Koromnál fogva, mondjam úgy második gyerekkoromat élem, főleg az unoka miatt. A sok játék mellett – tudom, helytelenül, de – ha rövid időre is, belekukkantunk a mesecsatornákba.
Nem, most nem a mesék kritikája jön, mert valóban – tisztelet néhány kivételnek – felnőtt fejjel magam is elborzadok némelyiken és úgy tennék, mint unokám, aki hirtelen két kezével takarja el a szemét néhány filmnél. De most nem erről van szó.
Minden úgymond felnőtt csatornán, amikor reklám következik, közlik, hogy 12 év alattiaknak nem ajánlott. Hol nem jelenik meg ez a figyelmeztetés? Hát a gyerekcsatornákon. Ott csak felvillan, hogy reklám és már sulykolják a gyerekeknek, hol vegyenek fel kölcsönt, melyik banknál érdemes számlát nyitni, mit vásároljanak az adott élelmiszer láncban, milyen sampont használjanak és ömlik minden, ami még a felnőtteket sem nagyon érdekli.
Értem én, élni kell valamiből, de mégsem értem. A csatorna üzemeltetők miért gondolják azt, hogy az anyukák és az apukák ott ülnek a gyerekkel a képernyő előtt és felüdülésként a reklámokat nézik? De ha mégis ez az elképzelhetetlen helyzet állna elő, akkor a 12-es figyelmeztetést ezeken a csatornákon miért nem rakják ki?
Mi kirakjuk!
Nyúzhat, vághat mintegy hentes, magyar zsilett rozsdamentes!
Kávéboltból babkávét, SZTK-ból EKG-t!
Útszélen akar állni, Berva mopeddel kell járni!
Mondja marha miért oly bús? Itt van újra a pontyhús!
