Idehaza mi még nagyon sok mindent értékalapon meg tudunk ítélni. Olyanokat is, amelyekről a németek már álmodni sem mernek. A CDU sincs már abban a helyzetben, hogy azt a keresztény-konzervatív politikát megvalósíthassa, amelyre Magyarországon még lehetőség van – nyilatkozta lapunkban Bauer Bence, az MCC Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója.

– A labdarúgó-Európa-bajnokság alatt a német sajtó elég egyoldalúan mutatta be Magyarországot. Valóban idegengyűlölőnek, homofóbnak tartanak bennünket?

– Nem, a helyzet ennél sokkal árnyaltabb. A német közvélemény és maga a politikai paletta is igen sokszínű. Magyarországgal kapcsolatban is különböző vélemények fogalmazódnak meg. A CDU-n belül is nagyon plurálisan ítélik meg hazánkat.

Sokan megértéssel, szimpátiával viseltetnek Magyarország iránt. Mások viszont már jóval kritikusabbak.

Ma Németországban nem ahhoz kell bátorság, hogy szivárványszínűre fessenek egy stadiont, hanem ahhoz, hogy valaki a családokat támogassa és ellenezze a migrációt. A magyar kormány pedig ezt az álláspontját – a társadalmi támogatottsággal a háta mögött – következetesen hangoztatja.

Nyugaton a konzervatív országunkat gyakorta maradinak tartják.

A jelenlegi magyar kormányzat egy erős családpolitika híve. 15–20 éve a CDU-nak is ez volt a fősodra, csak talán nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy szerették volna. Egy CDU-s parlamenti képviselő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „a magyar politika sok német számára egy narcisztikus sértés”.

Mert mi még nagyon sok mindent értékalapon meg tudunk ítélni idehaza. Olyanokat is, amelyekről a németek már álmodni sem mernek.

A CDU nincs már abban a helyzetben, hogy azt a – talán kívánatosnak tartott – keresztény-konzervatív politikát megvalósíthassa, amelyre Magyarországon még lehetőség van.

A CDU-nak a koalíciós kényszerében sok korábbi értékéről le kellett mondania, Magyarországon a keresztény-konzervatív kormányzásnak nincsenek ilyen kihívásai.

– Mi az oka, hogy az elmúlt hónapokban kiéleződtek az ellentétek?

– Németországban a közbeszéd az utolsó évtizedben egyértelműen eltolódott egy balliberális agenda irányába. Ezek a kormányzati döntésben is kitapinthatók. Ha megnézzük Angela Merkel kancellár kormányzását, sok olyan szimbolikus politizálás történt benne, amellyel a zöldpolitika támogatóinak kívánt kedvezni. Gondolhatunk itt a migrációs politikára, a homoszexuálisok házasságára, az atomenergia megszüntetésére, a sorkatonaság eltörlésére. A szimbolikus politikai tettek sokaságára a német társadalom értékítélete, értékrendszerre is balrább tolódott.

Mára a zöldgondolatok már beépültek a kormányzásba anélkül is, hogy a kormányban volnának.

Már csak az idő kérdése, hogy a zöldek tényleg helyet foglaljanak a szövetségi kormányban. Jelenleg úgy néz ki, hogy ’21 szeptember után erre akár sor is kerülhet.

– A német baloldal, zöldpárti képviselők miért támadják a saját értékeit megóvni kívánó Magyarországot?

– Ez egy hosszú, filozofikus eszmefuttatást igényelne. Röviden válaszolva annyit tudok mondani, hogy Németországban mindig volt egy olyan attitűd – legalábbis az egyes politikai erőknél –, hogy elmagyarázzák, megmutassák a világnak, hogy valamilyen módon bizonyos dolgokban jobbak. Ez a mentalitás a zöldek politizálásában egyértelműen látszódik. Más országoknak akarnak előírásokat, jó tanácsokat adni, hogy hogyan kéne szemlélni a világot, hogyan kéne bizonyos társadalmi kérdéseket megoldani.

Láthatjuk, hogy ez nem egy előremutató cselekedet, mert csak felülről kívánnak kezelni más országokat és társadalmakat.

Sose szabad elfelejteni, hogy egy országot a saját társadalmi és politikai berendezkedéséből, kultúrájából, mentalitásából adódóan kell megítélni. Meg kellene jobban érteniük a folyamatokat, a társadalmi mozgások hátterét. Magyarországon a magyarok döntő többsége elutasítja a bevándorlást. Nyugaton, illetve Németországban ez azonban másképp van, mert ott egy másfajta társadalmi realitás ismerhető meg. Németországban is nyolc–kilenc millió bevándorló él.

A német politika számára teljesen más politikai üzenete – és következménye – van, ha ellenzik a bevándorlást, mint Magyarországon, ahol nincsenek bevándorlók.

Ezért minden országot saját történelméből, hagyományaiból, politikai kultúrájából kell megítélni, és sosem szabad azt a hibát elkövetni, hogy a saját világnézetünket próbáljuk másokra ráerőltetni.

– A német kormányzat azonban ezt csinálja! Elnézést kérek a párhuzamért, de az első és a második világháborúban is ezt történt, hogy ők jobban tudták, kövesse őket a fél világ.

– Valóban sokan vannak – kiváltképp a balliberális pártok közül –, akik a saját világnézetüket próbálják másokra erőltetni.

Korábban a német politikusok többsége is „szemmagasságból” tárgyalt más országokkal.

Magyarországnak és a magyar kormánynak meg kell találnia azokat a szereplőket Németországban, akik komolyan veszik, és képesek valódi partnerként tekinteni rájuk. A kioktatás és más országok életébe való beleszólás rossz gyakorlat, melyet a német politikának sem kellene tovább folytatnia. Mi sem szólunk bele, abba, hogy a németeknek miben és hogyan kellene működniük. Az Európai Unióban is meg kell hagyni a nemzeti sajátosságokat.

Több megértést és empátiát kellene tanúsítani Magyarország iránt.

A több, kölcsönös látogatással pedig megoldható lehetne, hogy megértsük a másik országnak a szándékát, a hátterét, a történelmét, a mentalitását.

– Melyek lehetnének a közös célok, amelyek nyomán a két ország érdeke találkozhat?

– Szerencsére számos ilyen terület van. Tavaly júliusban itt volt a német honvédelmi miniszter asszony, Annegret Kramp-Karrenbauer. Ő úgy fogalmazott, hogy nincsen még egy olyan ország, ahol a védelemipolitika olyan szoros és baráti együttműködésben lenne, mint Magyarországgal. Továbbá fontos kül- és biztonságpolitikai kérdések sorában vagyunk egymás partnerei. Sok szempontból érték- és érdekszövetségben állunk Németországgal. Mondhatnám, hogy közös a gazdaságpolitikai elképzelésünk is a világról. Magyarország is egy stabil gazdálkodásnak és államháztartásnak a híve. Hiszünk abban, hogy Európa a nemzetekre épülhet.

 

Nyitóképünkön Bauer Bence, az MCC Magyar–Német Intézet az Európai Együttműködésért igazgatója (Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu) Tóth Gábor interjúja.