Régi, rossz szokás, hogy szeretjük a szentség hírében állókat és a nagy tettekre képes embereket leszólni, gyanúba keverni. Szeretjük valamely vélt, vagy valódi rossz cselekedetük miatt a megérdemelt piedesztálról lerángatni őket. Szent Istvánt, első, államalapító királyunkat is nem egyszer illetik méltatlan szavakkal.
Hosszú évtizedeken át a tankönyvek szinte csak egyetlen érdemét ismerték el: azt, hogy fiához, a későbbi Szent Imre herceghez írt Intelmeiben az idegeneket méltatja, a sok nemzetiségű országot dicséri. Pedig a hivatkozott sorokban az ügyes diplomácia fontosságáról beszél apostoli királyunk: ”…amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal… A jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak…” Tehát nem azt tanácsolja fiának, hogy minél több idegent hívjon be, fogadjon be országába, hanem azt, hogy legyen vendégszerető, a jövevények legyenek udvara díszei, hogy sokfelől eljusson hozzá mások értékes tudása, nyelve és szokása, sőt még a vendégek fegyverzetének megismerése is fontos lehet.
Mindannyiunkat jól jellemeznek a szavaink. Szent Istvánt is a leghitelesebben saját szavaiból, ma is igaz és érvényes Intelmeiből ismerhetjük meg. Ezt az írását gyakran mondják nagy királyunk végrendeletének. Pedig az Intelmekben egy ereje teljében lévő férfi szól serdülő fiához, hogy gyöngéden, de kipróbált, bölcs tanácsokkal felkészítse őt a királyi feladatokra: “Fogadj szót, fiam; gyermek vagy, gazdagságban született kis cselédem, puha párnák lakója, minden gyönyörűségben dédelgetve és nevelve, nem tapasztaltad meg a hadjáratok fáradalmait s a különféle népek támadásait, melyekben én szinte egész életemet lemorzsoltam…” -olvassuk a bevezetőben.
És aztán tíz rövid, tömör, de szenvedéllyel megfogalmazott fejezet következik, amelyet Szent István tízparancsolatának is nevezhetnénk, mert tükrözi az értékes emberi tulajdonságokról, így az uralkodói erényekről vallott felfogását.
“…kedves fiam, …a katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass…
…A királyi palotában a hit után az egyház foglalja el a második helyet, az egyház, melynek első ízben a mi fejünk, (…) Krisztus vetette el a magját…
…Ha békeszerető leszel, királynak és király fiának mondanak, és minden vitéz szeretni fog; ha haraggal, gőgösen, gyűlölködve, békétlenül kevélykedsz az ispánok és főemberek fölött, (…) másokra száll királyságod…
…szeresd az igaz ítéletet; ha hatalmadban akarod tartani lelkedet, türelmes légy…
…A türelmes királyok uralkodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak…
…Ha (…) a bölcsekkel jársz, bölcs leszel, ha a bolondokkal forgolódsz, hozzájuk társulsz…
…Aki (ugyanis) megveti atyái törvényeit, az az isteni törvényekre sem ügyel…
…Imádkozz azért is, hogy (Isten) a tétlenséget, tunyaságot elkergesse tőled, megajándékozzon az erények összességének segedelmével, s így legyőzhesd látható és láthatatlan ellenségeidet…
…ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a király névre, zsarnoknak kell nevezni…
…a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. Légy irgalmas minden erőszakot szenvedőhöz, őrizd szívedben mindig az isteni intést: „Irgalmasságot akarok, nem áldozatot.”…
…légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben…
…mértéken túl senkit se büntess vagy szidalmazz. Légy szelíd, sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, (…) a halál ösztönzőjét…”
Bizony, Szent István Intelmeit már az általános iskolában minden mai gyermeknek is meg kellene tanulnia.
Szerző: Mezey Katalin
(Címkép: Magyar Nemzet)
