Olyan családban nevelkedett, ahol nem támogatták színészi vágyait, soha nem ismerték el tehetségét, de még a sikereit sem.

Máthé Erzsi ezért még Kossuth-díjas színésznőként is kételkedett magában, és talán azért segítette annyira a fiatalokat, hogy nekik könnyebb legyen. A nemzet színészének búcsúztatója 2023. június 20-án lesz a Fiumei úti sírkertben.

Meghal egy színésznő, és mint a legnagyobbak, az utolsó poént magának hagyja. Nem lehetett tudni ugyanis, hogy mi szerepel a végrendeletében, de még csak azt sem, hogy egyáltalán hol van. Annyira titokba akarta tartani, hogy a nagy „poén” ne derüljön ki idő előtt, hogy beletelt vagy két hétbe, mire előkerült az utolsó, érvényes példány.

De nem is a végrendelet itt a lényeg, hanem a szeretet, a tisztánlátás és a gondoskodás. A szeretet, amit Máthé Erzsi csak nagyon kevesek felé tudott kimutatni, és azt is mindig elütötte valami gorombasággal – ez persze az őt tényleg szeretőket nem tévesztette meg. A tisztánlátás, amit az utolsó időben gyakran elhomályosított a betegség, de amikor kellett, helyén volt a szíve és az esze, és bár nem adta jelét, pontosan tudta, hogyan kell döntenie. Végül a gondoskodás, ami egész életében jellemezte. Támogatta például a fiatal tehetségeket, és bár emellé is szűken mérte a szeretetet, sokan köszönhetik neki, hogy anyagilag is segítette őket a pályán.

Valahogy mindenkire gondolt, csak önmagára nem

– mondja Gyurkovics Zsuzsa, és elgondolkodik, hogy mindez talán azért történt így, mert saját gyermeke egészen kicsi korában meghalt, az 50-es években nem tudtak rajta segíteni.

De erről nem beszélünk, mert nem ez a fontos, hanem az, hogy milyen nagy színésznő volt, és amikor belépett valahova, és azt mondta azon a jellegzetes, mély hangján, hogy „helló!”, akkor ott senki nem maradt állva.

(…)

Kisétált a színházból

Gyurkovics Zsuzsa és Máthé Erzsi barátsága olyan volt, hogy mindent tudtak egymásról, mindent megbeszéltek. Hetente egyszer együtt ebédeltek, olyankor Máthé Erzsi is hajlandó volt enni. Zsuzsika most is csak visszafogottan, nagy tapintattal beszél, nem akarja kiadni a barátnőjét, de hogyan lehetne mégis elmesélni, hogy milyen volt Máthé Erzsi, és mi volt az az életében, ami ilyenné formálta, ilyen nehéz természetű, nagyhangú, jó humorú, imádni való jelenséggé?

„Sváb családba született Mertz Erzsiként – Gobbi Hilda adta neki a Máthé Erzsi nevet –, de otthon nem kapta meg azokat az alapokat, amire egy gyereknek szüksége van.

Nem kapott biztatást, dicséretet, nem is támogatták, hogy színésznő legyen, és bár az édesanyja, aki egyedül nevelte, minden szerepében megnézte, sose volt vele megelégedve. A közönség imádta, ordított, tapsolt, az anyja csak rosszat mondott neki” – meséli Zsuzsika, és megszakad az ember szíve, amikor azt látja, hogy a szülői elismerés hiánya mit okoz még egy olyan nagy formátumú színésznő életében is, mint Máthé Erzsi.

Már Kossuth-díjas színésznő volt, a Halhatatlanok Társulatának tagja, amikor még mindig kételkedett abban, hogy vajon elég jó-e.

Pedig a Nemzeti Színházban, majd a budapesti Katona József Színházban is rengeteget játszott, aztán a kabaréjelenetekben is felejthetetlen karaktereket alakított – egyszerre volt drámai, királynői alkat és vérbeli komika. Mindemellett a nézőtérről figyelte a fiatalok játékát, akikért szorított, akiket pénzzel támogatott, a szeretetét ezzel fejezte ki. „Át tudta érezni, milyen az, ha valaki nem kapja meg azt a figyelmet, törődést, hogy valaki észrevegye a tehetségét, amit segíteni kell.”

Az utolsó előadása, 85 évesen, mégis szomorúan végződött: úgy mesélte a barátnőjének, hogy a próbát, miután a saját szerepét lejátszotta, a nézőtér második sorából nézte végig, és kérte, hadd maradjon ott akkor is, amikor a rendező a végén mindenkit a színpadra rendel. Talán a lába is fájt, de a kérését nem fogadták el, ő pedig felállt, és azt mondta: szevasztok! Kisétált a színházból, és senki nem ment utána.

De természetesen erről sem beszélünk.

Az utolsó pohár víz

Ahogy arról sem, hogy mivel Máthé Erzsinek nem volt hozzátartozója, a temetése, hamvasztása sem ment olyan egyszerűen. Hiába tekintette három intézmény is a sajátjának, mire összejött a pénz és az is, hogy ki jogosult intézkedni, eltelt vagy három hét.

De hogyan lehetne mégis finoman érzékeltetni, milyen kiszolgáltatottá válhat egy nagy formátumú művész is, aki a közönség szolgálatában állt egész életében? A helyzethez persze hozzájárult az is, hogy az utolsó pillanatban megváltoztatta a végrendeletét, és arra hagyta mindenét, akit arra méltónak tartott – csak ő nem tudott róla.

Az örökölje mindenem, aki az utolsó pohár vizet a kezembe adta

– áll a végrendeletben. Eltelt vagy két hét, mire összeállt a kép, de ennél meghatóbb és felemelőbb történet kevés van, hogy az a művész, aki életében nehezen tudta kifejezni a szeretetét, élete végén, utolsó „poénként” a hatalmas lelkéről tett tanúbizonyságot.

A teljes cikk az Indexen olvasható!

Kiemelt kép: Kilencvenöt éves korában elhunyt Máthé Erzsi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész, a nemzet színésze. A felvétel 2014. szeptember 10-én készült az MTVA Kunigunda útjai stúdiójában. MTI/MTVA/Zih Zsolt