll rendelkezésükre. A városi képviselők indítványára petíciót indítottak (már 3 ezren írták alá) tiltakozásul a törvényjavaslat ellen, amely ha törvényi erőre emelkedik, szerintük precedenst teremt.

Az András temető nemzeti sírkertté való nyilvánítása nem először kerül a parlament elé. Az ötlet Ján Budaj (OĽaNO) környezetvédelmi minisztertől származik. 2018-ban még ellenzéki képviselőként indítványozta a törvénymódosítást, amit két évvel ezelőtt Igor Matovič és Eduard Heger is aláírtak.

Túrócszentmárton polgármestere, Ján Danko és a Nemzeti Kulturális Tanács is kategorikusan elutasítja a tervezetet.

„Nemzeti sírkert csak egy lehet Szlovákiában. A pozsonyi temető nemzeti műemlék, ennek köszönhetően Pozsony városának nem lehetnek anyagi gondjai a karbantartását illetően, ami a működtetését és a történelmi sírkövek és emlékművek restaurálását illeti. Nem beszélve arról, hogy az országban számos, a pozsonyitól régebbi temetők is vannak, amelyek szintén kérhetnék státuszuk megemelését. Ezért az András temető nemzeti sírkertté való nyilvánítását precedensértékűnek tekintjük” – jelentette ki Martin Lechan, a túrócszentmártoni kulturális bizottság elnöke, valamint a Nemzeti Kulturális Tanács tagja.

Még mindig a német és a magyar sírok dominálnak

A helytörténész nem vitatja, hogy a sírok megsemmisítésében politikai szándék is volt, mégpedig a régi német és magyar Pozsony képének átalakítása, „ám ennek ellenére is a német és magyar sírok dominálnak még most is” – mondta.

A temetőt védetté nyilvánították, a Városi Galéria gondozásában van, a sírokat apránként folyamatosan javítják, évente egy-két sírt. Azonban sorozatosan rongálják a vandálok, rendszeresen megjelennek a színesfémgyűjtők, a talajsüppedés miatt is évente törnek össze sírkövek – számolt be a helytörténész.

„Jellege, történelme miatt sem lenne helyes szlovák nemzeti kegyhellyé tenni. Régi pozsonyiak temetője ez, magyarok, németek, szlovákok nemzetiségi különbség nélkül nyugszanak itt, ami nem egy szlovák nemzeti jellegű hely. Ez mindenképpen jellegében változtatná meg a temetőt”

– vélekedett Brogyányi Mihály.

Szürreális valóság

Bár nincs okunk kételkedni Ján Budaj jó szándékában, mégis úgy tűnik, 30 évvel a rendszerváltás után, az önkényuralmi rezsim likvidációs politikájához hasonló dolog történne a Szent András temető szlovák nemzeti sírkertté való nyilvánításával. Szürreális kép: a régi pozsonyi polgárság sírjain épülő új, szlovák nemzeti sírkert. Ahelyett, hogy megőriznék a megmaradt történelmi sírokat, mesélő történelemként az utókornak, új szlovák nemzeti identitást építenek németek és magyarok hamvain…

A teljes cikk ITT olvasható.

Címlapkép: emlekhelyek.csemadok.sk