Éljen a női egyenjogúság! Ez nem gúnyos megjegyzés, komolyan gondolom. Sőt, magam is vallom, hogy akár a politikában, akár a gazdasági életben ugyanolyan mértékű részvétel illeti meg a szebbik nemet, mint a férfiakat, de…
Csak az igazán szánandók, no meg a muszlimok vallják, hogy a hölgyek nem csupán személyi számukban, de a társadalmi rangsorban is másodrendűek. Ez tömény butaság, ezernyi példa mutatja, mennyire. Csak egyetlen a közelmúltból: Karikó Katalin. Ki merné állítani, hogy nem zseniális kutató, hogy nem körözte le a járvány elleni harcban az „erősebb nemhez” tartozó kutatók sokaságát? Aki ezt mondja, egyszerűen hazudik.
Vagy nézzük kormányzatunkat. Ki meri azt mondani (a globalista ellenzék legelvetemültebb alakjain kívül), hogy Varga Judit vagy Novák Katalin nem teljesít kiválóan? Szóval a nők nem csupán egyenrangúak, de némelyikük messze a férfiak fölé emelkedik. (A külcsínről nem beszélek, mert rám sütik, hogy szexista vagyok.)
Ámde! Csak azért, mert valaki nő (vagy férfi, harmadik nem nincs!), még sem előny, sem hátrány nem illeti és nem érheti. Márpedig az emancicák (leánykori nevükön feministák) csak kezdetben harcoltak az egyenlő jogokért, ám már régen túlléptek ezen. (Tisztelet a kevés számú kivételnek.) Előbb jött a „kvóta-követelés”, meghatároznák a politikusok, gazdasági vezetők és más grémiumok nemi arányait, vagyis ezzel azt követelik, hogy nemi alapon működjön a kiválasztás, tehetségtől, rátermettségtől függetlenül.
A hangerő tovább nőtt a „mee too” megszületésével. Nem mondom, hogy a megnyíló női szájak rosszul tették, hogy beszéltek, csak éppen kicsit furcsa, hogy bizonyíték nélkül, bemondásra tettek tönkre sokakat. (Akit nem hamisan vádoltak, az persze megérdemelte!) Az is visszatetsző, hogy 30-40 év után „kerültek elő” zaklatási vádak. Nem egyről bebizonyosodott, hogy a valósághoz nincs köze, csak hervadozó matrónák vagy reflektorfényre vágyó hölgyikék szerettek volna maguknak némi nyilvánosságot.
Szóval emancicák itt-ott botrányt kavartak, valljuk meg, nem ritkán valótlan, de sokszor valós ügyekben.
Most ellenben, amikor igazán ideje lenne kiállniuk a nők jogaiért, lapítanak, mint az a bizonyos végtermék a fűben. Szó nélkül tudomásul veszik, hogy ha néhány migráns úgy dönt, ideje kiélnie szexuális vágyait valamelyik európai hölgyön, akkor is, ha az nem akarja.
Miért nem nyávogtok, emancicák? Miért nem ordítotok úgy, mint a mee too idején? Valóban nem volt ildomos, ha egy férfi – még a napóleoni háborúk idején – egy hölgy combjára tette a kezét, a menetrend szerű nemi erőszak ellenben most vált napi rutinná egyes fejlett nyugati országokban.
Miért hallgattok?
Vagy talán nem tudjátok, hogy ha a muszlimok többségbe kerülnek (és ez sajnos az országok önvédelmi reflexének teljes hiánya miatt szinte biztosan meg fog történni), nektek legfeljebb ahhoz lesz jogotok, hogy hálásan megköszönjétek, ha az uratok csak hetente egyszer ver meg titeket? A muszlim férfiak szemében ti szexrabszolgák, vagy jobb esetben alárendelt, a férj tulajdonát képező élőlények vagytok. Ezt szeretnétek? Nos, akkor csak hallgassatok tovább mélyen és vásároljatok magatoknak divatos burkát.
Akkor sem szóltatok egy árva szót sem, amikor – szerencsére még nem minden országban – lehetővé tették, hogy jóízűen és tetszésük szerint erőszakolják a női rabokat a rács mögött „hirtelen” magukat nőnek érző férfiak. Vagy tán úgy gondoljátok, ez még jó is, hiszen ezen túl a női raboknak nem kell nélkülözniük a természetes szexuális élményeket?
De arra sem emlékszem, hogy egyetlen szavatok lett volna a női sportok gyilkosa, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság döntése ellen, mely szerint azok a fickók is a női mezőnyben indulhatnak, akiknek ugyan himbálózik valami ott elől, de nőnek vallják magukat. A gerinctelen, az LMBTQ-lobbi előtt meghunyászkodó banda vesztésre ítélte a női sportolókat, halálra a női sportot.
Nem, ez sem bírta rá az emancicákat, hogy tiltakozzanak. Ami azt jelenti, hogy szerintük mindez rendben van, nincs mit hozzátenni. Tetszik nekik a botrányos jelen és elfogadják a kétségbeejtő jövőt.
Az emancicák nem nyávognak, csak dorombolnak. Azt is csak halkan, hogy senki meg ne hallja.
Bravó, bátor amazonok!
(Címképen: Feministák. Fotó: Pixabay)
