A Szent Korona mitológiája szerint „Országunk, első királyunk, Szent István óta az Istenanya, Szűz Mária országa, a Regnum Marianum. (Dantét idézve: a szentek országa, Sacra Pannónia.)

Azóta az, mióta Szent István király az államot és az itt élők összességét szimbolizáló Szent Koronát felajánlotta a Szent Szűznek, 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony ünnepén. A hagyomány szerint Szűz Mária ezt a felajánlást elfogadta. Szent István király a koronán kívül megkapta a pápától az apostoli követségi jogot is (legatio sedis apostolicae), amely alapjául szolgált egyházi hatalmának gyakorlásához is.

A szakrális felajánlás is oka annak, hogy a magyar király a világon egyedül apostoli királya, pontosabban maga is apostola Európa egyetlen archiregnumának…. A Szent Korona nemcsak egy szent, misztikus tárgy, az ország koronája, hanem személy, önálló (közjogi) személy. A korona önálló személyiségével fejezi ki annak a szuverenitását, akinek a tulajdona. A korona tulajdonosa, a felajánlás következtében mindenképpen Szűz Mária. A korona Szűz Máriáé, ezért Magyarországon a Szent Szűz szuverén. Általa a Teremtő és az isteni transzcendencia a szuverén. így nyeri el értelmét az, hogy Magyarország a Regnum Marianum, Mária Országa.”

A mitológiából a közjog világába vezet a Szent Korona tana, amely szerint a Szent Korona az állami főhatalom megtestesítője és jelképe, amelynek testét a nemzet és a király alkotja, mint a Szent Korona tagjai és feje. A hatalom  ősforrása a nemzet, amely a régiségben maga ruházta fel a hatalom teljességével a Szent Koronát, s amely azt a királyi hatalom gyakorlásának lehetetlenné válása esetén egyedül gyakorolja a Szent Korona hatalmát. A Közszolgálati Egyetem tankönyve a következő történelemértelmezést és alkotmánytörténeti mondanivalót közvetít hallgatóinak:

„Az uralkodó a nemzet megbízásából gyakorolja a hatalmát, és a nemzetnek felelős. A magyar nemesség büszke öntudattal képviselte a nemzetet, de bizonyos értelemben az alávetett „népet” is. Az ország közjogi helyzetét, alkotmányát, a király és a nemzet közötti hatalomátruházó szerződést Magyarországon egyedülálló módon fejezte ki a Szent Korona-tan.. A nemesség a fejedelemtől, a fejedelem viszont a nemességtől nyeri hatalmát és kiváltságát. A magyar állami főhatalom a Szent Koronáé, és csak ennek birtokában a királyé. Vagyis azok a királyi jogok, amelyeket a király ipso jure gyakorolt, csak a Szent Korona által illetik meg. (Például Károly Róbert is csak akkor lett teljesen legitim módon magyar király, amikor az esztergomi érsek a Szent Koronával megkoronázta.) Mindezekből következett, hogy a korona a politikai nemzet közéletben részt vevő egységének szimbóluma. Ez tulajdonképpen megegyezik a modern alkotmányosság azon tételével, amely az egész nemzetnek adja a szuverenitást”. Az 1848 évi áprilisi törvényekkel létrehozott gyökeres alkotmányreform a Szent Korona egyenjogú tagjává tette az ország minden lakosát s ezzel megnyitotta az alkotmányosság új fejezetét a legújabb kor elveinek megfelelően az 1944-ig érvényesülő Szent Korona tan jegyében és  megtartásával Ez utóbbi már a történeti közjog világa……

“Regnum Marianum (a.m. Mária Országa), Magyarországnak Szent László óta szokásos katolikus megjelölése; kiinduló pontja Szent István király országfelajánlása Szűz Máriának, halála előtt. A királyság első századaiban meglévő tisztelet (Máriás pénzek, zászlók, templomok, költemények, legendák) a barokk-korszakban a jezsuiták vezetésével érte el tetőpontját a nevelésben, ekkor alakultak az első Mária-kongregációk” (katolikus hitbuzgalmi egyesületek. Z.Zs..) Így szól az 1941-ben megjelent Új Idők lexikona, míg a század elején megjelent legjobb magyar tárgyú lexikonnak, a Pallasnak nincsen ilyen címszava.

A kommunista önkényuralom korszakának 1961-es ismerettára, az Új Magyar Lexikon pedig így említi: “Az ellenreformáció idején (főleg a 18. sz.-ban) a jezsuiták által kidolgozott állameszme, amely szerint Magyarországot I. István Szűz Máriának ajánlotta fel, aki így az ország védnöke, sőt tulajdonképpeni uralkodója lett. Erre alapították egyrészt a katolikus vallás egyeduralmi igényét, másrészt a királyi hatalom természetfelettiségét. A Regnum Marianum eszméjében az ellenreformációs Habsburg abszolutizmus és a magyar feudális uralkodó osztály szövetsége jutott kifejezésre. Az ellenforradalmi Horthy-rendszer idején újból felelevenítették.”

Már ennyiből is látható, mennyire más-más nézőpontból vizsgálható, világnézeti beállítottságtól függően különbözőképpen, helyesen és hamisan megítélhető eszméről van szó. Némi történelmi és közjogi érzékkel azonnal tudható: kivételesen jelentős ez a tanítás mind vallási, mind nemzeti szempontból.

A Regnum Marianum, mint kifejlett eszme, a XVII. században jelenik meg Istvánffy, Pázmány, Kopcsányi, Inchoffer műveiben, támaszkodva a magyar király külső hatalmaktól, de a rendektől való függetlenségét kifejező Patrona Hungariae eszme tételeire, amely szerint a magyar királyok és az ország az Istenanya különös védelmét élvezik, mióta Szent István felajánlotta országát a Szent Szűznek.