Ha egy kormánypárthoz nem áll közel egyetlen gazdasági elit sem, ám az ellenzék dúskál a támogatókban, akkor saját médiaháttér nélkül hónapok alatt feldarálják valamikori szavazócsoportjait.
Pokol Béla: Professziók, hivatás-csoportok mint hatalmi erőforrások
A politikai demokráciában soha nem volt elég a sikerhez a jól szervezett párt, mindig még további erőforrások tették csak lehetővé az államhatalom megragadását és kormányhatalmon a hatékony kormányzást. Ha egy kormánypárthoz nem áll közel egyetlen gazdasági elit sem, ám az ellenzék dúskál a támogatókban, akkor saját médiaháttér nélkül hónapok alatt feldarálják valamikori szavazócsoportjait. Ugyanígy, ha a teljes társadalomtudományi-szellemi elit az ellenzék szólamait fújja, nem sok esélye van a következő választások megnyerésére.
Ez azonban csak az általános kép, és a politika, illetve a társadalom szerveződésének a változásai pontosabban is megadhatóvá teszik, hogy melyik szellemi professziók jelentik az adott korszakban elsősorban a hatalmi erőforrásokat. Például az 1800-as évek végi ipari kapitalizmusának korában a vállalkozói csoportok mögötti mérnöki professzió fontos volt a tőke működtetésében, de politikai súlya nem nagyon lehetett. Ám az államhatalom demokráciára alapozódása a sajtótőke mellett az újságírói csoportok politikai hatalmát már inkább mint hatalmi erőforrásokat emelte fel a pártok hátterében. Ugyanez a televíziózás korában még határozottabban a médiaelit hatalmi erőforrás jellegét emelte ki. A tömegtudat-befolyásolás 20. századvégi helyzetében pedig a médiát kiegészítő filmszínházi szféra ellenében csak ritkán és rövid ideig válhatott kormányzó erővé bármely politikai tábor, mint most az USA-ban a Trump-adminisztráció is megtapasztalhatta. Vagy ugyanúgy Európában a tömegmédia kiegészítésére és hatásának felerősítésre a tágan vett irodalmi-szellemi szféra említhető. A párizsi értelmiség, teletűzdelve celebfilozófusokkal és celebirodalmárokkal például mindig is kellett a franciáknál az államhatalom megszerzéséhez és megtartásához, és a milliós tömegek támogatása ehhez nem volt elég. Ha nem is ilyen fokban, de ez a minta több európai országban is megfigyelhető volt az 1990-as évek elejétől.
(…)
A jövőben pedig a társadalmi tevékenységek egyre szélesebb körű online platformokra kerülésével, és a teljes társadalom korábban elképzelhetetlen mértékű adatosodásával (datafication) a társadalom feletti tudást közvetlenül az adatmérnöki csoportoktól teszi függővé. Így a politikai akaratképzéshez az „anyagot” egyre inkább az adatmérnöki tudással lehet majd megszerezni, és politikai programmá formálni. Nagyot tévednék, ha az előbb jelzett Open Society világszervezetének az újabb vezető káderei között már nem készítenék az üresedést egy ilyen csúcsinformatikus adatmérnök-zseninek.
Forrás: mandiner.hu
Fotó: magyarnemzet.hu
