A távoli utódaink valószínűleg szuperértelmes lények lesznek, vélhetően szervetlen anyagok alkotják majd őket és nagyjából foton sebességével közlekednek majd a világűrben. Persze akkor is kell nekik 13 milliárd év, míg eljutnak az univerzum ma ismert legtávolabbi csillagára, ami persze már rég nincs ott és nem is tudjuk mi van helyette. Na majd az utazó utód megszemléli, akinek végül is tökmindegy mennyi időt tölt egy ilyen kozmosz-víkenden.

Mindezeket – persze egy kis fantáziával megtoldva – Noah Harari könyvéből szedem, aki arról értekezik, hogy az ember célja voltaképp az Istenné válás! A halhatatlanság, a világmindenség meghódítása, a betegségek, járványok, háborúk leküzdése.

Végső soron az sem gond, ha a földet kipusztítjuk – reményt ad a tovább élésre a humán tulajdonságok gépbe ültetése, egy szervetlen világ felruházása az emberi tudással, illetve annak többtrilliós hatékonyságú változatával.

A felvilágosodás óta jellemző, hogy kívül, a külső, úgynevezett objektív világban keressük a fejlődés lehetőségeit. Közben teljesen elfeledkezünk a belső utakról és a jelenleg a bolygón élő utastársainkról.

Az Egyesült Királyságban most törvénybe foglalják, hogy a gerinces állatoknak is vannak érzelmeik. Ezt írják: „A törvényben hangsúlyozni fogják, hogy állatok is tudatában vannak érzéseiknek és érzelmeiknek, képesek örömöt és vidámságot, szenvedést és fájdalmat érezni. A miniszter szerint Nagy-Britannia éllovas akar lenni a világon az állatjogok területén, és a gerincesekről szóló törvény e stratégia pillérét képezi.”

Itt az ideje, hogy kicsit törődjünk a mi földünkkel is, a körülöttünk lévő, az életükre valamilyen reflexióval tekintő társainkkal. A távoli jövőben foton-utódaink elmondhatják, hogy szerves agyú őseik rendkívül kőkorszaki primitív eszközökre fordították nemzeti jövedelmük jó részét azzal a céllal, hogy benépesítsék a Nap-rendszert, ugyanakkor földi társaikat elpusztították. Fáikat kivágták, állataikat megették, iszonyú mennyiségű szemétté változtatták bolygójukat és környékét.

Nem nyugodtak bele, hogy nem lehetnek Istenek. Nem tudhatnak mindent (is). Jobban, mint a Teremtő!

Most vakcinákat gyártunk. Vészhelyzet van! Legújabban a Pfizer és Karikó Katalin, ma már világhírű magyar tudós teremtményén az mRNS alapú oltóanyag mellékhatásain megy az újságokban a polémia.

„A kutatók szerint a vakcina kétségkívül hatásos az új típusú koronavírus által okozott betegség megelőzésében, de egyelőre keveset tudni a veleszületett és adaptív immunválaszokat befolyásoló széles körű hatásairól. Vizsgálatuk során arra az eredményre jutottak, hogy az oltás csökkentheti a szervezet vírusfertőzésekre adott citokinreakcióját.”

Nos egyelőre ez egy hipotézis, de jogos felvetésnek tűnik. A többi oltás más mellékhatásokkal jár, vagy esetleg a hatékonyságával van gond néhány esetben. De sajnos a rák ellen alkalmazott, rendkívül káros citosztatikumok, voltaképp mérgek beadása is tudottan roncsolják az emberi szerveket, szöveteket. Az egészségeseket is. A többi gyógyszerrel is ugyanez a helyzet.

Lehet, hogy foton-utódaink lenézik majd azon törekvésünket is, hogy mindenáron szeretnénk megmenteni az emberi életeket ebben a mostani pandémiás időszakban is. Azzal a tudással, amivel a tér-idő egy adott pontján épp rendelkezünk. (Hiába! A régi szerves világ!)

És persze mohón várjuk, hogy a világszínházban visszakapjuk jól ismert szerepeinket. Hiszen „színész benne minden férfi és nő.”

De mi lenne, ha egy kicsit figyelnénk a Teremtő hangjára is, melyet szabad akaratunk néha elnémít. Mi lenne, ha szabad akaratunkból egy kontemplatív életet folytatnánk. Sok meditációval, a belső utak keresésével.

Mi lenne, ha mégsem foton-utódaink lennének, hanem emberek, akik szeretik bolygójukat. Megértik, hogy a társaink ezen a gyönyörű kék gömbön érző rokonok és segítők, ráadásul lehet, hogy tudásuk rendkívül hasznos a számunkra. Megalázó tartásuk és megevésük vagy foton-lényünk kifejlesztése helyett lehet, hogy erre kellene pénzt költeni, figyelmet fordítani. Lehet, hogy óriási tudás birtokába jutnánk!

Megpróbálhatnánk megérteni a madarak és fák nyelvét, telepatikus üzeneteiket. Megszüntetnénk a vágóhidakat és nem azért „állítanánk elő” egy csomó életet, hogy karámba küldjük, kínozzuk, legyilkoljuk és felfaljuk őket. Megelégednénk a szezonális gyümölcsökkel, nem szállítanánk iszonyú környezetszennyező röpcsikkel télen Argentínából zöldséget. Nem hoznánk, vinnénk a vírusokat egyik helyről a másikra. Nem siettetnénk az éghajlatváltozást, mely teljesen átalakítja az élettereket, ahol rovarok, vérszívók, vagy vérvarjak támadnak ránk a harmadik dimenzióból.

Arról már írtam ezen a platformon, hogy az Egész tudása az az Istené. És nem kívül van, hanem belül. Érdemes lenne kellő alázattal az ő akaratát keresni. Mi lenne, ha evolúciós eredetünket meghaladva az isteni teremtésünkben hinnénk és bíznánk?! Foton-lényekként ugyan száguldozhatunk a világban, de magunkból nem tudunk elmenni! Velük sem!

Elég lenne, ha Homo Deus helyett Homo Humanisok lennénk!