A magát függetlenként és objektívként definiáló média nem repesett az örömtől azt látván, hogy a konzervatív oldal számos írásban emlékezett meg 2006 tavaszának, majd véres őszének eseményeiről.

A Nagy elánnal vetette bele magát a kormánymédia az őszödi évfordulóba című cikkében így ír a jelenségről a 24.hu:

„A hónapokkal később kiszivárgott, kormányválságot, utcai erőszakot és a szélsőjobb megerősödését hozó, eredetileg zárt körben elhangzott beszédre a mostani kormánypárt, a Fidesz elég komolyan rárepült a Telex összeállítása szerint.”

És a Telex, a hivatkozott Szőnyegbombázással emlékezik a fideszes média Gyurcsány őszödi beszédére című szerzeményében részletesen ír arról, hogy mifelénk mely napokon és milyen apropóból szokás emlékezni, beszámolóját pedig így kezdi:

„Az őszödi beszéd évfordulója mindig kiemelt esemény a Fideszhez közeli médiumok életében, nem szoktak megfeledkezni arról, hogy megemlékezzenek a 2006-os eseményekről.”

A 444 hasonlóképp nyilvánul meg, mintha összebeszélt volna a többi függetlennel; vagy szimplán csak mindannyian ennyire objektívek:

„De tényleg olyan szinten nagy nap ez a fideszes médiának, hogy gyakorlatilag minden felületen, beleértve az M1-et, orrba-szájba, állandóan a 2006-os őszödi beszédet nyomják, teljes hosszában és részleteiben is.”

Másutt vagy nem említik az évfordulót, vagy mínuszos hírként tudják le, feltehetően az objektivitás jegyében. És akkor álljuk meg itt egy pillanatra, majd tegyük föl a következő kérdéseket, először is azt, hogy nekik miért nem fontos, legalább tizedennyire? Gyurcsány netán eltűnt volna a közéletből? Mert az ellenzéki sajtó megjegyzéseinek ez az üzenete: miért foglalkoztok olyasmivel, ami rég lejárt lemez, semmi jelentősége nincs és nem is lesz, sem ma, sem holnap!

De tényleg, miért zavarja függetlenéket, hogy a kormánymédia részletesen elevenít fel egy olyan, 15 évvel ezelőtti, azaz nem épp őskövületi eseménysort, amely az ország sorsát meghatározóan befolyásolta? Csak azért kérdem, mert ez legalább megtörtént. Vagy talán épp ez a baj vele? Hogy tényleg megtörtént, és most, a választások előtt jobb volna nem beszélni róla, legalábbis ennyit semmiképp sem, mert minden egyes leírt és a múlt eseményeit pontosan rögzítő mondat vagy képsor Feri rehabilitációját nehezíti? Csak nem erről van szó?

Imádni való egyébként a gúnyos vád, amellyel bennünket lőnek, s amely szerint biztos a választások közeledte miatt foglalkozunk ennyit Gyurcsánnyal! Vaslogika! És felháborító, nem? Hogy egy politikus politizál, vagy egy politikai újságíró politikai tartalomról ír! Mármint, ha konzervatív az illető. Mert akkor az úgy van beállítva, hogy ő nem is a dolgát teszi, csak karaktert gyilkol.

Az a független és objektív média háborog és élcelődik az őszödi beszéd körüli konzervatív megemlékezésen, amely napi szinten írja le – vagy sugallja –, hogy a keleti vakcinák nem jók, nem biztonságosak, nem tesztelték elég széleskörűen őket, stb. Az a független és objektív média háborog és élcelődik most, amely napi szinten végez karaktergyilkosságot Mészáros Lőrincen, de elfelejt beszámolni Stella Kyriakides uniós egészségügyi biztos bankszámláján hirtelen megjelent négymillió euróról. Az a független és objektív média háborog és élcelődik, amely a migrációs válság nyomán éveken keresztül tolta elénk az ordasabbnál ordasabb hazugságait atomfizikusokról és agysebészekről, de soha le nem írta azóta, hogy bocsánat, tévedtünk.

Van nekünk viszont egy nagyon rossz hírünk odaátra, az üveghegyen túlra, ahol saját elképzelései szerint a nagybetűs szakma lakozik: nem fogjátok Gyurcsányt rehabilitálni, mert nem lehetséges. Lehet persze a vele kapcsolatos eseményeket, rokonok és haverok tetteit relativizálni, lehet csúsztatgatni, sőt, még gátlástalanul hazudozni is. De egyet nem lehet: a konzervatív oldal emlékezetéből kitörölni 2006-ot. És az a helyzet, hogy akkor sem sikerülne kitörölni, ha mi, kormánypárti újságírók csak fele, vagy harmadannyit foglalkoznánk Gyurcsány Ferenc ámokfutásával.

2018-ban írtam a volt miniszterelnökről, s ma sem gondolom másként:

„Amíg Gyurcsány Ferenc jelenlétével megterhelheti a magyar közéletet, mi több, parlamenti frakciót alakíthat, addig miként az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulójának ünnepe, a magyar társadalom szellemi, lelki, erkölcsi egésze is megsebzett marad.”

S hogy Gyurcsány még mindig jelen lehet, sőt, feleségén és csókosain keresztül hatalmi térfoglalást hajthat végre, abban a „független és objektív” médiának elévülhetetlen szerepe van. Ezt sem árt jól az eszünkbe vésnünk, amikor liberális skriblerek írnak bármiről bármit, magukat függetlennek hazudva. Vagy olykor szimplán csak újságírónak.

Kiemelt kép: mindenszo.hu