„Úgy lettünk vádlottak, hogy bűnösök sem voltunk”

A Gombaszögi Nyári Táborban az ünnepélyes megnyitót követően a Szövetség a Közös Célokért társulás civil információs napot tartott.

A program első részében a „Versailles 100 év távlatából” című előadás-sorozat felvidéki záró előadására került sor. Köő Artúr  történész, a budapesti Széchenyi Társaság és a SZAKC meghívására, illetve a Veritas Történetkutató Intézet felkérésére ismertette a meghívott vendégekkel a Trianonhoz vezető út azon okait, amelyekről ritkán beszélünk. Előadásának érdekességét annak a szemléletmódnak a hangsúlyozása jellemezte, amely szerint amikor a történelmi eseményeket vizsgáljuk, mindig helyezkedjünk bele az adott kor emberének a helyzetébe. Igyekezzünk az ő meglátása szerint értelmezni az akkori kor eseményeit. A fiatal történész egyértelműen igazságtalannak minősítette a Magyarországot sújtó Versailles-i békeszerződést. Emellett pedig kiemelte, hogy többen felléptek Magyarország védelme érdekében, ám az illetékes döntéshozók nem mertek felsorakozni e hangadók mögé.

Hrubík Béla, a CSEMADOK elnökségi tagja pedig Nemzeti összetartozás minden magyar lélekben címet viselő visszaemlékezésében azokra az érzelmi traumákra világított rá, amelyek megrendítenek bennünket is:

„Több mint száz éve várunk! Jobb időre, jobb korra, jobb emberekre, jobb kormányokra, jobb törvényekre. Mindig azt mondják nekünk, most nem jó az idő. Most rossz az idő. Több mint kilencven éve vagyunk rossz időben, rossz helyen. Rosszkor születtünk: a nagyszüleink, a szüleink, mi is, és születnek a gyermekeink és a gyermekeinknek a gyermekei. Rosszkor ünneplünk születésnapot, rosszkor temetünk, rosszkor sírunk, és rosszkor örülünk. Mi vagyunk a legrosszabb kor generációi, a bűnös nemzedékek sora. Úgy lettünk vádlottak, hogy bűnösök sem voltunk, csak láttuk, ahogyan kihúzzák a földjeinket elbitorló tolvajok a lábunk alól a magyar jövőt. Mert nekünk látni is bűn, érezni is bűn, remélni is bűn, élni is bűn. Pedig mi nem mentünk sehová. Ott vagyunk az ősök sírjainál immár négy generáció óta. Ott a szülőföldön, a palóc dombok tövében, még mindig konok hűséggel. Jó helyen. A világ legjobb helyén. OTTHON!”

Ezt követően került sor a Kitekintés a nemzeti újrakezdés éve jegyében című beszélgetésre, amit Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója vezetett, vendégei pedig Beke Beáta, a Pro Le-Ti elnöke, valamint Hrubík Béla, a CSEMADOK elnökségi tagja voltak. A témaindító gondolatok között Hideghéthy Andrea kiemelte, a felvidéki magyarságnak egy-egy történelmileg meghatározó korban többször kellett újrakezdeni építeni a közösséget az anyanyelv, a kultúra és az identitás megőrzése érdekében.

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a koronavírus-járvány okozta korlátozások után most is egy újrakezdési folyamat elindítása szükséges. Ennek egyik építő eleme a magyar kormány és a Nemzetpolitikai Államtitkárság által biztosított támogatások. Mind Hrubík Béla, mind Beke Beáta kiemelték, hogy a szlovákiai támogatások, a megyei és az önkormányzati források lehetőségeit is ki kellene használni a régióban működő civil szervezeteknek, hogy működésüket hosszútávon biztosítani tudják. Ehhez azonban sok esetben külső segítségre, pályázati tanácsadásra van szükségük, amit kevés helyről kaphatnak meg.

Forrás és teljes cikk: felvidek.ma

Kiemelt fotó: Máté György/felvidek.ma