Nem az lesz a fontos, hogy győzünk-e vagy kikapunk, vagy, hogy fel tudja-e venni a külföldi sztárjátékosokkal a versenyt a nemzeti tizenegyünk. A kérdés igazából az, hogy a magyar csapat mennyire tud majd összetartani? Bacsa Dávid, a keszthelyi Kis Szent Teréz-plébánia káplánja, a vasárnapnak nyilatkozott, amelyből néhány részletet adunk közre.

– A napokban Magyarországra érkezett Németország, Portugália és Franciaország csapata is. Nem feltétlen értjük tökéletesen egymás nyelvét, mások vagyunk. Mégis van egy közös nyelvünk: a labdarúgás. Mindannyian ismerjük a játék szabályait, kétszer 45 perc erejéig gyakorlatilag egy közös nyelvet beszélhetünk. Ez az a sport, mely nem tesz különbséget pénztárca, bőrszín, kultúra, politikai vagy éppen világnézet között. A labdarúgás egy olyan multikulturális nyelv, amely összeköti az embereket.

– Univerzális jellegű, mondhatni egyetemes.

– Így van, a katolikus szó jelentése is „egyetemes”. Ugyanazt hiszik a szentségekről, a hitvallásról Magyarországon, mint Afrikába, Dél-Amerikába vagy éppen Japánban.  A közös hit, a közös nyelv, egyik fontos eleme a labdarúgás is. Hiszen testvérei vagyunk egymásnak. Ugyanannak az Istennek a gyermekei vagyunk. A sportban is tudunk egy nyelven beszélni, a labdarúgás pedig egy fontos kapocs lehet embertársaink között.

– Ön szerint mennyire lesz ütőképes a magyar csapat?

– Nem az lesz a fontos, hogy győzünk-e vagy kikapunk? Hogy fel tudja-e venni a külföldi sztárjátékosokkal a versenyt a nemzeti tizenegyünk. A kérdés igazából az, hogy a magyar csapat mennyire tud majd összetartani? Magyarország ereje ebben az egységben lehet. Ha sikerül jó csapatként játszanunk elégedettek és büszkék lehetünk.

– Ön szerint mégis ki fogja megnyerni az Európa-bajnokságot?

– Ember tervez, Isten végez. Az a csapat, amelyik nagy mellénnyel megy ki a pályára, az általában botlani szokott. Ahogy a Szentírás írja, aki jár, az vigyázzon, hogy el ne essék. Úgy vélem, hogy akitől nem várnánk nagy eredményt, azok kerülnek majd döntőbe. Nagy meglepetések születhetnek.

Tóth Gábor interjúját itt olvashatják.

Fotó: magyarkurir.hu