Történelmi esemény részese volt Magyarország. Mi rendezhettük meg a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszust, amelynek zárómiséjét a pápa celebrálta. Az egész világ ránk figyelt 2021. szeptember 12-én, immár tudják, hol van Magyarország. Építjük a kereszténységet, s ezzel a nemzetközi média célkeresztjébe is kerültünk.

Azóta, hogy jobboldali kormányunk meghirdette a keresztény kultúra védelmét, s e személetmód az Alaptörvényben, illetve a gyermekvédelmi törvényben is megjelenik, nem szűnik a támadás. De ezt már Jézus megmondta: ahogy engem gyűlöl a világ, úgy gyűlöl majd benneteket is. Nagyon megérdemeltük, hogy végre hozzánk eljöjjön a pápa. Huszonegy éve nem fordult elő, hogy pápa Eucharisztikus kongresszusra látogatott volna, de most éppen bennünket ért ez a megtiszteltetés. Nagy jelentősége van, szimbolikus értelemmel bír. S manapság az sem túl gyakori, hogy egy kormányfő azt kérje a pápától, ne hagyja elveszni keresztény országát – ahogy ezt miniszterelnökünk tette. Felfoghatatlan, milyen áldással jár a pápai áldás, amelyet egész Magyarország kapott. Biztosak lehetünk benne, hogy Isten keze a pápa fölött volt, így áldásban részesültünk, ahogy ezt egy misztikus előre meg is jósolta. Csak tudjuk megbecsülni az áldást!  II. János Pál pápa kétszer járt nálunk, s ha Erdélyt is ideszámoljuk, akkor Ferenc pápa is másodjára látogatta meg a magyarokat. Országunkban azonban először járt és éppen most, 2021-ben, amikor a nyugati világban azon kevesek közé tartozunk, akik küzdenek keresztény értékeik megmaradásáért. Fogjuk fel ennek jelentőségét, és legyünk hálásak érte!

A technika csodáinak köszönhetően végig kísérhettük a repülőgépről való leszállásától, egészen a szentmise celebrálásáig, majd a búcsúig a pápa útját. Miután a korábbi, ellenkező híresztelésekkel szemben üdvözölte az államfőket és elhangzott a miniszterelnök ominózus kérése a Szépművészeti Múzeumban, a különböző vallások képviselőivel találkozott. Az sem elhanyagolható tény, hogy a Kelet találkozhatott a Nyugattal ezen az Eucharisztikus Kongresszuson. A Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának ülésén 11 felekezet vett részt, a református püspök köszöntötte a pápát, majd a budapesti főrabbi is, aki hangsúlyozta a zsidó-keresztény hitbéli örökséget, amely minden ellentét dacára, most is képes volt együtt ünnepelni.

A Szentatya beszédében megköszönte a mély szavakat. Mondanivalójának lényege az volt, hogy építsük a hidat, zsidók és keresztények testvéri szeretetben élhessenek. Radnóti Miklósról beszélt, akiről tudjuk, zsidó származása miatt hurcolták el, ám ő volt az, aki katolizált. Érdemes hangsúlyoznunk, hogy a zsidók és keresztények kapcsolata sohasem volt olyan erős és virágzó, mint manapság. Az utóbbi 12 évben számtalan zsinagóga újult meg, s a zsidóság is olyan bőséges támogatásban részesült, mint a keresztények. Izraellel való kapcsolatunk sem volt még ilyen erős soha.

Ezután a Szentatya pápamobilba ült, a menet során integetett az embereknek, de arra is szakított időt, hogy két csecsemőt a karjába vegyen és homlokon csókoljon. Nem közölték előre az útvonalát, ennek ellenére az Andrássy út megtelt ünneplő, éljenző emberekkel, a tömeg ovációval üdvözölte őt végig az úton, bár az ellendrukkerek (például az ATV is) azt jósolták, ez senkit sem fog érdekelni, lézengeni fognak az emberek. A fanyalgókra jócskán rácáfolt a hatalmas tömeg, ahogy az előző napi körmeneten is százezrek vettek részt, de a kísérő programokon is. A Szent István bazilika szentségimádására nem fértek be az emberek, ezrek álltak az épület körül. A kongresszus egyik hozadékának tartják, hogy „divatba jött” a szentségimádás.

A külföldiek szerint a helyszín, a Hősök tere és annak környéke, szépségében a Szent Péter térrel vetekszik. Önkéntesen százai segítették az embereket eligazítani, igaz, sokat kellett sorba állni, de megérte. Akadt, aki azt mondta, ez felért egy zarándokúttal. Végül minden érdeklődő bejutott, mire kezdődött a szentmise.

Az időjárás is kegyes volt, mindenki megtalálta a kijelölt szektorát, és kezdődött a szentmise. Felemelő érzés volt hallgatni a gyönyörű kóruszenét és velük énekelni, érezni lehetett a város szívét, lüktetését, mintha egész Magyarország ott lett volna együtt, békében. Aki nem volt jelen személyesen, az a tv-ben nézte, amely számtalan országba sugározta szét a világban, hogy nálunk járt a pápa, béke van és szeretet.

Már a szentmise előtt közölték, hogy mindenki pápai áldásban részesül és teljes búcsúban, a bűnök elengedésében. A pápa miséjében ráadásul Szent István és Szent Erzsébet nevét említette, mint aki teljes mértékben tudója történelmünknek és szentjeinknek. Nagy taps fogadta, ami többször is kitört mise közben. A kongresszus legyen kiindulópontja Jézus követésének – mondta Ferenc pápa. Reméljük így lesz.

A tömeg, több mint 75 ezer ember békésen tudott áldozni is a végén, mindenki részesült Jézus testében, ami minden szentmise része a katolikusoknál, görögöknél, ortodoxoknál. Csak a fehér zászlót kellett figyelni és a fehér ruhába öltözött segítőket, papokat, és mindenki megkapta Jézus testét, a szent Eucharisztiában.

Ennek a kongresszusnak nagy jelentősége, hogy Kelet és Nyugat egységét készítette elő. Miután az Eucharisztiában a római, görög, ortodox, keleti és nyugati keresztények is részesei voltak az eseménynek, közelebb is kerültek egymáshoz. Bennfentesek szerint nem jár messze a keleti és a nyugati keresztények egysége, mert ez a kongresszus jó alkalmat adott a kölcsönös konzultációra, így Magyarország lehet a híd közöttük. Nagy számban vettek részt keleti és nyugati püspökök, itt volt Bartholomaiosz nem katolikus konstantinápolyi pátriárka, de a Moszkvai Patriarchatus képviselője, Hilarion metropolita is, mert hitbéli közösség van, habár az egyházak között még nem teljes az összhang, de a változás előrevetíthető.

Kodály országa vagyunk. Büszkék lehetünk kórusainkra, akik végig csodálatosan énekeltek a nyitórendezvényen, a körmeneten, és a pápai záró szentmise alatt. Az áldozás utáni Himnuszt és a Boldogasszony anyánk imádságot pedig sokan könnyek között énekelték, mert megható és felemelő volt ennyi ember között énekelni.

A felvezető programokat, akik a beléptetésekre vártak nem hallhatták, de utólag is szép volt a tv-ben látni. Pindroch Csaba szép beszéde, a pápai himnusz énekeseinek, Tóth Gabinak, Dánielfy Gergőnek dalai színesítették az eseményt, köszönet nekik, hogy vállalták a kongresszus védnökeinek korántsem könnyű szerepét.

A pápa mindvégig kedves volt, örült, hogy itt lehet, mert a járvány miatt ő sem tudott kimozdulni immár két éve. Végül magyarul mondta: Isten, áldd meg a magyart!

Úgy legyen! Ámen.