A Szent Korona tana napjainkban egészében nyilvánvalóan nem érvényesül; egyrészt – egyebek mellett – azért nem, mert az államforma és államszervezet nem azonos történetileg volt államformával és államszervezettel.

 Továbbá azért sem, mert a nemzetközileg uralkodó jogi kultúra és fogalomkészlet, a politikai és erkölcsi elvek és nézetek, a világnézet lényegesen  – ám a történeti alkotmány tanúsága szerint nem áthidalhatatlanul – megváltozott, drámaian hanyatlott a keresztény értékek tisztelete.

A jelenkor Alaptörvénye teljes súlyával elismeri, értékeli és tiszteli a tantételeket meghaladó, néven nem nevezett  Szent Korona eszmét:

Tiszteletben tartjuk történeti alkotmányunk vívmányait és a Szent Koronát, amely megtestesíti Magyarország alkotmányos állami folytonosságát és a nemzet egységét.

A történeti alkotmányban – a szentkoronás államszemléletben is –  gyökerezik a civil társadalom azon törekvése, hogy az állammal szemben is őrzi a nemzet és az állampolgárok függetlenségét, védi szabadságukat, vagyonukat, jogaikat.

Sajnálatos tény hogy a magyar alkotmánybíróság  Szent Korona tanról említést sem tesz, s mi több  Magyarország Szent Koronáját sem említi a főhatalmat és alkotmányos alapelveket  megjelenítő tartalmában történetileg sem. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a Szent Korona tana vagy a Szent Korona elmélete, annak alapelvei sarkalatos fontosságú része voltak a   magyar alkotmányos gondolkodásnak, legkorábban a IX. századi a magyar törzsszövetség vezetői által kötött, államvezetési elveket rögzítő Vérszerződéstől, legkésőbb Werbőczy István négy évszázadig érvényesülő joggyűjteményétől,  1514-évi  Hármaskönyvétől,  a 16. század elejétől a XX. századig.

Kétségtelen, hogy alkotmánybíróság a történeti korban nem létezett, így nincsen példa a Szent Korona tan alkotmányértelmező alkalmazására, s könnyűszerrel, nem mélyen szántóan kijelenthető hogy a XXI. század jogi gondolkodása nem alkalmas ennek az elméletnek a jelen idejű értelmezésére.

Tény azonban, hogy a Szent Korona elmélete a történeti alkotmány része, a történeti alkotmány  vívmányai az Alaptörvény szerint is kötelezően figyelembe veendők  az Alaptörvény értelmezésekor. Nehezen feltételezhető, hogy bárki vitatná, miszerint a szentkorona tan nemcsak része a történeti alkotmánynak, hanem annak sarkalatos jelentőségű vívmánya,  mégpedig olyan vívmánya amely történetileg és elméletileg megalapozza a Szent Korona tagság alapján meghatározható állampolgári jogegyenlőség elvét, a magyar állam külső és belső függetlenségét (szuverenitását) továbbá a joguralom elvét, amely szerint nem embereknek, hanem   törvényeknek illetve magasabb elveknek  alávetve létezik a társadalom.

A parlamentáris alkotmányos királyság idején 1867 után – amikor a Szent Korona elmélete általánosan ismert és elfogadott volt – semmilyen törvényi rendezés nem érvényesült a Szent Koronára tekintettel az államhatalom szerveinek hatáskörében és működésében, s mi több a Szentkorona mint hatalom filozófiai elv a törvényekben  nem is jelentkezett, s így van manapság is. Ám jelentősen meghatározta a közösségi gondolkodást.

Megállapítható tehát, hogy a Szent Korona elmélete jogfilozófiai kategória és ebben a minőségében alapvető alkotmányos elveket fejezett ki a történeti alkotmány teljes korszakában, s a legújabb korban  megfelelt egy modern demokratikus állam eszmerendszerének. Így abban az esetben, ha a magyar alkotmánybíróság az állampolgári jogegyenlőségről, az állam külső és belső függetlenségéről (szuverenitásáról) vagy a jogállam és a  joguralom eszméjéről értekezik, ezen eszmefuttatásokban megkerülhetetlen a Szent Korona tana vagy elmélete, ha nem is néven nevezve, s talán a mai kornak jobban megfelelően a szentkorona eszme megfelelő, értéke és súlya  szerint való említése.

Korunk alkotmányossága nem szól a király és nemzet viszonyáról, ám szólhat a nemzetről, a Szent Korona tagság jelen idejű megjelenítőjéről, a keresztény szolidaritás és jogegyenlőség, a történelmi haza és egymás megbecsülése jegyében létező közösségről, melynek tagja minden magyar állampolgár és mindenki akinek felmenői valamikor a Szent Korona tagjai, magyar állampolgárok voltak nemzetiségre és vallásra tekintet nélkül.

Ez a Szent Korona  országait átfogó közösségi lelkület, mint cél és feladat s mint kibontakozóban lévő valóság, mint egy dunavölgyi- Kárpát-medencei szentkoronás nemzetköziség nem más, mint  a szentkorona eszme jelenkori valósága. A szentkorona eszme által áthatott szentistváni gondolatnak, egy többnemzetiségű virágzó keresztény birodalom eszméjének korunkbeli visszfénye, átalakult változata a magyar nép térségbeli kezdeményező –példamutató –szervező – közvetítő szerepe által meghatározott  kelet – közép európai térség népeinek és polgárainak korunk kihívásaira adott közös, történelmi alapú, megtartó erejű keresztény válasza.

A Szent Korona hatalmas közösségi erőforrás az értő emberek számára, ha nem is tudjuk megfejteni minden titkát.

Szerző: Zétényi Zsolt

A teljes sorozat itt olvasható el: Szent Korona történet