Az ENSZ szerint igen, legalábbis a vezető LMBTQ és genderügyi szakértőjük, Victor Madrigal-Borloz ezt állítja. És még azt is, hogy az embereknek nincs vele született nemük, amit annak vélünk, az csupán előítélet.
Ezek szerint tehát a nemzetközi emberi jog alapján mindenki maga dönthet saját neméről, és ezt az államoknak tudomásul kell venniük, sőt, jogi védelmet kell adniuk a nemváltóknak. De Madrigal-Borloz azt is közölte, hogy a magyar gyerekek keresztény értékeken és magyar identitáson alapuló nevelése csak az LMBTQ-emberek iránti előítéletek állandósítását szolgálja, így hát Magyarországot ideje volna kizárni az Európai Unióból.
A szakértő olyan bagatell kérdésekkel, mint illetékesség (ami neki nincs) és tagállami hatáskör (ami nekünk viszont van) nem foglalkozik. Ahogy azzal sem, hogy a nemváltás nem lehetséges; a hormonkezelés és a nemváltó műtét nem változtatja meg a biológiai realitásokat, hiszen biológiai nemünk a magzati fejlődéssel és a genetikával kezdődik, és áthatja minden sejtünket. Tehát a nemátalakító műtéten átesők nem változtatják meg a nemüket, mert a szerveik funkcióit sem tudják megváltoztatni. Ahogy már írtunk erről: a nem megváltoztatása metafizikai lehetetlenség, azért, mert biológiai lehetetlenség is. Utánozni, imitálni persze lehet, s manapság az orvosok egyre merészebb vállalásokkal „bűvölik” el pácienseiket – amelyek súlyos etikai kérdéseket is felvetnek –, de attól a tény, miszerint a műtét csak látszólag tesz valakit ellenkező neművé, s a biológiai nemünk megmásíthatatlan, még tény marad. Emellett az LMBT-lobbi egyetlen egy olyan nemváltáson átesett személyt sem tud felmutatni, aki a műtétet követően testi-lelki egészségnek és funkcionalitásnak örvendve vált volna ellenkező neművé. Azért nem, mert ilyen nincs, és azért nincs, mert nem lehetséges.
S ha már megemlítettük az etikát, feltehetjük a kérdést, azok az orvosok, akik egészséges szerveket távolítanak el pácienseik testéről, s funkciójukat ellátni képtelen szervutánzatokat építenek rájuk pusztán azért, hogy a betegek mentális zavarát erősítve kiszolgálják az LMBT-ideológia követeléseit, hogyan vélekednek az orvosi esküjük azon részéről, amely így szól:
Legfőbb törvénynek tekintem a betegek testi és lelki gyógyítását, a betegségek megelőzését.
Vajon mi vezérli – a fizetségen kívül persze – azokat az orvosokat, akik teljesen egészséges gyerekeket tömnek hormonokkal, s teszik őket egy életre meddővé, és az esetek döntő többségében súlyosbítják mentális problémáikat?
Vajon mi vezérelte annak a férfinak az orvosait, aki „gendersemleges sárkánnyá” operáltatta magát – az íriszét átszínezték, a nyelvét kettévágták, az orrát átalakították, a fülét levágták, a koponyájára 18 szarvat operáltak, kasztrálták, s a fogait is sárkány-kompatibilisre csiszolták?
S ha már itt tartunk, hol a határ? Aki ma nemet akar váltani, holnap miért ne akarhatna fajt váltani? Mert kalandos kedvű vállalkozók (értsd, mentális betegek) mindig akadnak, s a lehetőségek száma végtelen, így hát miért is kellene megragadnunk az ember-állat kimérák gyártásának pusztán életmentő szintjén (például sertésszívbillentyűk használata), s miért ne bízhatnánk a fantáziára, hogy ki mivé szeretne átváltozni az orvostudomány közreműködésével?
De visszatérve Victor Madrigal-Borloz abszurd állításához: a nemváltás egy kreált fogalom valótlan tartalommal, egy beteg ideológia félrevezető műszava csupán, és természetesen nem szerepel a mégoly utópisztikus Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában sem. E nyilatkozat 26/3. cikke viszont kimondja, hogy
a szülőket elsőbbségi jog illeti meg a gyermekeiknek adandó nevelés megválasztásában.
Végül pedig jegyezzük meg, hogy a magyar országgyűlés 2020. május 19-i plenáris ülésén kétharmados többséggel fogadta el azt a törvényt, amely nem teszi lehetővé a nemváltó műtétek jogi elismerését Magyarországon, így a személyazonosító adatok mindenkor a biológiai nemet kell, hogy rögzítsék.
Tekintettel arra, hogy a biológiai nem teljes megváltoztatása nem lehetséges, jogszabályban szükséges rögzíteni, hogy ennek megváltoztatására az anyakönyvi nyilvántartásban sincs lehetőség
– fogalmaz a dokumentum.
A helyzet pedig úgy áll, hogy az immár hetek óta tartó őrjöngés, amelyet a gyermekvédelmi törvény módosítása váltott ki, elindított egy olyan kontraproduktív folyamatot, amely épp az LMBT-lobbi céljaival ellentétes irányba halad. A magyar társadalom elfogadó, de nem kényszeríthető, különösképp, ha a gyerekeiről van szó. Azoknak, akik eddig megértéssel viseltettek az LMBT-aktivisták és a brüsszeli politikusok agresszív fellépése kapcsán, mára fogytán a türelmük, s az eddigi elfogadásuk lassan, de biztosan alakul át elutasítássá. Én a lobbisták helyében kétszer is meggondolnám mindezt, s még idejében hátramenetbe kapcsolnék. Már ha meg akarnám őrizni eddigi „vívmányaimat”…
Kiemelt kép: Victor Madrigal-Borloz / unmultimedia.com