A balos tolerancia csak a saját véleményük elfogadására képes. A másokét egyszerűen ignorálja.

Elég félelmetes lehetett a magyar szurkolók látványa, ahogy rigmusokat skandálva vonultak végig a budapesti utcákon. Mutatta a tévé a nemzeti színű zászlókat lengető, pirosba és feketébe öltözött sereget, a gigatüntetésnek is beillő menetet, ahogy hangoltak a csatára. Látszott, hogy jól megszervezett társaság ez, fegyelmezett, hallgat a vezetőire. Feltették a képeket a közösségi csatornákra is, élvezhette a magyar fiesztát a világ.

Érezték is rögtön az európai illetékesek, hogy nem lett volna szabad megengedni a telt házas meccset Budapesten, akkor nem látszódna a zászlóerdő, az érzelmi túlfűtöttség, ahogy kicsik és nagyok éneklik átszellemülve nemzeti imádságukat, a himnuszt. Nem látnák ennyien a nemzeti egységet, a magyar erőt. Nem derülne ki, hogy a kormány sikeres járványkezelése tette lehetővé a telt házat, a jó szervezés a gond nélküli lebonyolítást, egyszóval nem derülne ki, hogy az orbáni diktatúrában milyen jól érzik magukat a magyarok. Ki tudják fizetik a borsos jegyárakat, örülnek a csodálatos stadionjuknak, a jó időnek, a szabadságnak. Örülnek, hogy végre megmutathatják a világnak, milyenek is ők igazán.

Szerencse, hogy a magyar nemzetellenes vonal azonnal küldte a fülest a Nyugatnak, hol a sebezhető pont a veszélyes nemzeti gépezeten. Most például nem a rasszizmus, nem az antiszemitizmus (egyik sem jött be), hanem gyűjtőnéven a homofóbia. Egyből akadtak német politikusok, akik politikai megfontolásból, önként kiálltak az LMBTQI-emberek jogaiért, és a tolerancia, nyitottság és elfogadás jegyében követelték a müncheni Allianz Arena szivárványos díszkivilágítását a magyar-német meccs idejére.

A követelést a német fociválogatott (?), a német homoszexuálisok szövetsége (LSVD) és a müncheni városvezetés nyomására Reiter SPD-s főpolgármester nyújtotta be, de támogatta a bajor keresztényszocialista miniszterelnök, Markus Söder is. Hiába, Németországban a választási kampány hajrájában vagyunk, minden szavazat számít, a meleg és transzközösségek szavazataiért bal- és jobboldalon egy­aránt folyik a harc. (Csak úgy zárójelben, mekkorát változott a CSU! Pár éve Orbán Viktor még díszvendég volt a párt kongresszusán, ma „vállalhatatlan jobboldali nacionalista”. Pedig ő az, aki évtizedek óta sziklaszilárdan kitart nemzeti és európai politikája mellett.)

A szabad sajtó (csak az van) szerint a teljes német társadalom látni akarja a közös értékrend szivárványos szimbólumát világítani az arénán. Nem tudom, hogy a véleménynyilvánítástól félő németek nyilatkoztak-e ebben a közös ügyben? Mert az Allensbach közvélemény-kutató intézet szerint ma már csak a polgárok 45 százaléka érzi úgy Németországban, hogy szabadon szólhat, a többi inkább hallgat. A hallgatag többségből a legtöbb jobboldali érzelmű, a legbátrabbak viszont a Zöldek, ők nem félnek. Nincs is kitől félniük, hiszen ők azok, akik a véleményterrort gyakorolják.

A hallgatag többség most mégis felemelte szavát, aláírásgyűjtést indított, mert úgy látják, hogy a müncheni követelés „arcátlanság egy másik európai ország ellen, a diszkrimináció legundorítóbb fajtája”, és megsértik vele Magyarországot. Magyarországnak, mint minden más országnak joga van a saját véleményéhez, jelen esetben a zöldbaloldal által vitatott „homofób törvény” megalkotásához. A más politikai vélemény is a másság kategóriájába esik, ezt is el kellene fogadni. De a balos tolerancia csak a saját véleményük elfogadására képes. A másokét egyszerűen ignorálja. Honnan veszik a jogot ahhoz, hogy a futballszurkolók nevében a sportot politikai célokra használják fel, más véleményeket, akár egy egész népet diszkrimináljanak?

Magyarország mellett kiállt a jobboldali konzervatív érzelmű nemzetközi civil szervezet, a CitizenGo. Aláírásgyűjtésbe kezdtek, és talán össze is jött volna a szükséges mennyiségű aláírás, de az UEFA addig nem várhatott. Bölcs döntést hoztak, amikor az alapszabályra hivatkozva elutasították a müncheni követelést. Az UEFA politikai és vallási szempontból egyaránt semleges elkötelezettségű, és a magyar nemzeti parlament döntése elleni tiltakozás bizony politikai természetű.

Nagy öngólt rúgott a müncheni főpolgármester, amikor a németektől megszokott módon erőből akart lenyomni egy nemzetközi szervezetet. Az UEFA és szlovén elnöke ellenállt. Lehet, hogy volt háttéralku, mert mégis a Wembley-ben lesz a döntő, és nem a Puskásban, bár július 11-ig még sok vírusszennyezett víz folyik le a Themzén…

Szerző

: Rab Irén