Az elmúlt hónapokban home office-ban dolgoztam. Igyekeztem a vírus miatti előírásokat betartani. Otthon maradtam, mert azt gondoltam, hogy ezzel is segítem a védekezést.
Intéztem veszélyeztetett édesanyám bevásárlását. Elsők között jelentkeztem az oltásra. Támogattam az Etesd a dokit! kezdeményezést. És naponta imádkoztam a bajban lévőkért és segítőikért.
Az elmúlt hetekben napvilágot láttak olyan gondolatok, miszerint az ellenzéknek a gyászolók haragját kellene kihasználni. Nem kellett sokat várni a megvalósításra, a minap az egyik képviselő egyéni akciója során fekete zászlót lobogtatott a parlament ablakában. Nem gondolom, hogy ez az együttérzés jele lett volna. Azt gondolom, hogy az elhunytak hozzátartozóinak valódi együttérzésre van szükségük! De nem most, hiszen még mindig sokan halnak meg naponta! Azt gondolom, hogy az egészségügyben dolgozóknak meg kell köszönnünk áldozatos munkájukat! De nem most, hiszen még a járvány nem ért véget!
Viszont nem sokára el fog jönni az alkalmas pillanat és akkor meg kell tennünk, amit a tisztesség megkövetel. Nem szeretném, ha egyesek politikai haszonszerzés céljából állnának ki és mondanának köszönetet. Szerintem erre a Civil Összefogás Fórum lenne a megfelelő szervezet! Meglátásom szerint a CÖF rendelkezik azzal a befolyással és kiterjedt hálózattal, mellyel az egész ország területén ezt megszervezhetné. Jól lenne, ha mindenhol tartanának ökumenikus imát az elhunytakért, hálaadó koncertet a nővéreknek (orvosoknak)…
…A békemenet annak idején megmutatta, hogy sokan állnak a kormány mögött. Most pedig azt kell megmutatnunk, hálásak vagyunk!
Barkóczi István
(Varga Zoltán DK-s képviselő visszataszító fekete zászlós akciójára felfigyelt New Yorkban Ákos barátunk is. A bárdolatlan fellépés késztette annak a grafikának az elkészítésére, amelyet címképünknek választottunk.)
