A CÖF-CÖKA 2020-as Szellemi honvédő egyik díját Balog Zoltán, a Magyarországi Református Egyház zsinati elnök püspöke, volt miniszter vehette át. A díjazott életpályáját és tevékenységét ifj. Lomnici Zoltán laudálta, méltató beszéde az alábbiakban olvasható.
A protestáns reformáció atyjának idézett szellemisége talán arra is okíthat bennünket, hogy önmagunk és identitásunk, azaz Istenhez és a világhoz való viszonyunk megfogalmazása mindig időszerű feladat. A református identitás lehet száz-, ezerféle, azaz sokfajta, és ez igaz a magyar református sorsra is. Azonban, ha a reformáció történetére visszatekintünk, láthatjuk azt is, hogy a 16. század hitújító, a katolikus egyház reformjára irányuló mozgalmai sokszor nemzeti karaktert is öltöttek; ez igaz volt a kálvinistákra, lutheránusokra és más mozgalmakra is.
Petszentlőric-Pestszentimre lakosként megemlékezem a tavaly földi zarándokútját befejező Orbán Kálmán lekész úrról, akinek hitvallása szerint „Meggyőződésünk és megtapasztalásunk az, hogy az ember Isten szeretetében lesz boldog emberré. Ezért mindenkinek szeretnénk tanuságot tenni Isten Jézusban megjelent szeretetéről, szabadításáról. Hisszük és valljuk, hogy a magyar népnek elsőrenden nem gazdasági fellendülésre van szüksége, hanem az élő Jézus Krisztusra. Õ tesz bennünket szabaddá. Jézus tesz bennünket olyan emberekké, aki szolgálni tud, aki elsőrenden nem önmagának él hanem megbecsüli, tiszteli a másik embert, aki igényesen él és szereti a hazáját.” Apai nagymamám, született Puskás Zsófia, mint Orbán lelkész úr gyülekezetének szorgalmas tagja mindezt úgy sommázta rendszeresen az irányomba: Zoltikám miért vagy rossz, ha lehetnél jó is?
A díjazott személyes indulása és életpályája is ezt példázza nekünk, és ezt a meghatározó sajátosságot tárja elénk, benne közös európaiságunkkal és a magyar református sorssal. Balog Zoltán Főtisztelendő Püspök úr, aki egy borsodi református lelkész családból származik, és egy ideig betanított esztergályosként a fizikai munkások kemény, de nemes életét is megtapasztalhatta, később teológiát tanult itthon, majd sorsa a nyolcvanas évek vége felé Tübingenbe vetette, ahol amellett, hogy tovább pallérozhatta teológiai tudását, tábori lelkészként NDK-menekültek között is szolgált, hogy a szorongásosan nyomasztó szocializmusból, a polgári létezés szabadságát elnyomó Honecker-világból érkezetteknek visszaadja a hitet és egy jobb világ reményét. De lelkén legbelül, ebből a tapasztalatból saját maga is töltekezvén, az ifjú lelkész és teológus innen, a Neckar-völgy szellemileg is friss levegőjű vidékéről vihette haza azt az elvet és bátor hitet a rendszerváltozás idején, amivel később ő maga is aktívan hozzájárult a polgári Magyarország felépítéséhez.
Főtisztelendő Püspök úr eddigi élete azt az üzenetet hordozza számunkra, hogy igenis lehet egyszerre kereszténynek és felvilágosultnak, valamint magyarnak és hagyománytisztelő hazafinak lennünk, hogy a nemzeti sajátosságaink felvállalásával, és a haza érdekét végig oltalmazón is büszkén találhatjuk meg, s foglalhatjuk el helyünket az erős nemzetek Európájában. De Püspök úr eddig beteljesült hivatáspályája azt is sugallja nekünk, hogy lehet egyszerre az egyént, és a nagyobb közösséget is szolgálni; mert igen, ez a nemes pálya, amely mindvégig a szűkebb és tágabb közösséget, azaz együvé tartozásunkat segítette, és segíti továbbra is kötelességgel, egy alázattal teli szolgálat. És ebben a szolgálatban segítséget, támogatást remélhet az, aki arra rászorul, és újólag megerősítést nyerhet a közösség is, így legfőképpen nemzetünk, a Kárpát-medence és a széles világ egész magyarsága, amelynek tagjai osztoznak egymással sorsukban, munkájukban, eszméikben, céljaikban, törekvéseikben. Ő ebben a közéletiségben lelte meg önmagát és identitását – ebbe a törekvő, bátor szándékba koncipiálta Istenhez és a világhoz való viszonyát.
És akkor is e szellem vezérelhette, akármilyen feladatot is vállalt éppen a közért; lelkészként, országgyűlési képviselőként, illetve hosszú esztendőkön át a magyar Kormány tagjaként, vagy a Polgári Magyarországért Alapítvány megbecsült, akár kedvező, akár kevésbé méltányos közéleti széljárásban is energikusan fáradozó szellemi vezéralakjaként.
Kitartó munkáját és szerepét, eddig megtett életútját ismerték el és támogatták szavazataikkal dunáninneni hittársai, lelkésztársai, de ezzel a támogatással segíti majd szolgálatában a tavaly novemberben megválasztott Püspök urat a Dunamelléki Református Egyházkerülethez tartozó hívek büszke és értékes közössége is. ezek után szinte természetesnek tűnhet, hogy Balog Zoltán excellenciás Püspök urat a Magyarországi Református Egyház zsinata idén februárban lelkészi elnökévé választotta meg.
A Szellemi Honvédelemért Díj díjazottja Balog Zoltán református püspök, akinek az elismerést 2020-ban ítélték oda a Polgári Magyarországért Alapítvány egykori kuratóriumi elnökeként, a Magyar Polgári Együttműködés Egyesület volt elnökeként és az emberi erőforrások egykori minisztereként kapja.
Kérem, engedjék meg, hogy Püspök úrnak tiszta szívből gratuláljak, szolgálatához további sok erőt, bölcsességet és jó egészséget kívánjak!
Sola Scriptura, sola fide, sola gratia, solus Christus – soli Deo gloria!”
Fotó: MTI/Máthé Zoltán
