A vasbuzogány katonai emlékmű – volt. Mára nyoma sincs. A történet friss, a romániai rendszerváltozás egyik jelentéses története.
Az ügy pikantériája, hogy a buzogány annak a Hunyadi Jánosnak az emlékét idézte, akit a román történetírás román eredetűnek tekint. A tett, amely okán a hősi emlékművet állították az 1442-es török támadás. Korábban – 1420-ban – már betörtek a törökök Dél-Erdélybe a Vaskapu-hágón, a Ruszka-havasokat és a Szörényi-havasokat elválasztó hegynyergen át. Az 1442-es betörésnek Hunyadi János 12-15 ezres serege állta útját, szétverték a 81 ezres török hordát. A harcokban a törökök jelentős része életét vesztette.
A Millenniumi ünnepek sorozatában, 1896. szeptember 6-án a csata színhelyén, Zajkány falu közelében, a Vámoszajkány magaslaton Hunyad vármegye négyméteres, harci buzogányt formázóöntöttvas emlékművet állíttatott. Az emlékművön Hunyadi János címere és a következő felirat állt: „Hunyadi János tizenötezer vitézével, az 1442-iki szeptember 6-án e szorosban verte szét Sehabeddin beglerbégnek Erdélybe nyomuló nyolcvanezer főnyi hadseregét. A dicső fegyvertény örök emlékéül állíttatá ez oszlopot Hunyadvármegye közönsége a honfoglalás ezredik évében.”
Hunyadinak a megyében az idők során több emlékművet állítottak, szám szerint még ötöt. Az I. világháborút követő években a román hatóságok valamennyit lerombolták, az utolsót a 60-as évek közepén. A vasbuzogány túlélte a világháborúk közötti idők viharait, megúszta a nemzeti kommunizmus emlékjel-eltakarításait is.
És jött a várva várt változás, amikor az új hatalom hitet tett a demokratikus értékek mellett – ezek közül csak egyet idézek: a megértés, a mások véleményének és értékeinek elfogadása, de legalábbis tolerálása.
1992. június 22-én „ismeretlen” tettesek nehéz erőgépek igénybevételével az utolsó Hunyadi-emlékművet, a zajkányit ledöntötték, a buzogányt eltüntették. Egy évre rá az osztrói tóból kihalászták a vasbuzogányt, és a várhelyi (Sarmizegetusa) múzeumba vitték. Innen 1994 novemberében a vasbuzogány végleg eltűnt.
2002-ben az RMDSZ megállapodást kötött a kormánypárttal (RSZDP – a kommunista párt utódpártja) parlamenti támogatásáról. Az egyik tétel ebben az emlékmű maradványainak a megóvása és felújítása volt. Nem történt semmi, illetve igenis történt. 2003 áprilisában a ledöntött zajkányi emlékműnek a helyszínen, a Vaskapu-hágóban megmaradt darabjai is eltűntek, az emlékmű talapzatát elbontották, a területet legyalulták.
Ilyen volt a vasbuzogány, míg le nem döntötték (fotó: Erdely.ma)
Foglaljuk össze.
1992-ben egy többtonnás, négyméteres emlékművet ledöntenek, vízbe löknek. Ehhez gépek kellettek, személyes méreg vagy felbuzdulás ehhez kevés lett volna.
Előkerül a tóból a buzogány, múzeumba viszik 1994-ben. És innen egyszerűen ellopják. Vajon melyik háztartás tud felhasználni egy ormótlan vasdarabot? – ez alkalommal is kizárható az egyéni indíttatás, hivatal rejtőzködik az ügy mögött.
2003-ban az egykori emlékmű helyszínét is legyalulják gépekkel. Bulldózert, miként ásót vagy kapát, a hegyi gazdálkodók nem szoktak a kert végében őrizgetni…
Ezek után nem csoda, sőt, törvényszerű: felelős nincs, nyomozás nem indult.
Bodó Barna
(Címkép: pestbuda.hu)
