Nem pártoljuk az erőszakot, semmilyen formában és sehol. Nem a mi pályánk. Így aztán annak ellenére sem fogadjuk el azt, ami Egerben történt, hogy a Momentumot sem pártoljuk. Ellenkezőleg!
Eger többet érdemel! Van nekik egy ex-jobbikos Mirkóczkijuk, akit a saját ellenzéki masszája távolított el az eredetileg őt jelölő egyesületből és aki most a kutya tudja, melyik párt felé kacsintgat. És most van egy képviselő-jelöltjük, aki a Rombolás Pártja (leánykori nevén Momentum) tagja, de kampányplakátján ott vigyorog a „jövőbe tekintő” MSZP-s Kunhalmi Ágnes és a nem tudni, hova tekintő miniszterelnök-jelölt-jelölt párbeszédes Karácsony Gergely Szilveszter (Húsvét még nem), jelezve, hogy a két pártocska ezt a Jánosi Zoltán nevezetűt támogatja.
Jánosi úr következetes, hírből sem ismeri a „kettős mércét”. De nem ám! Joggal tett közzé felháborodott bejegyzést Facebook-oldalán, ekként:
„A csendes többségnek mindent el kell viselnie az acsarkodó kisebbségtől?
Felháborító és döbbenetes, ha bárkit hátrány ér azért, mert mást gondol a világról! Különösen elítélendő, ha valaki ennek úgy ad hangot, hogy nemes egyszerűséggel felrúgja a Momentum aktivistáinak pultját, miközben ők azért gyűjtenek aláírásokat, hogy a korrupt módon meggazdagodott politikusok és vállalkozók törvényes keretek között el legyenek számoltatva.
Én nem szeretnék egy ilyen országban élni! Azért dolgozom, hogy a gyermekeink számára egy sokkal élhetőbb Magyarországot biztosítsunk, ez pártállástól függően mindannyiunk közös érdeke.
Vallom, hogy a tetteinkért vállalni kell a felelősséget, ezért feljelentést teszek az alábbi videón rugdosódó “úr” ellen. Talán ez az apró lépés is hozzájárul, hogy hasonló esetek ne forduljanak elő a jövőben.
Építsünk egy új Magyarországot!”
Jogos. Senkit és semmit nem rugdosunk, nem ütünk le, akkor sem, ha felháborodásunk érthető. Ez nem pártokhoz tartozás kérdése, egyszerűen emberi alapkövetelmény.
Ámde: kedves Jánosi úr, az Ön pártja azzal indult, hogy szétrúgta nagy álmunkat, a magyarországi Olimpia rendezésének esélyét. Azzal folytatta, hogy pártjuk vezetője törvénytelen cselekedetre ragadtatta magát, amikor – idézem – „egy játékboltban kapható pirotechnikai eszközt ejtett a rendőrök közé” a Kossuth téri ellenzéki randalírozás alkalmával. Ám még ezt is kevesellte, úgyhogy kijelentette, hatalomra kerülésük esetén (némi túlzással) minden útjába kerülő fideszest börtönbe küld, a konzervatív újságírókat pedig eltiltaná szakmájuk gyakorlásától.
Jánosi úr, miért nem tartja felháborítónak, amikor szövetségesének (vagy tán helyesebb így: legfőbb főnökének) hívei újságírókat lökdösnek, fenyegetnek? Amikor önkénteseket pofoznak meg (emlékezzen az előző kampányra! Gondolom harsogva hallgatott a fideszeseket ért támadásokról. Az ugye nem volt felháborító és döbbenetes.) Miért nem háborog azon, hogy pártvezetője a demokrácia nevében a demokráciába óhajt páros lábbal beleszállni? Miért nem háborítja fel, amikor földönfutóvá tétellel, börtönnel, IFA-platóra vasvillával felhányással vagy lámpavassal fenyegetőznek harcostársai? Hogy azt nem Ön mondta? Csakhogy egy akol a maguké, aki benne van, osztja a vezérürü véleményét.
Bizony igaza van, a tettekért vállalni kell(ene) a felelősséget. Az Ön elöljárója éppen ezt teszi a bíróságon? Vállalja a rendőrök megdobálásáért a felelősséget? Bátran és gerincesen állítja, hogy „nem dobott, csak ejtett. Láttuk az ejtést videón, ezért javasoljuk, hogy ha egy katasztrofális véletlen folytán mégis hatalomra jutnának, azonnal változtassák meg a tornaórákon használt „kislabda dobás” kifejezést, helyette legyen kötelező a „kislabda ejtés”.
Abban is egyetértünk, hogy a csendes többségnek nem kell elviselni mindent az acsarkodó kisebbségtől. A baj csak az, hogy Önök acsarkodnak, nem a többség.
Sajnos az nem előzhető meg, hogy akadjanak (a mi sorainkban is) olyan forrófejű, önfegyelemre képtelen emberek, akik elfogadhatatlan módon fejezik ki nemtetszésüket. Csakhogy azok nem pártvezetők, még csak nem is politikusok. Ellentétben az Önök táborával. Mi elítéljük az erőszakot, még annak verbális formáját is. Tegyék ezt Önök is, mondjuk Jakab Péter, Szabó Tímea vagy éppen Vadai Ágnes, mi több, Gyurcsány Ferenc és neje, de akár Fekete-Győr András esetében is.
Ha megteszik, biztosan nem lesz, aki a táblájukat rugdossa. Az Önök ország(le)építő munkájából pedig, köszönjük szépen, nem kérünk!
(Címkép: Fekete-Győr éppen füstgránátot „ejt”. Forrás: Forrás: YouTube/Központi Nyomozó Főügyészség)