Mindannyian emlékszünk a csalással választást nyert, hazug és nemzetellenes MSZP–SZDSZ-kormány elleni népfelkelés izzó hangulatára és nemzetegyesítő erejére…
…Aztán jött a véres és szisztematikus megtorlás, megfélemlítés: embervadászatok, szemkilövések, könnygázsortüzek, lovasroham, csonttörések, sanyargató bilincselések, kínzások, verések, önkényes fogva tartások, koncepciós eljárások tucatjai és a megtiportak démonizálása.
Főhajtás és tisztelet minden áldozatnak, s köszönet a bátraknak! Kitartó küzdelmet folytattunk 2006 ősze óta az igazságtételért. Felvettük az akkor sokaknak reménytelennek tűnő harcot a jog és a szolidaritás eszközével: nem eredménytelenül, legalábbis ami a koncepciós eljárások alá vontak és a jogsértettek jóvátételét illeti. Ám az akkori politikai és karhatalmi vezetők érdemi felelősségre vonása még hátravan. Ehhez képest ma ezek a figurák és csatlósaik tagadják 2006 őszének bűneit és tényeit.
Azonban ma már jogerős ítéletek tucatjai, számos vizsgálati jelentés és áldozatok, szemtanúk, film- és fényképfelvételek ezrei igazolják azt, hogy Gyurcsányék „jogállama” a balliberális kormány hatalomban tartása érdekében miként támadt 2006 őszén a magyar népre nyers karhatalmi erőszakkal, több ezer ember alapvető politikai szabadságjogait megsértve, több száz tüntető, megemlékező és járókelő – ebből legalább kétszáz esetben súlyos – sérülését okozva és százakat önkényesen bebörtönözve. Legalább négyszer több civil sérült meg, mint rendőr, ennek ellenkezőjét állítani orbitális hazugság.
Két okból hazudják el tehát a tényeket Gyurcsányék: egyrészt a bűnös körömszakadtáig való tagadása jól ismert bűnelkövetői taktika. Másrészt ezt a gyalázatos, Kádár-kori diktatúra módszereinél messze durvább és véresebb állami erőszaksorozatot helyénvalónak tartják, és – remélhetően soha többé be nem következő – hatalomra jutásuk esetén ilyen gyalázatos eszközökkel élnének ismét az ellenük tiltakozók ellen. A 2006. őszi karhatalmi terrort tagadók morálisan és politikailag vállalhatatlan zónába léptek: aki nem az áldozatok, hanem a nép ellen kegyetlenkedők oldalára áll, az még ennél sokkal nagyobb aljasságokra is képes…
…Ezek a lakosság megfélemlítését célzó, 2006. szeptember 19–22. és október 23–24. közötti személy elleni erőszakos, rendőri öltözetet viselő személyek által elkövetett kegyetlen és tömeges bűncselekmények az akkori büntető törvénykönyv 261. paragrafusa szerint a terrorcselekmény minősített esetét valósították meg, amelyért a törvény akár életfogytig tartó szabadságvesztést is kiszabhatónak tart…
Emlékezetes, hogy a Gönczöl-bizottság szétkente a felelősséget, és Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnököt lényegében felmentette.
Dobrev Klára most azonban a tényeket és számadatokat tagadja: a globalista-liberális, álbaloldali kommunista utódpárt DK miniszterelnök-jelöltjeként következetesen azt állítja, hogy több rendőr sérült meg súlyosan, mint civil az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulóján. Ezzel szolidaritást és jogfolytonosságot vállal a szemkilövető, terrort alkalmazó, 2010-ben megbukott rendszerrel.
Belemehetünk a számháborúba, de abból Gyurcsányné igen rosszul jön ki, még az általa hiteles forrásnak megjelölt Gönczöl-jelentés adatai alapján is…
…De nem tudták azt sem letagadni ebben a jelentésben, hogy október 23-án és 24-én a gumilövedékek milyen borzalmas sérüléseket okoztak, a nyolcvan ismert esetből tizenhat áldozat esetében súlyos sérülést. Sokatmondó az is, hogy ezen októberi rendőri akciók összesen száznegyvenegy civil mentős ellátását „eredményezték”, itt is legalább az esetek felében súlyos sérülésről lehetett szó. Az összes civil sérült száma kétszázhuszonöt fő e két októberi napon: ne feledjük, 24-én hajnalban még órákig tartott a rendőrségi furgonokkal és csapaterőkkel végrehajtott, minden esetben bántalmazással járó embervadászat! Még öt külföldi is bekerült ebbe a húsdarálóba, nyilván Dobrevék szerint ők is csak „kukaborogatók” voltak…
…De talán még ennél is kifejezőbbek azok a…civil vallomások, hogy a gumilövedékkel a rendőrök tipikusan fejre és nyakra céloztak, tehát a sérülések 39 százaléka fej-, 11 százaléka pedig nyaksérülés, és némi anatómiai ismerettel belátható, hogy ezek ab ovo halálosak is lehettek volna.
A Dohány utca és a Síp utca sarkán közelről nyakon lőtt sérült nő esetében Csókay András orvosként azt volt kénytelen megállapítani, hogy millimétereken múlt az élete, mert ha a nyaki verőeret találja el a gumilövedék, belehalhatott volna. De az október 23-án a Dob utca–Károly körút sarkán letepert, eltört ujjú és lábú Fábián Gábor kézsérülései sem csupán a 24 százalékos végtagsebesülti statisztika részei, mivel nála igazolható volt a súlyos poszttraumája. Ahogyan Csorba Attilát öngyilkosságba kergette, úgy Nagy Lászlót és Fábián Gábort és soktucatnyi áldozatot is lelkileg mélyen megviselte a testük súlyos sérülése.
Ezek a számadatok önmagukért beszélnek. Ahogy a kommunizmus emberiesség elleni bűntetteinek tagadása, úgy 1956-ot tagadni is alkotmányellenes, a 2006. őszi rendőrterror megrendelése és végrehajtása is bűntett, ráadásul az utóbbi el nem évülő bűncselekmény, a méltó megemlékezést rendőrterrorral meggyalázni bűncselekmény.
Szerző: Petrányi-Szöőr Anna jogász-pszichológus, a Civil Jogász Bizottság tagja; Gőbl György, a Közhatalom Jogsértettjei Egyesület elnöke, 2006. őszi jogsértett; Gaudi-Nagy Tamás ügyvéd, a Nemzeti Jogvédő Szolgálat ügyvezetője