A Magyar Nemzet újságírója fedte fel a kapcsolatot a Nyílt Társadalom alapítvány és a norvég kormány között. Így trükközött Soros György a Norvég Civil Alap pénzével, a magyar kormány kárára
„A Soros György által alapított és fenntartott Open Society Foundations (OSF) adományozói szervezet munkatársaival éveken át szoros kapcsolatot ápoltam, ennek során szereztem benyomásokat a Norvég Civil Alap (NCA) hátteréről” – kezdte cikkét Békés Bence. Elmagyarázta, hogy 2009-ben ösztöndíjasként kezdte a Nyílt Társadalom alapítványnál, ahol az volt a feladata, hogy támogatandó roma civil szerveződéseket kellett keresni Magyarországon.
2012-ben, a Nyílt Társadalom alapítvány egyik vezető munkatársa elmondta neki, hogy a norvég állam képviselői nem voltak elégedettek az Ökotárs Alapítvány vezette konzorciummal, ezért rá akarták beszélni az OSF-et, hogy vállalják el a Norvég Civil Alap pénzének az elosztását. Mint később kiderült mindenki számára, Soros ekkor már készült a magyar kormánnyal való összecsapásra, ezért taktikai okokból elutasította, hogy formális módon hozzá legyen köthető a norvég pénzek feletti döntéshozatal. Az is elég volt számára, ha a hozzá köthető civil szervezetek konzorciuma teszi mindezt meg.
Békés Bence/Forrás: Figyelő
Békés Bence elmesélte a cikkben, hogy Soros az általa kijelölt „szakértőkkel” felelősségvállalás nélkül tudta befolyásolni az Alap magyarországi támogatásait. Ez akkor tűnt fel neki, amikor segített roma civileknek, olyanoknak akikre „általánosságban rengeteg projekt leírásában hivatkoztak, akiket az OSF programjaiban is folyton emlegettek, hogy a cigányságnak ilyen emberekre lenne szüksége a kitöréshez, a felemelkedéshez. Konferenciákon róluk beszélnek, ha arról van szó, hogy egy-egy ilyen projektnek mi lenne a kívánt eredménye: öntudatos helyi aktivisták, akik autentikus módon képesek képviselni a közösségeik érdekeit és igényeit.” Amikor viszont prezentálták a programjaikat, akkor visszautasítás nélkül lezárták a támogatási kérelmüket, még arra sem méltatták őket Sorosék, hogy közöljék velük az elutasítást. Külön érdekességként említi a szerző, hogy „amikor a roma civilek érdeklődtek, akkor nem voltak hajlandók magyarul kommunikálni velük, pedig nyilván tudták, hogy a borsodi cigánytelepeken nem jellemző az angoltudás.”
Amikor a Norvég Civil Alapnál akartak ezek után forrást igényelni, az egyik fővárosi jogvédő szervezet munkatársa leült Bencével egy kávéra és elmondta neki, hogy „feleslegesen dolgozunk, mert a Norvég Civil Alapnál lévő barátai tájékoztatták arról, hogy abban a kiírási részben, ahova mi is pályázni akartunk, csak a budapesti nagy jogvédő NGO-kat fogják támogatni, »mert hamarosan konfliktus lesz a magyar kormánnyal, így most minden pénzt nekik kell adni«.”
A szerző zárógondolatként megjegyzi, hogy „talán a fent leírt történetből érthető, hogy a norvég kormány által fizetett, Magyarországnak járó pénz civilekre eső része felett a Soros-hálózat diszponált, amelyik már évekkel a nyílt küzdelem előtt készült a harcra, sőt provokálta azt. Így a jelenlegi helyzet nem jelent mást, mint azt, hogy a hazug norvégokat pórázon rángatja Soros, hogy a továbbiakban is érvényesítse az akaratát olyan ügyben, amihez semmi köze nincs.”
Forrás és kiemelt kép: mandiner.hu
