Napjainkban mértéktelen jelentésbővülésen ment át, s unos-untalan felbukkan a beszédben és az írásban is a szól (valamiről) kifejezés.
Vessünk előbb egy pillantást e szerkezet eredeti jelentésére, szabatos alkalmazására! A kísérletező ember című esszégyűjteménye előszavában írja Németh László: e sokféle írás „mind arról szól, hogy azt, amit az élet mint terhet, gondot vagy csapást mért rá, a kísérletezés öröme hogyan alakíthatja át mulatsággá; ami másnak unalom, robot, elkeserítő kelepce, hogy válhat egy éber, világvallató figyelem előtt játékká, laboratóriummá”. Ugyancsak tőle olvassuk, egy 1941-es keltezésű, melyben Osztrovszkij darabját méltató színi esszéjében: „Az Örvény arról szól, amiről Kelet-Európában a legtöbb jó dráma: a súlyosan megkötött közösségi létről, melyben az érzékenyebb szív hosszan senyved és hirtelen tönkremegy.”
Mindkét idézetben pontos, szabatos a szól (valamiről) kifejezés használata, és ez az értelme: ’írásmű, tárgyaként szerepel valaki, valami’.
Napjaink nyelvhasználatában azonban mérséklet nélküli jelentésbővülésen ment át, s nyakló nélkül bukkan fel a szól valamiről. Mert ha túlzásba visszük az átvitt értelmű használatát, annak szürke, közhelyes írás és beszéd lesz a következménye: „a módosítás arról szól, hogy minden versenyzőnek le kell fotóznia magát”; „a felvételi arról szól, hogy jussanak be az egyetemre”; „a konferencián minden arról szól majd, milyen új trendek és technológiák születtek”; „A nászéjszaka már nem mindig a szexről szól”; „a pénteki meccs arról szól, hogy megtudjuk, hol tartunk”; „miről is szól a pünkösd ünnepe?”. Szemléletes, tartalmas szavakkal: a módosítás abban áll, hogy…; a felvételi tétje, hogy…; az egész konferencia tárgya, témája az lesz (a konferencián végig arról beszélnek, arról tartanak előadásokat, azt ismertetik majd, hogy…); a nászéjszakának már nem mindig a szex az érdemi része, értelme, célja, lényege; a meccs végén kiderül, körvonalazódik (a meccs megmutatja, bebizonyítja): hol tartunk; mi is pontosan a pünkösd ünnepe, mi a tartalma?
Egy korábbi alkalommal beszéltünk már a történet főnévről mint divatszóról (hogy tudniillik elharapódzott a mai nyelvhasználatban ennek használata akkor is, ha nincs eseménysor, nincs sztori). Előfordul az is, hogy e két divatkifejezést összekapcsolja a nyelvhasználat: „A történet arról szól, hogy erről a területről kitiltják a járműveket” – olvasom a sajtóban. Márpedig itt nincs semmilyen sztori (történet), és az nem is szól semmiről… Intézkedés, rendelkezés van, s annak célzata, mibenléte, hogy kitiltják a területről a járműveket.
S hogy „miről szól” ez a „történet”? Semmiről sem „szól”. Mondjuk inkább azt, hogy az említett probléma magva, foglalata: gyakran pontatlanul alkalmazza a beszélő a szól valamiről szerkezetet. A maga helyén tartalmas nyelvi elem ez, de ha „eltéved” – mint számos példát citáltunk erre –, elcsépelt divatszóvá sekélyesedik. Tartalmas lexémára cserélendő tehát. Egész sor rokon értelmű kifejezés segíti ebben a beszélőt. Már aki nem rest felkeresni szinonimakincsünk bőséges tárházát, s meríteni abból…
Szerző: Arany Lajos
