Jézus így szólt apostolaihoz: „Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot.” (Mt 10,34-11,1) A kereszténység a béke és a tolerancia vallása, amely azonban a hit nélkül kiüresedik. „Európában még az ateista is keresztény” – mondta békülékenyen Antall József miniszterelnök, de vajon lehet-e személyes, élő hit nélkül fenntartani Európa erkölcsi és kulturális fundamentumát? Lehet-e az élő hitet belső és külső harcok nélkül megtartani?
A kérdés nem teoretikus. Valójában a liberális európai elit – mint egy opciót – elfogadja a kulturális kereszténységet, istenhit nélkül, anélkül, hogy harcolnánk Isten gyermekeiként kereszténységünkért. Jézus önmagáról kijelenti, „szelíd és alázatos szívű”, tud végtelenül gyengéd lenni, lehajol a szenvedőhöz, együttérez mások fájdalmával, tud irgalmas lenni, de ha kell, nagyon keményen és határozottan, igazi férfiként viselkedik. Soha nem mézes-mázoskodik, nem hízeleg, Heródes Antipászt, Keresztelő János gyilkosát egyetlen szóra sem méltatja. Rendkívül lényeglátó, azonnal felismeri az ellene irányuló fondorlatokat, és páratlan bölcsességgel válaszol az álnok kérdésekre. S mindenekelőtt tele van szenvedéllyel: szenvedélyesen tud szeretni, és szenvedélyesen küzd az igazságért.
Bár sokat hivatkoznak a több mint egy évszázados szekularizációra, az Egyház nem kerülheti el a hitért való közéleti küzdelmet, hiszen számos politikai kérdés egyben erkölcsi kérdés is. Ilyen például a házasság és a család védelme, a nemzet és a haza szolgálata, a gazdasági verseny korlátozásának szükségessége. Ilyen kérdésekben az egyház nem hallgathat.
Az egyháznak nagyon határozottan fel kell vennie a küzdelmet a liberalizmussal szemben, mivel a mai liberalizmus mélyen keresztényellenes.
A keresztény ember mindig másokért élő, másokat szolgáló ember, s éppen ezért mindig közösségekben – családban, egyházban, nemzetben – gondolkodik. A liberálisok ezzel szemben individualisták, úgy vélik, a hagyományos közösségi kereteket fel kell számolni, mert azok az egyén szabadságát korlátozzák. Szerintük az egyénnek csak önmagával kell törődnie, és elsősorban a saját, egyéni fogyasztását kell növelnie. A fogyasztói társadalom gondolata a keresztény értékrenddel ellentétes: a Krisztust követő ember nem a materiális javak megszerzésében, birtoklásában és elfogyasztásában keresi élete értelmét. A keresztény ember tiszteletben tartja a természet Isten által teremtett rendjét.
A liberálisok ezzel szemben azt mondják, hogy a természet rendje nem gátolhatja az egyéni szabadság kiteljesedését. A liberalizmus jelenleg a leginkább keresztényellenes ideológia, amely ráadásul rendkívül megtévesztő, sokkal ravaszabb és kártékonyabb, mint édestestvére, a marxizmus. Az, hogy Jézus „kardot hozott”, éppen azt jelenti, hogy az ilyen ideológiákkal szemben fel kell venni a harcot, ahogy annak idején az ókeresztény hitvédők is felvették a pogányság szellemi támadásaival szemben.
Jézus is foglalkozott a korabeli vallási-politikai pártokkal, irányzatokkal, sokszor elítélte mind a farizeusokat, mind a szadduceusokat, mind a Heródes-pártiakat. Óva intette követőit azok „kovászától”, vagyis tanításától. Ettől függetlenül a kulturális kereszténység is őrzi azokat a fundamentumokat, melyek a keresztény vallásban gyökereznek: ilyen például az emberi méltóság eszméje, mely abból a hittételből fakad, hogy minden ember Isten képmása, ilyen a nők tiszteletben tartásának és általában a gyengébbek védelmének követelménye, de ilyen a jog és az erkölcs elválaszthatatlanságának követelménye is, illetve a kettős mérce következetes elutasítása.
Jézus üzent a világ urainak, azoknak is, akik manapság megpróbálják a globális hatalmat megvalósítani. Rámutatott, hogy „akiket a világ urainak tartanak, azok zsarnokoskodnak a népeken”, és tanítványainak a lelkére kötötte, hogy ez köztük ne így legyen:
aki első akar lenni, legyen mindenki szolgája.
Jézus tehát elítélte az öncélú, zsarnoki uralmat, és a hatalom gyakorlásának erkölcsi célját az alattvalók szolgálatában jelölte meg.
A feltámadt Krisztus azzal bízta meg apostolait, hogy adják tovább tanítását, erkölcsi tanításának pedig politikai vetületei is vannak. Európa a kereszténység elhalásával szellemileg és erkölcsileg teljesen összeomlik. Az ateista liberálisok nem képesek felfogni azt, hogy a vallás mindennek az alapja. A mohamedánok ellenben ezt nagyon jól tudják, és nagyon célratörően haladnak afelé, hogy Európában átvegyék a hatalmat. Ezt a keresztényeknek mindenképpen meg kellene akadályozniuk.
Források: reposzt.hu, mandiner.hu
Fotó: pixabay.com
